Cinti "Hugival" :-)
Interjú egy Drogossal 19. rész! /A fogdán…/
Sziasztok!
A 18. rész, inkább olyan meghatóbb volt, mint izgalmas, de örülök, hogy sokatoknak tetszett! Nem nyújtom hosszura a bevezetést, inkább folytatom! ;-)
Még valami! : )
A weboldalamnak, már az iwiw-en is van adatlapja! Az Iwiw keresőbe, csak annyit kell beírnod, hogy:
84fuhrer
és ki is dobja az adatlapot! ;-)
Ha van iwiw-ed, s néha ellátogatsz ide az oldalamra, tehát ismered, akkor jelöld be Te is ismerősödnek! ;-)
Előre is, köszi! Na és akkor a 19. rész! ;-)
Riporter:
Amikor befejeződött a kihallgatásod, mi történt?
Mr. X.:
Hát, órákig ültem még egy szobában egyedül… Már nagyon éhes voltam, s álmos. Már alig vártam, hogy történjen valami. Aztán végre bejöttek értem. Odakint már világos volt. Átvittek egy másik szobába, hol egy orvos várt. Kérdezte, hogy nem bántottak e, a kihallgatás alatt. Azt feleltem, hogy nem…
Levetette velem a pólómat, s megnézte, nincs e rajtam kék folt.
Aláíratott velem egy papírt, hogy megvizsgált, s hogy azt nyilatkoztam, hogy nem bántottak a nyomozók.
Aztán kiültettek a folyósora…
Várakoztam…
Végül jött értem egy őr, ki bevitt a fogdára. Ott le kellett adjak egy csomó mindent. Mint pl. cipőfűző, öv, táska, stb…
A cipőfűzőt azért, nehogy öngyilkos legyek vele…
Levetkőztettek meztelenre. Átnézték a ruháimat, hogy nem akarok e becsempészni valamit a zárkába. Drogot, fegyvert, és mobil telefont keresnek első sorban…
Aztán mikor még a seggembe is bele néztek, s a ruháim is átmentek a vizsgálaton, akkor felöltözhettem. Az egyik őr, hátra kísért a raktárba, ahol kaptam egy pokrócot, egy huzatot rá, s a párnára, egy lepedőt, egy lavórt, szappant, wc papírt… Talán mást nem is.
Emlékszem, a fáradtságtól kimerülve, leejtettem az ágyneműket, és a fogda őr nagyképűen belém kötött… Nem reagáltam arra, hogy mit pofáz. Vágtam, hogy semmi értelme, meg hát volt nála egy geci nagy gumibot, egyedül voltunk a raktárba, kamera nem sehol, így tudtam, hogy csak arra vár, hogy visszaszóljak és agyon verhessen a gumibottal… Egy nagyképű, dagadt, senkiházi köcsög volt, aki csak odabent volt úr… Kint az életben egy csicsaka, aki odabent élte ki magát…
Na, mikor összeszedtem a cumót, odavezetett egy zárkához, mi nem dohányzó volt! Direkt oda kértem magamat. Ahogy közeledtünk a zárka felé, egyre jobban féltem... Lehet a fáradtság miatt már nem figyeltem oda arra, hogy eme félelmet megfelelően álcázzam, mert mikor a fogdaőr rám nézett, kárörvendően vigyorgott… Tett valami megjegyzést is, de annyira nem érdekelt, hogy nem is hallottam meg…
Kinyitotta, a nagy, fekete, tömör vasajtót…
Egy kis szobát pillantottam meg, ami olyan 10 négyzetméteres lehetett… 4 ágy volt benne, és két rab…
Az egyik, csak egy rövidnadrágba volt. 30-as, fehér, kopasz, hatalmas darab manyus, kockás has, stb…
A másik, egy szakálas, idősebb ember volt. Olyan 40 körüli! Elsőre egy arab terroristának nézetem… Xd : )
Hát mit tagadjam, beszartam, de tudtam, hogy most ezt nagyon álcázni kell, mert ha megérzik a félelem szagát rajtam, akkor végem…
Az őr, kiadta a parancsot, hogy takarodjak be…
Beléptem az ajtón, s letettem a földre a lavórt, benne a pléddel, ágyneművel, és a többi szarral, mit a raktárban kaptam…
Odaléptem hozzájuk, bemutatkoztam, és a kezemet nyújtottam… Ők gyanakvóan néztek rám, s azt kérdezték, miért vagyok bent?
-Kábitószer… Feleltem… Majd hozzátettem még, hogy melyik ágy lehet az enyém, ugyanis, a 4-böl kettőn ők feküdtek, de a másik kettő is teli volt pakolva a cuccaikkal…
Az öregebb kérdően nézett a fiatalabbra, hogy szerinte melyik legyen, ö, megrántotta a vállát, s azt mondta leszarja…
Az idősebb, kin már látszott amúgy, hogy régóta bent lehet, s alapba sötétebb bőre van, de a napfény hiánya miatt kifakult már, szemei szürke karikásak voltak, de amúgy ahhoz képest, hogy 40 körüli volt, elég jó erőnek örvendett…
A vasajtón, volt egy kukucskáló, és egy tátika, mit az őr lenyitott, és ott adta be a kaját meg a papírokat…
Tátika, a fogda ajtón:
Miközben rendezkedtem be, az idegtől hasmenés jött rám, s kétszer is elmentem wc-re, mi a zárkában volt lekerítve… Ez szemmel láthatólag zavarta őket, s mérgelődtek, hogy nem ám valami fertőzésem van, és elkapják tőlem…
Mondtam, hogy ne aggódjanak, csak dolgozik a gyomor ideg…
Akkor megkezdődött egy kis beszélgetés. Ők kérdeztek, én válaszoltam, aztán én is kérdeztem, de a reakcióból levágtam, hogy nem szabad kérdezősködnöm, mert az gyanús…
Aztán csapódott a tátika az ajtón, s a gusztustalan őr, hozott valami papírt, mit alá kellett írnom. Egyből mondtam neki, hogy van e még a reggeliből, mert éhes vagyok… Ugyan is eddigre már olyan délelőtt 9 lehetett…
Nem felelt semmit az őr… Becsapta a tátikát, és elment… Majd kis idő múlva visszajött, és bedobott a tátikán egy kis zacskó kenyeret, s egy kisdarab, nyers, zsírszalonnát…
pfff… Utáltam a nyers, zsír szalonnát… A reggeli kihúzva… Na mondom mindegy, mindjárt úgy is ebéd…
A másik két rab, addig kártyázott, és engem faggattak. Próbáltak rá jönni, hogy nem e besúgó vagyok, és kémkedni tettek be a zárkájukba…
Aztán jött az őr, hogy menjünk sétálni… Én nem akartam, inkább mondom, alszom egy kicsit… A másik két rab, nagy zsákokkal kiment sétálni…
Nem értettem miért viszik a zsákokat, de annyira nem is érdekelt, csak az, hogy csend legyen, s elfeküdhessek, betakarózhassak, mert a fáradtságtól úgy fáztam, hogy már szinte remegtem…
Mikor kimentek, így is tettem… Szinte egyből elaludtam, s egy óra múlva arra ébredtem, hogy hangoskodva bejön a másik két rab…
Látták, hogy pihenek, s a fiatalabb az kérdezte: mi van, élsz még?! Az idősebb elcsitította, hogy hagyjon pihenni…
Hagyott is, de nem sokáig tudtam feküdni, mert jött az ebéd… Felkeltem, kezet mostam, s vártam, hogy nyíljon az ajtón a tátika…
Megvártam, míg a többiek elveszik a részüket, majd én is oda álltam…
A menü: Paradicsom leves, és káposztás tészta volt… :-S
Akkor törtem meg igazán, s kezdett bennem tudatosulni, hogy a 5-6 év alatt, míg itt rohadok, éhen fogok halni! A világ legundorítóbb kajája, a káposztás tészta, és a paradicsomleves…
Leültünk az ágyainkra, és jó étvágyat kívántunk egymásnak… Ők elkezdtek enni, de én csak néztem ki a fejemből…
Azt kérdezték, hogy mi van? Nem vagyok éhes?!
Mire én azt feleltem, hogy de igen! Nagyon… Csak, hogy én ezt nem bírom meg enni… Gyűlölöm…
Az idősebb erre így szólt:
-„ Hu…. Kölyök… Ez itt börtön! Olyan nincs, hogy nem szeretem, meg, hogy nem eszem meg stb…”
-„Hát, vágom, hogy ez börtön, de én ezt akkor sem fogom tudni megenni…”
(Nem vagyok válogatós típus, sőt! De ezt a két ételt, meg a tojás levest, nem enném meg semmi pénzért…)
Öreg:
-„Hát mi legyen? Bevállalod? (Szólt a fiatalabbikhoz)”
Mire Ő, meg rántotta a vállát…
Erre az öreg, rám nézett, s azt mondta, hogy:
-„Kölyök, láttad azt a gusztustalan őrt odakint, a nagy gumibottal?”
-„Igen…”
-„Minden napnak van egy felelőse, s ha valami tré van a zárkába, akkor kap egyet avval a gumibottal a felelős! Ma Ő a felelős, (s a fiatalabbikra mutatott!) Tegnap, pedig én voltam, de holnap Te leszel! Ma, bevállalja helyetted az ütést, de holnap, ha gáz lesz, Te kapsz!”
-„Elmosolyodtam, s azt mondtam, hogy ha azaz ökör rám ver egyet, tuti eltörik a kezem, de leszarom, mert ezt a moslékot, én akkor sem eszem meg! Nem kell bevállalni helyettem az ütést! Nyomassa csak! Akárhányat üthet rám, én erre a kajára rá sem nézek!!!”
-„ Te tudod kölyök…” (És mosolyogtak mind a ketten.) : )
Kicsit később, mikor már megették, megszólalt az idősebb, hogy gyorsan vigyem be a wc-be, és öntsem ki, aztán húzzam le, s ha kérdezik, mondjam, hogy megettem!
Megcsináltam, amit mondott. Jöttek az őrök, s összeszedték a csajkákat! (Ez a kis műanyag tál neve, mibe a moslékot kaptuk…) Amúgy mellé, csak műanyag kést, kanalat, és villát kaptunk, nehogy fegyverhez jussunk…
Kicsit később, miután az öreg, úgy döntött, hogy nem vagyok wamzer, áruló, elkönyvelt jó gyereknek, s odahozott egy csomag szalámit, sajtot, egy doboz gyümölcslevet, s a fiatalabbik is követte a példáját, ki adott egy tábla csokoládét, és banánt is…
Először nem akartam elfogadni, de mondták, hogy most már zárkatársak vagyunk, és segítenünk kell egymást abban, hogy túléljük… Vágják, hogy jó gyerek vagyok, és nem vagyok kém, a lényeg, hogy ne kérdezősködjek, legyek tiszta, normális, és akkor nem lesz baj…
Biztosítottam őket arról, hogy így lesz…
Azt mondták, hogy nyugodtan olvashatom a könyveiket, meg az újságjaikat, csak vigyázzak rá, nehogy elszakadjon, vagy meggyűrődjön valamelyik is!
Rendben van mondtam! Megköszöntem mindent, és neki álltam enni!
Végre ehettem………………………….. El sem hittem! Nagyon rendesek voltak. Később elkezdték elmondani, hogy mi a rend odabent. Mikor van ébresztő, s takarodó, reggeli, ebéd, vacsora, és mik az egyéb szabályok… Egész délután oktattak… Kezdett oldódni a hangulat…
Egyszer csak egy őr, odahívott az ajtóhoz, hogy adjam, meg a hozzá tartozom nevét, kivel a kapcsolatot akarom tartani!
Én egyből a volt osztályfőnököm nevét adtam meg, kire tudtam, hogy mindig számíthatok…
Riporter:
Ö közép suliban volt az osztályfőnököd?
Mr.X.:
Igen. Mikor felvettek a közép suliba, ő volt az első oföm… Először jó tanuló voltam, csak aztán elzüllöttem, és 3.-ba kibuktam az osztályából…
De Ő, utána sem vette le rólam a kezét… Próbált lehetetlen dolgokat elintézni nekem, míg az osztályfőnököm volt, de utána is! Nagyon sokat köszönhettem neki. A törődését, a mai napig nem értem, hisz mindig szívtam a vérét! Egy 40-es éveiben járó nő, ki kicsit olyan vicces figura volt, kin nagyon sok fogást találtam! És hát, evvel éltem is mindig! Amolyan hangoskodó diák voltam, kinek mindig volt óra közben valami jó beszólása, min szakadt az egész osztály a nevetéstől! Xd : )))
Ennek ellenére, Ő szívén viselte a sorsomat! Mikor kibuktam az osztályából, még 3 évig jártam abba a suliba, és minden héten szerda, délután 4-kor, az irodájába rendelt, hol volt, hogy vett nekem süteményt, vagy narancsot, és beszélgetett velem. Leszidott, a heti hülyeségeimért, s a kinti dolgaimról érdeklődött. Merre voltam bulizni, kikkel lógok, drogoztam e előző nap, stb…
És, hát én volt, hogy igazat mondtam neki, volt, hogy hazudtam, volt, hogy elfelejtettem elmenni a megbeszélésre, miért Ő mindig nagyon ideges volt!
De nem adta fel! Nem értem miért! Mások is próbáltak segíteni, de mikor látták, hogy menthetetlen vagyok, pár hónap után feladták, s nem erőlködtek tovább…
Rendes volt. Minden születés, névnap, karácsonyra kaptam Tőle valamit. Tudta, hogy nincsenek szüleim, s csak kallódok, Ő pedig próbált nevelni, meg szint vinni az életembe. Karácsonykor kaptam tőle süteményeket, töltött káposztát, stb…
Szóval tudtam, hogy Ő rá számíthatok! Így is volt… Még az nap bejött hozzám! Nem engedték be, de azt mondták, csomagot hozhat nekem! Elment boltba, és hozott egy nagy csomagot, kaja, gyümölcs, csoki, gyümölcslé, stb…
Szóval, már aznap tudtam viszonozni a rabtársaim kedvességét.
Kik este, már a kártya party-ukba is bevettek!......... : )
A történet, hamarosan folytatódik, most sajnos mennem kell! : )
Legyen szép hétvégétek, okosak legyetek, s vigyázzatok egymásra, és magatokra! ;-)
Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted egy előző cikkemnél! ;)
Osszátok meg cikkeimet IWIW, és FACEBOOK-> ÜZENŐ FALAITOKON, hadd jusson el eme tanulságos történet minnél több emberhez! ;-)
Író: Führinger Balázs –F-
Kattints a képre, és JELÖLJ BE (akár ismeretlenül is) Facebook-on, / vagy IWIW-en/ és emilben, IRJ levelet, vagy kommentáld a cikkeimet a Weblap ÜZENŐ FALÁN! ;)
Balázs Führinger
Névjegy létrehozása
Használd az ÜZENŐ FALAT,s ird le véleményedet a cikkről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése