Ne keljen Neked más...

-Ne keljen Neked más!...-

Mi az, hogy elmúlás?!...
Az, amikor az élet egy gödröt ás?!
Nem értem a szót…
De azt tudom, hogy nem jelent jót…
Ismerem az érzést.
Okozott már vérzést.
Még is felteszem a kérdést!

Mi az, hogy elmúlás?!
Hogy cserélheti fel hangos szó, a bújást?!
Miért kell felejtenünk?
Miért dolgozik az idő ellenünk?
Nem értem ezt a dolgot!
Miért nem lehet szívem, egyszerűen csak boldog?!
Felteszem a kérdést újra, mert ez okozza a gondot!

Mi az, hogy elmúlás?!
Ha hibázunk, miért nem hatásos a megbánás?!
Miért nem tudok várni?!
És a földön, két lábbal járni?
Dörög az ég… Már itt a vég… Legyen már elég!
Nem múlhat el így ez a nyár!
Valaki mondja meg nekem már:

Mi az, hogy elmúlás?!
Miért kell neki, valaki más?!
Hol rontottam el? Valaki miért nem felel?
Tudom, hogy aminek kezdete van, annak vége is.
Hiába tudom, kegyetlenül hiányzik mégis!
Az élet újabb áldozatott kért! De miért?!
Miért kell izzadnom a vért?...

Mi az, hogy elmúlás?!...
Miért kell neki, valaki más?!...
Félek, én vagyok a hibás.
Nagy volt benne a csalódás,
mert nem voltam jó társ…
Hibát, hibára halmozok.
Szívem, már alig mozog…

Mi az, hogy elmúlás?!
Miért kell neki, valaki más?!...
Talán az idő segít, és elfelejtjük a sok bántást!
Talán, újra bevetjük majd maggal, a friss szántást!
Talán, ez mind kellett ahhoz, hogy megbecsüljük egymást.
Talán, ez mind így volt megírva.
S még nincs is itt a jövőnknek a sírja.

Mi az, hogy elmúlás?
Miért kell neki más???
Nagyon nagy a nyomás!
Túl kitartó, és makacs vagyok!
Nem bírom feladni a harcot!
Nem bírom elviselni a kudarcot!
Nem bírom kitörölni az arcod...

Vesszen a szó: „elmúlás”…
S ne kelljen Neked más!...

/Führinger Balázs/
Ha itt jártál, kérlek nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! -->