(Folyamatos feltöltés alatt)
-Addig álmodok, míg vannak csillagok!...-
Lángoló éjben,
tűzben égtem.
Végtelen térben,
szárnyra kéltem.
S Veled az égben,
örökké éltem!...
Építettem magamban egy várat,
hol szívem, a Boldogságra várhat.
Egy kulcs nyitja csak a zárat!
S csak egy lány tudja, hogy hol a bejárat…
Ha a Jó Isten örökké is várat,
akkor sem hagyom el, ezt a várat…
Addig álmodok, míg vannak csillagok!
Addig szavalok, míg levegőt kapok.
Míg csak léteznek holnapok,
hiába telnek, a reménytelen hónapok…
Lángoló éjben,
tűzben égtem.
Végtelen térben,
szárnyra kéltem.
S Veled az égben,
örökké éltem!...
Óceán szemednek lágy, nyugtató szava,
az szívemnek, a legkedvesebb dallama!
Ez éltet ma csak engem,
e nélkül, elhagyna a lelkem…
Létezik valahol egy verem,
hol szeretetem rejtegetem,
mire csak, egy angyali szív lel majd,
kivel együtt, leküzdünk minden bajt.
Ez éltet engem, s a holnapba, ez hajt...
Lángoló éjben,
tűzben égtem.
Végtelen térben,
szárnyra kéltem.
S Veled az égben,
örökké éltem!...
Addig álmodok, míg vannak csillagok!
Addig szavalok, míg levegőt kapok.
Míg csak léteznek holnapok,
hiába telnek, a reménytelen hónapok…
09’Okt.26. Hétfő-délelőtt /Szfvár-Denso…/
Múzsa: Domino Führinger Balázs -F-
Múzsa: Domino Führinger Balázs -F-
-A szivárvány-
Kérlek, hallgasd a szívem, minek szava száll a szélben.
Dallamán szállhatok, láthatod, mosolyod a minden.
Álmokat várhatok, válthatok, csak legyél velem itt benn.
Még ha a remény, oly halovány is,
szívem kemény, s mint egy tigris,
kitartó végtelenségig küzdök én,
hogy hadd lehessél, az enyém…
A vörös Napnak, forró a lángja.
A Földnek, Te vagy legszebb lánya!
S lelked, egy arany bánya…
Szívem csak azt bánja,
hogy Te a távolba vala,
de szerelmes dala
szívemnek,
messze száll az
Istennek!
Könyörög, hogy adjon esélyt,
s írjon nekünk, egy szép mesét!
Oly csodás vagy, mint egy szivárvány…
Nincsen Nálad szebb látvány!
Oly értékes vagy, mint egy bálvány…
Nincs is Nálad, szebb lány tán...
Kérlek, hallgasd a szívem, minek szava száll a szélben.
Dallamán szállhatok, láthatod, mosolyod a minden.
Álmokat várhatok, válthatok, csak legyél velem itt benn.
Még ha a remény, oly halovány is,
szívem kemény, s mint egy tigris,
kitartó végtelenségig küzdök én,
hogy hadd lehessél, az enyém…
09’Nov.07. szombat.
Enying-Petöfi utca…
Múzsa: -Domino- -Führinger Balázs-
-Egy szebb világ-
Álmodtam ma egy szebb világot,
hol találtam, egy szép virágot!
Boldogságra leltem ott,
mit szívembe, Ö hozott!
Egy mosolyával elvarázsolt,
ezért írom eme pár sort.
E álom lett maga az élet,
s szívem csak attól félhet,
hogy egyszer eljő az ébredés,
s minden elmúlik, mi mesés…
Veled, a végtelen is kevés!
Pillantásod, a szívembe vés,
mélyen egy kellemes érzést,
mi elállítja, a régi vérzést…
Nyüzsgő tömeg vesz körül,
s mindenki valaminek örül.
Csak én vagyok magányos nagyon,
nincs velem már más, csak eme álom
Sötét, rideg éjek jönnek,
miken magányos szív sóhajt nagyot,
miközben könnycsepp gyűlik szemében,
mi kibuggyanni is fél,
mert útközben, megfagyna a hidegben…
Kőkemény testben,
rejtve lakik ezernyi heggel tarkított,
szeretetre éhes szív,
mit az élet edzett,
de néha belágyul,
s csak nagyokat sóhajt,
a hideg, sötét, őszi éjbe…
Süvitő, őszi szél szárítja a könnyeket arcomon,
mit bánat szült, s most a magány terelget,
remegve küszködő ajkam felé,
mi harcol a kitörés ellen,
s könnyzápor helyett,
csak eme könnycseppeket engedi szökni,
így könnyítve evvel,
lelkemnek súlyát…
Führinger Balázs-F-
-A kép…-
Egy képben él Ö,
a csodás,
s szép Istennő!
Minden más…
S lehetne ez egy vallomás,
de még nem jött el azaz állomás,
hol egy gödröt, az álom ás,
mibe belekerül két szívnek magja,
miknek eljő majd a holnapja,
s a földből kibújva,
egymásnak simulva,
a szerelem őket, összefonja.
S midőn az érzés őket áthatja majd,
úgy hagyja el lelkük, a talajt.
S szállnak szerelem szárnyán, szellőként szabadon,
lelkükben megszelídül a vadon,
s én majd csak hagyom,
hogy beteljesüljön, ez a szép álom.
Addig, míg nem jön el, a mi tavaszunk,
majd mély, és szép álmot alszunk.
09’Okt.05. Hétfő 01:45
Enying-Petöfi utca
Múzsa: Kiss Zsuzsi /Domino/ Führeinger Balázs-F-
-Párduc tested...-
Puha érintésedtől,
melegség árad szerte testem,
minden sejtjéig.
Mosolyod, mosolyt fakaszt arcomra,
nevetésed hallván,
vidámság tölti be szívem,
gyönyörű párduc tested, minden kincsem...
Führinger Balázs -F-
-Célom, csak egy van...-
Célom, csak egy van!
Hogy e hátra lévő
röpke idő alatt,
mely úgy elszalad,
mint ahogy maga az élet is,
melybe Nekünk nincs közös jövőnk,
jelenünk is csak egy pillanat,
s múltunk emléke is elillanhat...
Célom, csak egy van!
Hogy Szívedbe írjam nevem,
s emlékem,
mire szívesen emlékszel
majd életed alkonyán is,
mikor az embernek
már csak a múlt
jelenti a mát,
s a holnap minden
perce kérdéses,
akkor is előkerüljenek
a megsárgult lapok,
mire hajdan egy fiú
vetett szerelmes gondolatot...
/Führinger Balázs-F-/
-Túlvilági utazás-
Angyal száll alá a
mennyek országából,
s mikor szólít engem,
az édenben virágzó
fák levelein csillogó,
hajnal szülte harmat
csepp táncra kél,
s halottnak hit kóbor lelkemet
felkapja a nyári szél...
A felhők között szabadon szállok,
szebbnél szebb dolgokat látok...
Boldog vagyok, s vakit a mosolyom.
Alattam madarak hűsölnek egy kék folyón...
Az angyal puha keze
oly biztonságot éreztet,
hogy nem érzek semmi félelmet.
Pedig már nem érzékelem a teret,
már nem látom, csak a eget...
Akkor végtelen időkig tartó,
puha, meleg, illatos, s kedves
ölelésébe burkolózok,
élvezem az önzetlen szerelmet,
s az Isteni kegyelmet...
Führinger Balázs -F-
-Ajkad közelében...-
Mikor utolsót üti szívem,
mikor testemben megalvad
az utolsó csepp vérem,
mikor az égről, eltűnik a fényem,
mikor ajkam, kiadja utolsó leheletét,
s összeesem,
szemem lassan homályosodó tükre mögött,
még mindig a Te, mosolygós képed látom,
miközben elragad a mély, örök álom...
Még akkor is csak arra vágyom majd,
hogy ajkam, ajkad közelében,
érezze aranyos orrod, forró légvételét,
kezemmel, érinthessem puha arcod,
s miközben szívem nagyokat dobban,
elmerülhessek a pillanat, gondtalan,
s felhőtlen, kék öröm tengerének
lágy, simogató hullámai között,
élvezve a langyos óceán adta súlytalanságot...
Átéljem a teljes igazságot,
mikor a világ valójában kitárul előttem,
s még is egy pontra szűkül össze,
mely pont körül forog nekem életem,
s minden emberi érzelmem az universumban,
mit irántad érezhetek...
S e pont nem más,
mint a Te mosolygós, meleg ajkad,
mihez ebben a pillanatban hozzá simul
a szám, mely először forró,
de óvatos csókokkal illeti,
majd nyelvem, ajkad ízleli...
Aztán hirtelen elő kerül tüzes,
pajkos nyelved, s keresésemre indul!...
Édes csókoddal, szeretném jól lakatni lelkem,
csókod mámorát, már most tudom,:
hogy sosem feledem...
Ahogy véget érne,
a fájdalom tüze égetne
lyukat szívembe!
Mert már akkor tudnám,
hogy hiába vagy Te, az életem értelme...
Führinger Balázs -F-
-Mint a hópihe...-
A lány, kit én önzetlenül szeretnék,
olyan tiszta lelkű, mint az első hó,
s mozgása oly könnyed,
s szemet gyönyörködtető,
mint a hópihe,
ahogy megfesti hullásával a téli,
csöndes éjszakát...
Halk, suttogó szavát,
meghallanám milliós,
zsibolygó tömegből...
Mosolyától virágok kezdenének
színben pompázni lelkem,
eddig parlag, halott mezején...
Az Ő szemében ott lenne a remény
pici lángja, mi mindig erővel töltene fel,
mikor szerelmes pillantásába burkolózva,
hullámoznék az öröm, kék tengerén...
Führinger Balázs -F-
-Mint a heroin...-
Szeretetre vágyni Tőle,
és egyet szeretni örökre,
ez egyet jelent,
hogy éhezel a gyönyörre,
melybe sok ember
lelke ment már tönkre,
mégis mikor a Kislány teste,
ott nyugszik öledbe,
s szerelmes szavakat súg füledbe,
az olyan érzést indít meg szívedbe,
mi fokozatosan szétáradva testedbe,
mint a heroin jutatva a mennyekbe,
bódulatba temetve a múlt,
és a jövő összes búját,
mi melleden nyugodva,
a pillanat adta erőtől szálla tova...
Führinger Balázs -F-
-Az éj már hervad-
A nap lassan felkel,
s megvilágítja fényével
szép arcod.
Sugaraival simogat,
s egy új napra hívogat.
Az éj már hervad,
s eltűnik a sok éji vad.
De egy még fent van,
fáradtan,
s egy gondolat támad fejébe váratlan!
A gondolat néz engem.
Tekintetével, behálózza lelkem.
Hirtelen nagyot dobban szívem!
Felragyog a fényem,
fent,a csillagos égen.
Smaragd zöld szép szemedben,
tükröződik a világ...
Itt egy virág
a kezemben.
Szirmai úsznak még, a hajnal izében...
Führinger Balázs -F-
-A szívem ódája-
Azt, mit most érzek
nem kívánom senkinek!
Azt, kit szeretek,
hamarosan más érinti meg!
Más öleli, s más élvezi mosolyát,
más élheti át vele, a világ csodáját.
Más kapja csókját!
Más hallja, szerelmes ajka bókját.
Más érzi illatát…
S más fülébe száll halk, suttogó szava,
más arcába bomlik, arany színű haja...
Forró teste,
ezen az este
máshoz simul.
Mire minden fény kimúl,
talán, a fájdalmam is elmúl...
Talán, egyszer én is átélem vele a világ, legnagyobb csodáit!
Addig is én csak írom, és írom, fájdalommal teli szívem, ódáit...
Führinger Balázs -F-
-A következő lélegzet vétel...
Szemedben csillog egy könnycsepp,
mely lassan kiszökik a fogságból,
s tisztítva szalad végig pici arcodon,
megakadva remegő,
rózsa szirom színű ajkadon...
Érzed a sós nedvet, a cseppet,
mit követ több tucat fájdalmat
száműző Isteni nedű!
Csak állsz meredve,
lábad földbe gyökerezve,
erőtlenül próbál cölöpként tartani,
mely erős hullám veréssel dacol!
Eközben lelked, az ébredésért harcol...
Az idő, a pillanat örök
mivoltában oldódik,
eközben fejedben,
millió kép osztódik.
Az összes hang a háttérbe tolódik!
A hír, mely kitépte lényed a való,
térbeli világból, s oszlásnak indította
lelked, mi most elképzelhetetlenek
tartja, a távozó szerelmed nélküli életet...
S a következő lélegzetvétel
már beléd szorul,
s torkod örökre elnémul...
Lelked szerelmed után,
a mennybe vonul...
Führinger Balázs -F-
-A hű cseléd...-
Sárga, kopaszodó lombok között,
halk szellő viszi suttogó,
bús szavam,
mit bánat mardosta szivem hallat.
A szellő postásként szalad feléd,
mint jóságos, hű cseléd.
Útközben azt mondja dalba,
mennyire Szerelmes vagyok Beléd...
Führinger Balázs -F-
-A csillag ködben úszó Istennő-
Felnézek az égre,
s a csillagok fénye,
a Te arcod aranyos báját vetíti a Földre.
Ha kimegyek a virágos rétre,
a szellő, a Te édes illatoddal ölel körbe.
Ha lefekszem, s álmodom,
Hercegnőm piruló mosolyát látom....
Látom lelkét, és tiszta szívét,
mi tegnap néha duplán vert,
s szíve zavara, lángoló arcot fest Néki,
miközben tündér fényt rejtő szép szemei,
szerelmes írásommal vala teli.
Hát igen. Ez a furcsa fiú nagyon kedveli Őt,
A csillag ködben úszó Istennőt!....
Führinger Balázs -F-
-56 napja...-
56 napja dúl szívembe forradalom.
56 napja forr a dalom.
56 napja csak forgolódom.
56 napja lelkem, egy roncs halom.
56 napja halkan sírdogálom,
mert szememre
56 napja, nem jön álom,
56 napja mégis az ébredést várom.
56 napja, hiába szánom,
56 napja, hiába bánom,
mondandómat itt, le is zárom...
56 napja raboskodom.
56 napja, hogy magamba roskadom.
56 napja azt várom, mikor engednek szabadon.
56 napja azt kiáltom: Emberek! Szabadon,
56 napja miért nem engedtek?!...
Führinger Balázs -F-
-Lehet, hogy...1.rész.-
Lehet, hogy a szerelem lyukat tud ütni, szívem kemény pajzsán.
Lehet, hogy meg tud rémíteni, a magányt sugalló Sátán.
Lehet, hogy a kevesebb néha több lett volna.
Lehet, hogy ha szám, nem mindig csak szerelmes szót szólna,
akkor minden rendben lenne, s szíved újra szeretne.
Érezni szeretném újra a biztonságot,
mit karjaidban leltem ott!
Mikor benned voltam,
a szerencsecsillagom fent ragyogott.
Mikor Hozzád bújtam,
fülembe, egy Angyal szuszogott…
Lehet, hogy elgyengülök, ha rólad van szó.
Lehet, hogy annyit sírok, hogy a Földön, nincs is annyi tó.
Lehet, hogy könnyeim zavartak Téged.
Lehet, hogy emiatt lett számomra véged.
Érezni szeretném újra a biztonságot,
mit karjaidban leltem ott!
Mikor benned voltam,
a szerencsecsillagom fent ragyogott.
Mikor Hozzád bújtam,
fülembe, egy Angyal szuszogott…
Lehet, hogy egy igazi férfi nem hullajt könnyzáport.
Lehet, hogy ha fáj neki, nem szívja fel az orra a port.
Lehet, egy igazi férfinak lelke sincs.
S lehet, számára Te nem is lennél Kincs!
Érezni szeretném újra a biztonságot,
mit karjaidban leltem ott!
Mikor benned voltam,
a szerencsecsillagom fent ragyogott.
Mikor Hozzád bújtam,
fülembe, egy Angyal szuszogott…
Lehet, már soha nem kellek Neked.
Lehet, holnaptól már más lesz az életed.
Lehet, hogy elfelejtetted azt,
hogy szeretted ezt a kis ravaszt!
Lehet, hogy ez a vers most kicsit furcsa.
Lehet, hogy szívednek nem ez lesz a kulcsa.
Lehet, hogy nem vagyok tökéletes,
de hát ha az ember ily szerelmetes…
Érezni szeretném újra a biztonságot,
mit karjaidban leltem ott!
Mikor benned voltam,
a szerencsecsillagom fent ragyogott.
Mikor Hozzád bújtam,
fülembe, egy Angyal szuszogott…
-Führinger Balázs-F-
2011 Március11.Péntek 11:14
-Lehet, hogy 2.rész…-
Lehet, hogy ez rossz döntést volt.
Lehet, hogy mégsem múlt el a folt.
Lehet, hogy a varázs mára már a múlt.
S lehet, hogy a szél már mindent elfújt.
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Lehet, hogy most ezt nem érted.
Lehet, hogy most ép azt kérded:
Lehet, hogy megbolondult?!
De nem! Csak a lelke feldúlt…
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Lehet, hogy a szerelmem vak!
Lehet, hogy ezért visszasírlak.
De ez így most nekünk nem megy,
mert nem akarja más, csak azaz egy!
Lehet, hogy Te vagy a tenger,
mi a hullámokkal sziklát ver.
A szikla kemény, s látszólag örök,
de a kitartó hullám, ahogy pörög,
mint a szikla, én is végül megtörök.
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Lehet, hogy most kicsit sírni fogsz.
Lehet, hogy azt mondod, egyen meg a kosz!
Lehet, hogy a kezed „tollat” ragad,
de az is lehet, hogy a szád, néma marad…
Lehet, hogy a magyarázat kissé furcsa!
Lehet, hogy olyan, mint egy koszos tócsa…
Lehet, hogy kicsit mérges vagy,
de ez a szerelmes fiú, most elhagy…
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Führinger Balázs -F-
2011.03.21. 14:00
Lehet, hogy ez rossz döntést volt.
Lehet, hogy mégsem múlt el a folt.
Lehet, hogy a varázs mára már a múlt.
S lehet, hogy a szél már mindent elfújt.
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Lehet, hogy most ezt nem érted.
Lehet, hogy most ép azt kérded:
Lehet, hogy megbolondult?!
De nem! Csak a lelke feldúlt…
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Lehet, hogy a szerelmem vak!
Lehet, hogy ezért visszasírlak.
De ez így most nekünk nem megy,
mert nem akarja más, csak azaz egy!
Lehet, hogy Te vagy a tenger,
mi a hullámokkal sziklát ver.
A szikla kemény, s látszólag örök,
de a kitartó hullám, ahogy pörög,
mint a szikla, én is végül megtörök.
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Lehet, hogy most kicsit sírni fogsz.
Lehet, hogy azt mondod, egyen meg a kosz!
Lehet, hogy a kezed „tollat” ragad,
de az is lehet, hogy a szád, néma marad…
Lehet, hogy a magyarázat kissé furcsa!
Lehet, hogy olyan, mint egy koszos tócsa…
Lehet, hogy kicsit mérges vagy,
de ez a szerelmes fiú, most elhagy…
Sajnálom, de ez így nem megy!
Ha más nem akarja, csak azaz egy…
Hiába a vonzalom, s a szerelem,
azt hiszem, ez mégsem kell nekem…
Führinger Balázs -F-
2011.03.21. 14:00
-A „Lehet, hogy…” trilógia utolsó része-
Reményt vesztve ülők itt,
miközben a fájdalom alakit.
Most a világ végére értem,
s ott a szakadékba lenéztem.
Húz lefele a mélység!
Fujtogat a kétség…
Végzetes a vétség,
mi messze elsodort Tőle már,
rám itt csak, a búslakodás vár.
Lehet, hogy sosem leszek boldog én.
Lehet, hogy oda lett minden remény.
Lehet, hogy míg létezek, Ő sem lehet boldog.
Mert a szerelmes szívem, a sarkában kullog.
Szállni akarok, mint a madár,
miközben szól egy gitár!
Felhők közt gondtalan,
nem úgy, mint egy hontalan!
Ki szomorúan sóhajt kullogva,
az életem minden perce túlóra…
Úgy vágyom újra a szóra,
mi egyszer őszinte volt rég,
miközben ragyogott az ég…
Lehet, hogy sosem leszek boldog én.
Lehet, hogy oda lett minden remény.
Lehet, hogy míg létezek, Ő sem lehet boldog.
Mert a szerelmes szívem, a sarkában kullog.
Milyen lehet az, mikor nincsen árnyékom?
Milyen lehet, mikor végére ér a játékom?
Jó volt vajon minden szándékom?!...
Hol lehet, azaz értékes kincs?
Miért került szívemre a bilincs?!
Miért nincsen nekem szárnyam?
Miért vagy Te minden vágyam?!
Miért éhezek most is teli gyomorral?
Miért nyugtatom magamat egy üveg borral?!...
Lehet, hogy sosem leszek boldog én.
Lehet, hogy oda lett minden remény.
Lehet, hogy míg létezek, Ő sem lehet boldog.
Mert a szerelmes szívem, a sarkában kullog.
Führinger Balázs -F-
Enying 2011’Március 28.Hétfő 14:50
Reményt vesztve ülők itt,
miközben a fájdalom alakit.
Most a világ végére értem,
s ott a szakadékba lenéztem.
Húz lefele a mélység!
Fujtogat a kétség…
Végzetes a vétség,
mi messze elsodort Tőle már,
rám itt csak, a búslakodás vár.
Lehet, hogy sosem leszek boldog én.
Lehet, hogy oda lett minden remény.
Lehet, hogy míg létezek, Ő sem lehet boldog.
Mert a szerelmes szívem, a sarkában kullog.
Szállni akarok, mint a madár,
miközben szól egy gitár!
Felhők közt gondtalan,
nem úgy, mint egy hontalan!
Ki szomorúan sóhajt kullogva,
az életem minden perce túlóra…
Úgy vágyom újra a szóra,
mi egyszer őszinte volt rég,
miközben ragyogott az ég…
Lehet, hogy sosem leszek boldog én.
Lehet, hogy oda lett minden remény.
Lehet, hogy míg létezek, Ő sem lehet boldog.
Mert a szerelmes szívem, a sarkában kullog.
Milyen lehet az, mikor nincsen árnyékom?
Milyen lehet, mikor végére ér a játékom?
Jó volt vajon minden szándékom?!...
Hol lehet, azaz értékes kincs?
Miért került szívemre a bilincs?!
Miért nincsen nekem szárnyam?
Miért vagy Te minden vágyam?!
Miért éhezek most is teli gyomorral?
Miért nyugtatom magamat egy üveg borral?!...
Lehet, hogy sosem leszek boldog én.
Lehet, hogy oda lett minden remény.
Lehet, hogy míg létezek, Ő sem lehet boldog.
Mert a szerelmes szívem, a sarkában kullog.
Führinger Balázs -F-
Enying 2011’Március 28.Hétfő 14:50
Egy utolsó még nézz vissza!...
Van, hogy a remény is meghal, s vele együtt álmaink is szertefoszlanak.
Van, hogy véget ér a küzdelem, de elmarad a győzelem.
Van, hogy amikor már nincs mit tenni, a legjobb az, ha semmit sem teszünk.
Van, hogy olyan hideg lesz,h.már hiába erőlködsz, a tűz nem gyullad be többé...
S van, hogyha menni kell, menned kell. Egy utolsót még nézz vissza, de aztán menj!...
Führinger Balázs -F-
Enying 2011’Július 02.12:18
-Ne keljen Neked más!...-
-Ne keljen Neked más!...-
Mi az, hogy elmúlás?!...
Az, amikor az élet egy gödröt ás?!
Nem értem a szót…
De azt tudom, hogy nem jelent jót…
Ismerem az érzést.
Okozott már vérzést.
Még is felteszem a kérdést!
Mi az, hogy elmúlás?!
Hogy cserélheti fel hangos szó, a bújást?!
Miért kell felejtenünk?
Miért dolgozik az idő ellenünk?
Nem értem ezt a dolgot!
Miért nem lehet szívem, egyszerűen csak boldog?!
Felteszem a kérdést újra, mert ez okozza a gondot!
Mi az, hogy elmúlás?!
Ha hibázunk, miért nem hatásos a megbánás?!
Miért nem tudok várni?!
És a földön, két lábbal járni?
Dörög az ég… Már itt a vég… Legyen már elég!
Nem múlhat el így ez a nyár!
Valaki mondja meg nekem már:
Mi az, hogy elmúlás?!
Miért kell neki, valaki más?!
Hol rontottam el? Valaki miért nem felel?
Tudom, hogy aminek kezdete van, annak vége is.
Hiába tudom, kegyetlenül hiányzik mégis!
Az élet újabb áldozatott kért! De miért?!
Miért kell izzadnom a vért?...
Mi az, hogy elmúlás?!...
Miért kell neki, valaki más?!...
Félek, én vagyok a hibás.
Nagy volt benne a csalódás,
mert nem voltam jó társ…
Hibát, hibára halmozok.
Szívem, már alig mozog…
Mi az, hogy elmúlás?!
Miért kell neki, valaki más?!...
Talán az idő segít, és elfelejtjük a sok bántást!
Talán, újra bevetjük majd maggal, a friss szántást!
Talán, ez mind kellett ahhoz, hogy megbecsüljük egymást.
Talán, ez mind így volt megírva.
S még nincs is itt a jövőnknek a sírja.
Mi az, hogy elmúlás?
Miért kell neki más???
Nagyon nagy a nyomás!
Túl kitartó, és makacs vagyok!
Nem bírom feladni a harcot!
Nem bírom elviselni a kudarcot!
Nem bírom kitörölni az arcod...
Vesszen a szó: „elmúlás”…
S ne kelljen Neked más!...
2011’ Július 06. Szerda.
Führinger Balázs -F- Enying -Álmoban él a kép…-
Álmomban, él a kép,
mi oly gyötrően szép.
Mitől reggel, könnyes szemmel ébredek,
mitől reggel, sebes szívemmel szenvedek.
A jövőbe visz az út,
messze, a távolba jut.
Ha rálépek,
felébredek,
s szenvedek.
Visszamennék az álomba,
hol édes, csók mámorba
fürdenék én Veled,
s hallanám szíved
dobbanását,
s lelked sóhaját,
mit vágyom én, ha kell örökre,
mert vágyom, azon gyönyörökre,
mit nyújthatnál szerelmes szíveddel,
s puha, mennyekbe repítő kezeddel…
Álmomban, él a kép…
Mi oly gyötrően szép.
Mitől reggel, könnyes szemmel ébredek.
S mitől reggel, sebes szívemmel szenvedek…
09’Aug.17. Hétfö 12:52
Múzsa: Takács Dia
Führinger Balázs -F-
Ha itt jártál, kérlek nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! -->
