A tudomány szerint a boldogság érzetét az endorfin nevezetű hormon idézi elő az agyban. Ezt a hormont a saját testünk állítja elő. Különféle kiváltó ingerek serkenthetik eme hormon termelését, okozva evvel számunkra nagy örömet. Itt első sorban nem is kell nagy dolgokra gondolni, mert a mozgás, a sport, a sikerélmény is fokozza ennek a hormonnak az előállítását! De amikor szeretkezünk, s átéljük az orgazmus pillanatait, akkor is egy hatalmas endorfin löketet kap az agyunk, mi szinte extázisba ejt minket! De így van ez az étcsokoládé fogyasztása közben is! Egyes tudósok szerint a napfény is serkenti a képzését. Ezért van az, hogy nyáron sokkal jobb kedvünk van, mint télen. Ez a hormon, fájdalomcsillapító hatással is tud lenni, és emiatt van az, hogy a pozitív gondolatok jó hatással lehetnek a lélekre. Ezek úgy működnek, mint a gyógyszerbe vetett hit! Ha hiszel bennük hatni fognak! Így tudod lelked fájdalmát is csillapítani pozitív gondolatokkal. Mert egyes emberek szerint ez is endorfint állit elő! De a morfium, a heroin, az extázy, és más kábítószerek is az endorfin miatt tudják ki fejteni a hatásukat…
De mitől is lesz boldog az ember?! Úgy igazán boldog! Gondolom ahány ember, annyi válasz születne erre! Van aki annak örülne, ha kapna egy autót, van aki a gyerek áldás miatt lenne boldog, van aki „csak” egy párra vágyik, mert magányos, van aki sikerre, hírnévre, elismerésre, van aki sok pénzre…
Ennek a kérdésnek a megválaszolása nagyon sok mindentől függ… A napszaktól, az évszaktól, az időjárástól, az életkortól, lelki és egészségi állapottól, és persze a vallási hova tartozástól is! Mert az már köztudott, hogy a hit boldoggá tesz, s erőt ad! Ha hiszel valamiben, vagy valakiben, akkor könnyebb átvészelni a hétköznap szürkeségét, és nehézségeit! Hinni, sok mindenben lehet! Egy Isteni lényben, s annak kegyelmébe vetett hit is boldoggá tehet… De, hihetünk egyszerűen csak magunkban is! A remény a másik, mi a legnagyobb erőt tudja adni az embernek. Az utolsó pillanatig tudunk reménykedni, hogy a párunk kivel szakítottunk, megbocsájt, s kibékül velünk… S amint felcsillan egy kis remény, mérhetetlen boldogságot érzünk, és igaz nem történt semmi, ugyan olyan rossz minden, de van egy kis remény, és ott lesz az a „hátha”, és már ez örömet tud szerezni az embernek, s boldogabbá tud tőle válni! Az emberek nagy százaléka olyan, hogy amint számára megoldhatatlan, reménytelen helyzetbe keveredik, az Ő Istenéhez kezd fohászkodni a maga módján… A felsőbb erőkbe vetett hit lehet, genetikailag belénk van kódolva…
Van aki, akkor boldog, ha elégedett, s meg van mindene, van aki, akkor, ha valami örömteli dolog történik vele. Én úgy gondolom ezek a szavak, hogy öröm, boldogság, lényegében ugyan azok. Pillanatnyi, múló állapotok, amiknek függői vagyunk, s ezért kutatjuk, hajszoljuk, és küzdünk értük nagy áldozatok árán! És mint minden függőséget okozó dologhoz, ehhez is hozzá lehet szokni, és mindig több, és több kell majd belőle nekünk. Egy idő után, a kicsit nem tudjuk majd becsülni! De ez olyan szintű lehet, hogy annyira hozzászokunk a meglétéhez, hogy mikor a helyzet éppen fent áll, akkor is képesek vagyunk szomorúak, elégedetlenek lenni. És csak mikor elveszítjük valamiért, akkor jövünk rá arra, hogy hiánya mily gyötrő is, és milyen boldogok is voltunk, míg meg volt, de észre sem vettük… Remek példa erre a párunk elvesztése, vagy egy szerettünk halála. Míg jelen vannak az életünkbe, és örömet okoznak nekünk, hajlamosak vagyunk ezt a természet elemi állapotaként felfogva, öröknek vélni, és mikor szakit velünk, akkor jövünk rá a veszteségre, mit elszenvedtünk… És akkor kezdünk el kepeszteni, hajszolni azt, ami már elveszett, és akkor jön a hit, és a remény, az imák, és a könyörgés, mi erőt ad, hogy túléljük. Ha már minden fény kimúlt, akkor pedig jön a teljes összeomlás. A beszűkült, kilátástalan állapot, mikor úgy érezzük vége mindennek, és értelmetlenné vált az élet. Na, ebben az állapotban, valószínűleg az endorfin hormonnak, még az emléke sem lelhető fel… Ekkor fordul elő rengeteg öngyilkosság is! Olyan embereknél, akik amúgy erősek, és soha nem néznénk ki belőlük azt, hogy feladják. Az ilyenek is áteshetnek a ló túlsó oldalára, és csinálhatnak olyan dolgot, ami visszafordíthatatlan következményekkel jár… Az ilyen szerelmi bánatokra szokták alkalmazni, főleg a nők az ét csoki kúrát, a férfiak pedig az alkohol, vagy a drog mámorát! De, itt most egy olyan dolog jöhetett le a kedves olvasónak, hogy ez egy egyszerű biokémiai folyamat! És ha bármi bajunk van, akkor egy kis ét csoki, vagy egy endorfin injekció, és minden rendben is lesz… Hát nem… De még ideig, óráig sem… Mert míg tart a hatásuk sem vagyunk képesek elfelejteni a fájdalmunkat… Hiába tolja az ember magát teli kábítószerrel, és hiába táncol önfeledten, lelki katarzisok, és extázisok közepette… Az érzés végig ott lesz bennünk!
A gondolattól nem tudunk elszakadni! A hiányérzettől! Minek a pótlása okozna egyedül, csak és kizárólag örömet. Annyit érhetünk csak el, hogy pár óra hamarabb elmegy, és nem tűnik egy örökké valóságnak a szenvedéstől! Biztos mindannyian voltunk már szerelmi bánatosan suliba, munkahelyen! Az idő ólomlábakon baktat, és alig várjuk már nagy sóhajok közepette, hogy vége legyen. S mikor jobban belegondolunk abba, hogy valóban jobb lesz e akkor jövünk rá a rideg valóságra, hogy nem! Hisz, ha hazamegyünk, ugyan úgy szenvedünk! Szenvedünk a buszon, s a buszmegállóban is. És minden, az elvesztett párunk nélkül megélt perc, egy örökké tartó szenvedésnek tűnhet. Csak ennek az időnek a lerövidítésében segíthetnek, az endorfin hormon termelését szabályzó drogok. Biztos sokan ismerik azt az érzést, mikor szerelmi bánattal elmegyünk a kocsmába bút felejteni. És minél többet iszunk, annál jobban magunk alatt leszünk… Hiába minden, nem tudja elfeledtetni a hiányt! Tehát úgy gondolom, hogy persze az egész egy biokémiai folyamat következménye, de nem mindegy, hogy ezt a folyamatot mesterségesen idézzük elő, pótcselekvésekkel, vagy spontán beteljesedés révén megy végbe. Azt mondják a heroin élvezői, hogy a hatását úgy kell elképzelni, hogy vesszük életünk legeslegnagyobb orgazmusát, és megszorozzuk ezerrel… Ezért van az, hogy az ilyen kemény szer használói, annyira hozzászoknak e nagyon durva érzéshez, hogy az életbe már semmi nem teszi őket boldoggá! Sem a párjuk, sem a családjuk, sem az étel! Szeretkezésre sem vágynak, csak arra, hogy az érzést újra átéljék. A heroin, talán az egyik olyan szer, ami használat közben csillapítja a lélek fájdalmát, de a hiányt az sem tudja pótolni. Ezek a pótcselekvések, csak fájdalomcsillapító hatásúak lehetnek, s egyben a fájdalmas idő lecsökkentésére is alkalmasak.
Az emberek nagy részét úgy gondolom, az teszi csak, és kizárólag igazán boldoggá, ha megtalálja a testi-lelki társát, kiben örömét lelheti! Ha más dolgok nincsenek rendben, család, munka stb, de van egy testi-lelki párja, akkor felhőtlenül boldognak érezheti magát! De hiába van ezer barátja, jól fizető állása, hibába sikeres, hiba tud nagyot, talán még maradandót is alkotni, és szerezni vele hírnevet, hiába kap ezer, s ezer elismerést, ha nincs meg a testi-lelki párja. És itt kihangsúlyozom, hogy testi, és lelki is! Mert hiába tudnak megbeszélni mindent, és hiába van nagy egyetértés, ha közben szexuálisan nem illenek össze! Ha nem kívánja a másik érintését, csókját, az illatát, az izét! De ha ezeket mind kívánja, és hatalmas orgazmusokat élnek át egymással, de nincs bizalom, vagy más okok miatt zajlik egész nap a veszekedés, megint nem tud boldog lenni egyik fél sem… Én úgy gondolom az élet mozgató rugója a szerelem! Háborúk törtek ki miatta, s rengeteg szív hasadt meg a fájdalomban… Rengeteg ember lett öngyilkos szerelmi bánat következtében, vagy éppen vált gyilkossá miatta, vagy csinált más büntettet, vagy szörnyűséget. A szerelem az egyetlen dolog, amiért a végsőkig elmennénk, s bármit megtennénk! Akár az életünk árán is! A szerelem vágya, vagy a megléte ihlette a legszebb verseket, és számokat. Ez az egyetlen dolog, ami miatt az ember képes lehet változni, és önzetlenül küzdeni! Ez a legfontosabb dolog az életben, ami a legnagyobb boldogságot tudja okozni! És ha ez nincs, akkor ez okozza a legnagyobb fájdalmat, minek kínját semmilyen szer, vagy trükk nem tudja feledtetni… Semmi más dologra nem vágyhatunk ennyire, és semmi másnak a hiánya nem viselhet meg minket így!
Ha a szerelmünk megcsókol ősszel az utcán, körülöttünk kivirágoznak a fák, csicseregni kezdenek a madarak, és a hűs, őszi fuvallatot, kellemes, nyári, meleg szellőnek érezzük, miközben letörölhetetlen mosoly költözik arcunkra… Olyan felhőtlen boldogságot érzünk, amit mástól nem kaphatunk soha…
A 21. században is van esélyünk megtalálni a párunkat! Az internet miatt, sokkal szélesebb körben ismerkedhetünk, s a közlekedés fejlődésének köszönhetően, sokkal nagyobb távlatokban tudunk kutatni a boldogságunk után, mint régebben. Úgy gondolom anno sokkal magányosabbak voltak az emberek! A magány kínjánál nem tudnék rosszabbat elképzelni. A mai embernek lehetősége van valamilyen szinten feloldani a magányát, az internet, chat szobák, fórumok által, ahol ismerkedhetnek, barátságok, szerelmek szövődhetnek! Az utóbbi időben, a szerelmi kapcsolataim többsége a net által jött létre! És ez szerintem csak egyre jobb lesz! Persze az emberi világ gyorsul, és a boldogság hajszolása is sebesebb, és ez nem jó, hisz általában minél jobban hajszoljuk, annál távolabb kerülünk tőle, és annál szomorúbbak leszünk, s a bánatunk enyhítésére, egyre több kárt okozunk magunknak testileg, és lelkileg is!
A lényeg, hogy próbáljuk megtalálni a testi-lelki párunkat, és ha otthon, és az ágyban is minden rendben van, akkor az életben is sikeresebbek leszünk! Jobban teljesítünk a munkában, nem fogyasztunk káros élvezeti cikkeket, tehát jobb lesz az egészségünk is, és ezek szintén mind visszahatnak az életünkre! Egy olyan ember, aki otthon boldog, az magabiztosabban jár kel az életben, és aki magabiztosabb, sikeresebb is, és aki sikeres, az boldog, és aki boldogan megy végül este haza, annak valószínűbb, hogy az otthon töltött ideje is boldogabb lesz, mitől másnap ismét boldogan, és magabiztosabban ébred…
Ez egy kör minek, ha egy eleme megbomlik, az begyürüzhet az egész életébe, és csak otthon egy szerető pár tudja feloldani ezt, és visszaterelni az élet folyását a rendes medrébe…
Ha itt jártál, kérlek nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! -->
2 megjegyzés:
hát szia én egy 21 éves lány vagyok én 3 hete vasztetem el az ikreimet 3 honapos terhesen! én tudom hogy megtaláltam a testi-lelki társam és az interneten ismerkedtem meg vele pontosabban a facebookon. ő külföldön élt és már én is nagyon szeretem és nagyon sok erőt add nekem!! sajnos még nem dolgozom igy egésznap egyedül vagyok itthon és olyankor csak sirok a picik miatt de tudom hogy mikor jön haza és addigra minden kész van és örömmel várom haza ha itthon van akkor nem gondolok a picikre. mert tudom hogy neki is fáj és támogatni kell igy minden nap örömmel megy el dolgozni és tudja hogy várom itthon és boldog. de mikor egyedül vagyok akkor folyamatosan esszembe jutnak és tudom az ember legnagyobb ellensége a magány ilyenkor bármit megtesznek tudom. de ezt a fájdalmat ami bennem van nem lehet elnyomni semivel csak ha a párom haza jön ezt csak ő tudja bennem elnyomni. és sajnos nagyon sokszor rémálmaim vannak mert nekem kellet itthon megszülni a magzat burkokat mert hát hollandiába ez a szokás hogy természetes uton mindent. lehet hogy ezt nem jó helyre irtam de ugy nyomta a szívemet. és a páromnak is elmondtam hogy mit érzek. de hát igen dolgozni kell muszály nem lehet velem egésznap mert élni is kell valamiből.nekem a boldogság a reményem az csak a párom. és félek hogy nem tudok mindent megadni neki de probálom. ő kicsit idősebb nálam és imádom és ő is engem. de volt még 5 éve egy párom aki hasba rugot acélbetétessel és utána azt mondták hogy nem biztos hogy lehet gyermekem és tessék teherbe estem csak kihordani nem birtam őket. félek hogy ez miatt nem tudok annak megadni mindent akit tiszta szívből imádok. pedig mindig mindent meg akkarok neki adni. bocsi hogy ennyit irtam meg mindent rád zuditotam de te irtad ki hogy véleményeket vársz és hát ahogy végig olvastam ez jutott eszembe. sok sikert a továbbiakba
Üdv:Dóra
Kedveseim! Nagyon jó okfejtéseitek vannak, ami tökéletesen bizonyítja, hogy ha nem stabil az amiben hiszel, azt azt könnyen el is veszítheted. Ezért én vitatkozom Veletek. Hinni kell, ez igaz, de az nem mindegy miben hiszel!
A felsorakoztatott dolgok mind elmúlandók, így számíthatsz is rá, hogy el fog múlni. Amikor be következik, meg úgy csodálkozol, mintha ezt nem lehetett volna előre látni. Tedd kősziklára életed házát, olyanra ami örök. Ha hittel olvasod ki a Könyvek Könyvéből a "receptet", akkor rá fogsz jönni, hogy az igazi boldogságot az adja, hogy örök érvényű és változtathatatlan és változatlanra kell, hogy épüljön a hited. Minden más okozhat neked csalódást, mert mulandó. Ha tudod, hogy mi végre vagy itt e földi létben és hova tartasz, akkor mindazok a változások, amiket jól leírtatok, csak részei egy minden napon beteljesülő harmóniának, ami köt a stabilhoz, és így nem ingat meg a változás. Amiről írtatok az az ember lényének, csak egy kicsi hányada. Ezek szinte, mind érzelmi töltésű dolgok, de az ember lénye nem csak érzelem, érzés. Részben Balázs érintetted a többi fontosat is: fiziológia, gondolatok, képzeletek, tudatosság, ez a szellemi lényed, és viselkedés. Mindezek alkotják együttesen a személyiséged. Ha bármelyik leuralja a másik területet, akkor könnyen felborul a saját belső harmóniád. A lényeddel persze benne élsz egy fizikai és kulturális környezetben, ami hat rád és te is rá. Ha a belső harmóniád egy végtelen és örök, stabil lényhez kapcsolódik, akkor a környezeted nem tud lényegi változást idézni benne, mert része leszel az örök és változtathatatlan harmóniának,amit semmi nem tud és tudott eddigi emberi létünkben megváltoztatni és nem fog a jövőben sem. Annyira szeretné pedig az ember ezt megtenni. Oly nagyon szeretne istenkedni minden és mindenki felett és lám még a maga lénye összetevőit sem tudja uralni, mindig elbillen valamelyik felé az egyensúly és kész a diszharmónia a lényében. Keresd hát a belső utat és leld meg a belső békéd, ami összeköt a örökkel és akkor egy lehetsz vele, és így lehetsz te magad is kisugárzója az Ő lényének.
Mivel azonban csak törekszünk a teljességre, azért e belső harmónia kialakulása folyamat, de ez adhat egy földi egész élet során csodálatos boldogságot, mert tudod hova tartozol és hova tartasz. Így tudsz minden kicsinek örülni, legyen az bármi gyarló testi történés, érzelmi megnyilvánulás, elért eredmény, cselekedet, elképzelés, gondolat, tudati kapcsolat, kapcsolódás, mert ez mind te vagy.Ha egyben van, nem egyiken imbolyog és része lényével az öröknek, akkor a boldogságod sem mulandó, mert te magad sem vagy az. De van egy ára mindennek, és pedig az hogy el kell ismerned, hogy nem vagy Isten, nem tudsz azzá lenni nélküle, csak is az Ő törvényszerűségével haladhatsz a tökéletesedés útján másodpercről másodpercre, percről percre, óráról órára és így tovább a végtelen és örök élet fele. És ez már ebben a minutumban elkezdődhet e földi létben. Ezért nem mindegy miben hiszel. Hinni sok mindenben lehet, de egyik sem alap, már pedig tudhatod, aki nem jó alapra épít házat, az könnyen fedél nélkül marad. Építsd hát életed házát isteni fundamentumra, ami örök és a világ erői sem tudják kimozdítani. Ez a kőszikla csakis a te belsődből kiindulva ismerhető meg, a te döntésed, alázatod, engedelmességed ismeri fel és akkor leszel egy vele, ahonnét indulhatsz naponta életed mindennapi boldogságának megtapasztalására. Kérjed és megkapod, te és mindenki más. Szeretettel: egy napi küzdő, de boldog lény.
Megjegyzés küldése