Hogy miért is kezdek el blogot irni?!... Hát, egy aranyos kis csaj irásai révén kaptam kedvet hozzá, kit Adrinak hivnak. Bár Ö azt mondta, sokak szerint azok vezetnek ilyet, akiknek nincs életük. Hát, azthiszem nekem azért van, meg szerintem neki is. Ugyanez a lány, azt is mondta, hogy sebezhetövé tehet, ha kiirjuk, s nyilvánosságra hozzuk a gondolatainkat, de ha neki volt bátorsága ehez, pont a Führernek ne lenne?! :) S talán, az én irásaim is egyszer, akkora hatással lesznek majd valakire, mint rám, az Ö "pillanatnyi heppjei által, magamból kiírt betűi" :) Bár Ö, nem ezért kezdet el naplót vezetni, de még is sikerült hatást gyakorolnia egy emberre. (Rám)
S hatással lenni másokra jó érzés! :) S ezt az élményt én is szivesen élem meg! Szeretek hatással lenni az emberekre, de nálam sem ez az elsödleges ok. Talán még a másodlagos sem...
Mindig is szerettem kiadni a gondolataimat, s azokat valamely formában megörökiteni...
Mindig is hajtott a vágy, hogy halhatatlanná tegyem, ha mást nem, hát a szellemem. Probálom versekbe önteni pillanatnyi érzéseimet, s evvel tölteni át, az olvasok szivébe azt, mi belölem fakad...
Csodálatos érzés az, mikor iwiwen valaki elolvassa az egyik költeményemet, s ir egy dicsérö e-mailt, vagy kommentárt, de sokszor kaptam olyan levelet is, mibe köszönetet mondott az illetö azért, hogy eröt adtam neki egy irásommal... Az elsö ilyen alkalommal, kb. én is olyan meglepedt voltam, sorai olvasása után, mint Adri lehetett, mikor elmondtam neki, hogy blogja, s levelezésünk, mekkora eröt adtak, meghogy megváltoztatta sok mindenben a látás módomat, s csomo tervvel telitették meg az agyamat... Mert hát verseim feltöltésével, nekem sem ez volt a cél. Csak az, hogyha valaki látni akar, az ne csak a fizikai valómat láthassa a fotoimon keresztül, hanem a lelki világomba is betekintést nyerjen, ha kiváncsi arra! Én sem gondoltam volna soha, hogy az én verseim, egyszer valakinek eröt adnak... :)
Ez hatalmas örömmel töltött el engem, s kedvet is kaptam több versem feltöltéséhez...
Azt figyeltem meg magamon, hogy egyre nyitottabb leszek a világ felé! Régen, hozzászoktam a rejtözködö életmódhoz. Titkos, gyakran váltott telefon szám, mit csak kevesen tudhattak, gyakori lakhely váltás, s kerülö, mellék utakon való közlekedés...
Barátaim, mikor elösször felajánlották azt, hogy csinálnak nekem egy iwiw, meg egy myvip adatlapot, mereven elutasitottam az ötletet. Mára meg odájig jutottam, hogy már Facebookon is ott figyelek, s most blogot is elkezdtem irni. :) Talán lassan elhagyom a régi beidegzödéseket. Már nem vagyok mindig résen sem. Régen, elképzelhetetlen volt, hogy fülembe zene szóval sétálhassak az utcán. Hallanom, látnom, s 100 %-ig érzékelnem kellett a külvilágot, hogy éppen honnan is akar becsapni a villám! Mindig elöre tervezni az utvonalat, merröl érhet támadás, merre tudnám elkerülni azt... Figyelni az autokat, melyikbe ki ül... Folyamatos adrenalin bomba volt az agyamba, mi egyböl robbant, ha egy autó csikorogva fékezett le mellettem, vagy ha valaki futott mögöttem...
Ma már szinte ki sem megyek ugy, az utcára, hogy ne szóljon valami a fülemben. Full nem érdekel kik ülnek az autokban, s ha egy rendörautó halad el mellettem, akkor sem érzek nagyobb izgalmat, mint mikor a pék transporterje száguldozik a közelemben... :) Ezt is megértük... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése