Interjú egy Drogossal 27. rész.
Börtönben eltöltött Ünnepek…
Riporter:
Szeva Mr.X. ;)
Nem rég, csatlakozott egy lány, a rendszeres olvasóim közé! Bejelölt Facebook-on és küldött egy levelet! Azt írta, hogy egy ismerősének az Üzenő falán látta a weblap reklámját, rákattintott, és ebéd utántól, sötétedésig, elolvasta az összes részt! ;)
Hála Istennek, sok hasonló levelet kapok, s ennek nagyon örülök! ;)
Azért emeltem ki e lány levelét most, mert azt kérte, hogy legközelebb, ha beszélek Veled, kérdezzem meg azt, hogy telnek a börtönben, az ünnepek… Ez a kérdés, azért fogalmazódott meg Benne, mert mikor rákattant az interjú sorozat olvasására, ép a születésnapját ünnepelte, s elszomorodott a gondolattól, hogy Te, lehet bent ünnepelted az egyik szülinapodat!
Mesélsz arról, hogy a börtönben, milyen érzés megélni az ünnepeket? Melyiket nehezebb, melyiket könnyebb?
Mr.X.:
Szeva Teso…
Persze… Mesélek.
Melyiket a legkönnyebb? Hát az ilyen, hogy Húsvét, vagy Névnap, az nem nagyon hatottak meg…
De a többi… :-S
Talán az egyik legrosszabb, a halottak napja volt… Ilyenkor, gyászba borul az egész börtön…
Mindenki vesz mécseseket, s a cellákban, egész éjjel ott pislákolnak a kis fények, míg ki nem alszanak…
Mindenkinek van valakije, kit gyászol… Nagyszülők, szülök, barátok, vagy a párja, stb…
Én, apámat gyászoltam…
Bevallom őszintén, előtte egy évben sem gyújtottam gyertyát érte… Legalábbis, nem emlékszem…
De odabent, az ilyen dolgok valahogy jobban megérintik az embert… Bűn tudat kezdi el gyötörni, hogy ha most ép, lenéz fentről az elhunyt hozzátartozónk, akkor mit gondolhat rólunk… Hova jutottunk…
E napon, Ervin atya bejött a börtönbe, és az udvaron, néhány őr, és rab segítségével, csinált egy szép kis megemlékezést…
Már őszies volt az idő… Kora délután lehetett… Szürkült már az ég…
Levezették az őrök azokat, kik feliratkoztak Ervin atya miséjére… Azt hiszem, az ilyet így hívják…
Az udvaron, felállítottak a kerítésnél egy nagy keresztet… Nem is tudom miből lehetett… Talán vasból… Jézus volt rajta látható…
Körbe rakták kis mécsesekkel, miket néha elfújdogált az őszi szellő… De egy kis szorgoskodó rab, olyan kis csicska forma, igyekezett a kialudtakat újra lángra lobbantani…
Félkör alakba felálltunk Ervin atya köré, ki mellett állt néhány kis srác, olyan papi ruhába… Nem tudom minek hívják. Olyan fehéres féle volt… Mikor meglátok egy ilyenbe öltözött kis csávót, mindig az jut az eszembe, hogy képes azt a „bohóc” ruhát magára ölteni… :-s
De akkor, más volt a helyzet! Meg sem fordult e gondolat a fejembe! Arra gondoltam, hogy mit szólhattak a szüleik, mikor elmondták otthon, hogy holnap megyünk a pap bácsival misézni a bőribe! :-S
Furcsa gondolat volt… Míg ezen töprengve néztem őket, láttam, hogy kerülik a tekintetünket… Félelmet, vagy zavart éreztem a szemükbe…
Érdekes, a fiúk szemében, mindig ez tükröződött… Több iskolai osztály volt bent nálunk „tanulmányi kiránduláson”. Egyik az edző teremben ért, a másik a könyvtárban, egynek pedig a cellánkat mutatták meg…
A fiúk mindig kerülték a szemkontaktust, szemben a lányokkal. Ők, inkább keresték a pillantásunkat… És ha az őrök, megengedték, hogy az osztály, kérdéseket tegyen fel nekünk, akkor is mindig a lányok kérdeztek valamit…
Mint például azt, hogyan lehet felmászni az emeletes ágy 3. emeletér úgy, hogy nincsen az ágyaknál létra…
Ne is kérdezd, igen én mutattam meg, hogy kell feljutni a „padlásra” :-D
Bocsi… Kicsit elkanyarodtam… Hol is tartottunk? :-)
Riporter:
Semmi baj… :-) Nyugodtan...
Ott tartottál, hogy a séta udvaron, Ervin atya elkezdi a misét a kis srácokkal…
Mr.X.:
Jaja…
A kis öreg Ervin atya…
A börtönben, sok ember lesz vallásos… Az Atya, olyan 80 éves lehetett! Már tuti nem él… Alig látott, alig tudott menni, de jött szorgalmasan, lelkiismeretesen… Ő, nem ítélt el minket…
Mindig nagyon bölcseket tudott mondani, és úgy, hogy mi is megértsük…
Ezen a misén is nagyon szépeket mondott… Komoly, kigyúrt bűnözök szemeiből csalt könnyet… Nem tagadom, az enyémben is ott remegett a tisztító nedű…
Ritkán jár át az érzés, mi ott áthatotta a lelkemet…
Leszívta az összes erőmet… Mikor felmentünk a zárkába, mindenki gyújtott egy kis mécsest. Lekapcsoltattuk a villanyt, és lefeküdtünk az ágyainkba… A Tv, be volt kapcsolva, és valószínű, hogy a viva ment rajta, mint mindig… De szerintem, senki nem nézte… Mindenki fülébe, ott szólt a rádió, és várták a kívánság műsor kezdetét, hátha üzenetet kapnak otthonról…
A születésnapom sztorija, pont a kívánság műsorhoz kapcsolódik! :-)
Nem mondtam meg senkinek, hogy aznap van a születésnapom… Nem akartam, hogy az legyen, hogy azért mondom, mert mit tudom én… A lényeg, hogy senki nem tudta…
Természetesen a kedvem, már reggeltől el volt baszodva… Életem 2. legrosszabb születésnapja volt… Az előző évi volt az első legrosszabb… Erről már olvashattatok régebben, hogy miért… Akkor vesztettem el Cirmost, az akkori nagy szerelmemet…
A születésnapomon, fent feküdtem az emeletes ágyon… A többiek szétszórva a zárkában.
Egy részük kártyázott, úgy, hogy az egyik fülükbe a bedugott rádió szólt. Szerettem a kívánság műsor időszakát! Ekkor, mindig nyugalom volt a zárkában…
Mindenki koncentrált…
Az én fülembe, mind a két fülest bedugtam… Nem akartam hallani a külvilágból áradó faszságokat…
Nem is reméltem, hogy kapok üzenetet, csak hallgattam… Ugyanis, annyi rabnak küldenek számot, hogy nem mindig olvassák be az összes üzenetet…
De egyszer csak hallottam a kódot, miből tudtam, hogy nekem jön az üzenet, mit egy volt barátnőm küldött! Az a lány, kiről szó volt a múltkor, hogy volt egy kis konfliktusunk, és szabadulásom óta nem beszéltünk! Az egyik Interjút olvasta nem régiben, és utána találkoztunk, s beszéltük meg a dolgokat…
Azt tudni kell, hogy egy idő után, a rabok tudják, hogy ki, kinek, melyik számot küldi!
Én, ezt a tényt el is felejtettem! Csak könnyes szemmel bámultam a plafont… A szám végén, egyszer csak láttam, hogy a fél zárka ott van az emeletes ágyam mellett, és vigyorognak! :-D
Kihúztam a fülemből a zenét, és felültem! Ők, meg rázendítettek a Happy Birthday-re Xd :-D
Ami a legnagyobb poén volt, hogy míg az a szám szólt, mit nekem küldtek, készítettek egy gyors „szülinapi tortát” számomra! :-D
Ez egy szelet kenyér volt. Rajta egy kockacukorral, lenyomva ketchuppal, és mustárral. Plusz, maradt halottak napjáról egy mécses, és rátették azt is meggyújtva! :-D
Könnyes szemmel mosolyogva néztem rájuk, kicsit zavarba jőve, és hirtelen nem tudva mit csináljak képet vágva! :-D
Hát ők meg mondták! Xd :-D
Először is azt, hogy fújjam el a gyertyát, és kívánjak egyet! ;-)
Riporter:
Mit kívántál?
Mr.X.:
Ezt ők is megkérdezték, de akkor valaki azt kiabálta, hogy ne mondjam el, mert akkor nem fog valóra válni, de most már elmondhatom, mert teljesült!
Azt kívántam, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértő, nyilvánítson drog függőnek… :-D
Hogy ez miért volt fontos, azt majd máskor! ;)
Elfújtam a gyertyát, kívántam, aztán kitalálták, hogy a tortát illene megennem! :-)
A hülyeség, az hülyeség! Xd :-D
Naná, hogy megettem! Jaj, még őrölt bors, meg pirospaprika is volt rajta! Só, meg a rák tudja! Nagyon szar volt, de megettem! :-D
Úgy, hogy végül is a szülinapom odabent, egész jól sikerült! :-D
Ami még szar, az a szilveszter…
Egy csapat elit bűnöző, kik dec.31.-én, mindig vmi. komoly partyban nyomultak, most egy hideg, sötét, szar cellában ücsörögnek, s kattogva nézik egymást, és a Tv kabarét… :-s
Nem volt sem alkoholunk, se gyógyszerünk… És a kábítószer szállítmány sem érkezett meg!
:-S
Csak voltunk, mint szar a gazban… :-S
Nagyon meg voltunk feszülve… Én egy ideig velük voltam, aztán felmentem az ágyamba… Semmi értelmét nem láttam annak, hogy tovább kattogtassuk egymást…
Riporter magyarázata: (Kattogni, a drogosok a kábítószeren szoktak! A kattogás szóval fejezik ki azt, hogy kívánják a cuccot…)
De ami még is a legszörnyűbb volt az emberek többségének, az a Karácsony… Velem ellentétben! :-D
Én nekem tetszett… Mindenki be volt fordulva, depis volt, mert a családjukkal eltöltött szép karácsonyokra gondoltak. Hiányzott neki a családjuk, a gyerekük, stb…
Nem azt mondom, hogy nem voltam szomorú, de engem kárpótolt a sok süti, amit a csomagokba kaptunk… :-D
Imádom a hasamat, és a sütiket! A többiek, nem nagyon ették, mert nem volt étvágyuk a depitől…
Na, nekem volt! :-D
A zárkába, 3 napig csend honolt. Béke, és nyugalom! Nem kapcsoltattunk még villanyt sem… Halkan szólt a Tv-ben, a Viva…
Mi meg feküdtünk az ágyunkban… Az emberek többsége, íratott erős nyugtatókat, altatókat, és begyógyszerezték magukat. És csak aludtak, és aludtak… Érdekes egy ilyen cellának a légköre… Én nem szedtem be semmit…
Írogattam. Leveleket, verseket, miközben a rádiót hallgattam a fülhallgatón keresztül, és mákos beiglit majszoltam…
Hát így nagyjából ennyit a börtönös ünnepekről…
Riporter:
Köszönöm a mai sztorit is! ;)
Ha Nektek is van kérdésetek Mr.X-hez, tegyétek fel nekem Iwiw-en, vagy Facebook-on emilben, és a 28.-részben választ kaptok rá! ;-)
Kérdéseitek, ha szeretnétek, természetesen névtelen marad!
Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted egy előző cikkemnél! ;)
Osszátok meg cikkeimet IWIW, és FACEBOOK-> ÜZENŐ FALAITOKON, hadd jusson el eme tanulságos történet minnél több emberhez! ;-)
Író: Führinger Balázs –F-
Kattints a képre, és JELÖLJ BE (akár ismeretlenül is) Facebook-on, / vagy IWIW-en/ és emilben, IRJ levelet, vagy kommentáld a cikkeimet a Weblap ÜZENŐ FALÁN! ;)
Balázs Führinger
Névjegy létrehozása
Használd az ÜZENŐ FALAT,s ird le véleményedet a cikkről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése