Ennek a video klipnek, az a különlegessége, hogy ott játszódik, ahol ezer éve, Mr. X. terjesztett...
A Széchenyi utca, Universal buszmegálló, Tóváros, kolesz, mellette az összefirkált lépcsővel, mit úgy hívtak: Mr. X irodája…
Ha felhívta egy ügyfél, s megkérdezte, hol találkozzunk, csak annyit mondott, hogy az irodámban… Ekkor mindenki tudta, hova kell mennie, az a napi adagjáért…
Ott fogadta, s szolgálta ki, vásárlóinak zömét... A cikk végén lévő klipben Fluor, majdnem végig ebben az irodában nyomja... Ennek a számnak az a címe, hogy: Pillanat
A cikk elején lévő klip forrása: Fluor – Beton című száma…
Nagy RESPEKT Fluor, Führer-töl, s remélem nem haragszol, hogy előzetes engedélyed nélkül, videoklipjeiddel illusztráltam a mai cikkemet! ;-) - By: -Führinger Balázs Führer-
Sziasztok! : )
Először is, szeretném megköszönni azt, hogy kaptam néhány körüzenetet, mibe nagy meglepetésemre az én blogom címe volt írva. Mellé pedig az illető ajánlása, miben ismerőseit buzdítja, a cikkeim elolvasására! Amikor láttam, hogy több száz embernek küldték el az illetők, nagyon megtisztelőnek éreztem, mint ahogy azt is, mikor tegnap volt időm ránézni az msn-emre, s láttam, hogy több ember is kitette a neve mellé gyors üzenetbe, a blogom címét! Nagyon kedves Tőletek! Nagy elismerés ez számomra! Jól érzés volt, és sokat jelent nekem! ;-)
Még egyszer köszönöm! : )
És akkor most folytatnám Mr. X sztoriját, mit múltkor ott hagytam abba, hogy Hősünk, a hátsó ülésen ült véres fejjel, kézzel, s ruházattal… Két oldalt mellette, egy-egy nagydarab, kopasz manyus. Elöl a vezetői ülésben a főnök, mellette egy másik ember, ki az ujján, egy bilincset forgatott…
Az 5. gengszter, pedig épp odakísérte Mr. X egyik haverját az autóhoz, ki megszeppenve, s kérdően nézett a hátsó ülésen ülő, véres barátjának, az egyik szemébe…
Mert a másik, még mindig csukva volt, s eltakarta a rongy, amivel a vérző sebet itatta…
Mr. X.:
A főnök így szólt hátra nekem:
-Teso! Add oda neki a kulcsodat, s hozass le vele mindent!
-Rendben!
Odaadtam neki a kulcsot, s azt mondtam a haveromnak, hogy:
-Figyelj! A páncél kazettában van „x” ezer forint, meg 4 gramm fű a rejtekhelyen! Hozd le őket!
( Csak remélni mertem, hogy vette a lapot, s annyit hoz le, amennyit mondtam! Nem az összeset… )
Így is volt! Csak annyit hozott. Amiért később, meg is dicsértem, s Ö elmosolyodva csak annyit mondott, hogy:
-Tényleg?... Azt mondtad? Én úgy meg voltam ijedve, hogy nem is emlékeztem, mit mondtál! Csak bele markoltam a páncélkazettába, s kivettem belőle egy köteg pénzt…
( Az volt a szerencsém, hogy az 500 forintosokba markolt bele, s nagy köteg volt ugyan, de nem sokkal lépte túl azt az összeget, amit mondtam neki…
A fű, meg ki volt pakettozva egy grammos kiszerelésekre, s tízesével volt külön csomagba rakva… Pont azt fogta meg, amibe már csak 3 gramm volt… Mázlimra…)
Lehozta, s odanyújtotta a főnöknek, ki elkezdte számolni a pénzt, a gazt pedig, a mellette ülőnek nyújtotta, ki kinyitotta a zacskót, s azt mondta a főnöknek, hogy:
-3 gramm…
-Tekerj be egy felet- válaszolta…
Akkor beugrott egy ötlet, s miközben már a joint (füves cigaretta) körbe járt, s kezdtek megnyugodni a kedélyek, megszólaltam:
-Figyelj főnök! Okosítsuk meg ezt a dolgot! Úgy, hogy neked is jó legyen, meg nekem is! Vágom, hogy most a Ti korotok kezdődik itt Fehérváron, s nekem mindegy, hogy hívják azt, aki engem bevéd! Nekem mindegy kinek fizetek! Egy a lényeg, hogy az üzletem megmaradjon! Én, ebből élek!…
És neked sem jönne rosszul, hetente egy kis cucc, vagy lóvé! Nem?
Láttam a visszapillantóban, hogy tetszik neki az ötlet!
Elkezdtünk alkudozni! Ö mondott egy irreálisan nagy heti bért! Mondtam, hogy én azt nem tudom kitermelni, és, hogy nem vállalom így! Inkább elmegyek egy gyárba dolgozni! Még akkor is jobban járnék!
Megkérdezte, hogy mennyire gondolok?! Kicsit vártam, s úgy csináltam, mintha osztanék, és szoroznék fejben…
Feldobtam egy összeget!
Azt mondtam: Az előző brigádnak is ennyit tejeltem, csak cuccban! Azt mondták, nekik pénz kell! Mondtam, hogy ennél nagyobb összeget nem tudok fizetni! Inkább akkor kiszállok az üzletből!
Mire leégett a joint, meg is állapodtunk!
Mindenki örült, de én közbe szóltam!
-Hé főnök! O.K., hogy most már minden zsír, de ott az összes pénzem nálatok, meg a maradék füvem! Miből hozzasam meg az új árut! Most éppen csődbe basztatok kicsit… Nincs forgó tőkém, se cuccom! Így nem tudom folytatni az üzletet…
Felajánlottam, hogy a zöld maradjon náluk, az ö szerintük jogos, régi üzletünkből fent maradó tartozásom fejében.
De a pénzt adják vissza, s így hosszú távon jobban járnak majd… Pár hét alatt kitermelem nekik azt a lovét, a védelemért cserébe!
Magam is mindig meglepődök azon, hogy parás helyzetekben az adrenalin, milyen rögtönzésekre tud késztetni! : )
De ez volt mindig is a szerencsém!... : )
Meg dumáltam végül a manyust, aki visszaadta az összes pénzt… S hozzá tette, hogy:
-Jól van! Megegyeztünk Tesó! Majd keresünk, az első heti védelmi pénzért! Ha tré van, csörögjél!
-Rendben van! -Feleltem.
Kezet nyújtott, lepacsiztam vele. A hátul ülök kiszálltak, kinyitották az ajtót, s szabad utat biztosítottak a külvilág felé!
Mikor kiszálltam a sötétített, meleg, fű, és cigi füstös autóból, nagyot szippantottam a friss levegőből, miközben eltettem, a visszakapott pénzt…
A fejem már nem vérzett, de ahogy a nyári napfény elkezdte tűzni a sebet, kellemetlen volt… Lüktetett, és csípett!
A haverom ott állt az autó mellett, az 5. manyussal, ki kezet nyújtott, és beült az autó hátsó ülésére. Oda, ahol nem rég még én raboskodtam… Mellé ült a két másik, becsapták az ajtót, majd a főnök még kiszólt, hogy majd nem sokára jelentkezünk!
Bólintottam, s elhajtottak…
Ránéztem a haveromra, s csak annyit mondott, hogy :
-Úr Isten! Jól vagy Tesó?!
-Ja… Szóltam röviden.
Éreztem, hogy a stressz, teljesen kiszívta a testemből, az összes erőt, s fel kell mennem lefeküdni… Át kellett gondoljam a továbbiakat…
Előre mentünk a kolesz bejáratához, hol türelmetlenül várt a másik haverom. Amikor meglátott, oda rohant, s azt kérdezte:
-Mi volt Tesó???...
-Majd elmondom… Feleltem… Most menjünk fel! Le kell pihennem…
Ahogy beértünk a portára, mindenki engem nézett, s igyekeztem mosolyt csalni az arcomra, s természetesen viselkedni…
Láttam, hogy a portás mérgesen néz rám… Annyit mondtam neki, hogy:
-Portásbá! Látja?! Ezért nem kell olyannak motorra ülnie, akinek nincs jogsija…
Az öreg nem szólt semmit, csak morcosan rázta a fejét! Nem vette be…
Mindent vágott rólam…
Többször szólt, hogy az igazgatóság kiadta a portásoknak, hogy figyeljenek engem! Azt mondta, hogyha nem akarok bajt, ne ezen a környéken üzleteljek!
Rám volt állítva az összes nevelő...
Mindenki vágott mindent, de soha nem tudtak rám bizonyítani semmit! Soha nem volt drog a szobámba! Minden ellenőrzésen átmentem! Pedig még a lámpákat is szétszedték! Benéztek az összes rejtekhelyre!...
Sosem volt nálam cucc! Két benti rejtekhelyem volt! Mind a kettő olyan embereknél, akikkel sosem mutatkoztam nyilvánosan! Nagyon jó barátaim voltak, de nem hozzám köthetőek!
Mindkettőjük szobájához, és szekrényéhez volt kulcsom! Így nyugodtan használhattam a helyet nélkülük is!
Riporter:
Kaptak ezért pénzt?
Mr. X.:
Persze… Kaptak bizonyos összeget, meg segítettem őket anyagilag ott, ahol tudtam…
Riporter:
Kemény sztori volt! De akkor viszonylag jól megúsztad! Nem?
Mr. X.:
Nem mondhatnám…
Az nap este, a haverjaim kint lógtak az ablakban, s azt figyelték, hogy zajlik a hatalom átvétel Fehérváron! Autóikkal, fel, s alá cikáztak a városban… Egy autót, tuti, hogy üldözőbe is vettek! Nem tudom kik ültek benne…
Egy rém álom volt az, ami utána következett az utcán…
Sorba kaptam a híreket, hogy csapdába csaltak, s kiraboltak más dillereket is! Voltak, akik sokkal rosszabbul jártak, mint én! Anyagilag, és fizikailag is…
Beépített embereik voltak a drogosok között! Kik pár gramm fűért cserébe, feldobták a dillereiket, s egy kamurendeléssel csapdába csalták az őket…
A semmiből elő ugrott a brigád, elvették a manyus pénzét, ékszereit, cuccát, telefonját, s lezúzták, mint a szart…
Az álomvilág, rém álomba csapott át! Mindenki félt! Az előző csapat, aki védett, az ki vonta magát a drog üzletből, s más zsiványságból kezdték el, magukat fent tartani…
Tudtam, hogy az új csapattal nem lehet üzletelnem… Nagyon veszélyes! De a hátuk mögött sem mertem! Így elhatároztam, hogy én is visszavonulok! Nem tehettem mást…
Felhívtam őket, s azt mondtam, hogy:
-a beszállítómnak rendőr parája van… Most szóltak… El kell, tűnjek egy időre, becsukom a boltot, s a számomat is megszüntetem….
/Riporter:
Ez persze nem ment ilyen egyszerűen! : ) A történet, csak most válik tán igazán izgalmassá! Amint tudom, folytatni fogom az interjú elmesélését! Majd figyeljétek, az új bejegyzés megjelentét! ;-)
És írjatok, s regisztráljatok rendszeres olvasómnak, s kommentáljatok, meg terjesszétek a WEBLAPOM cimét! Xd ;-) stb! : ))))
Na, léptem!... ;-)
Csumi…
Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted egy előző cikkemnél! ;)
Osszátok meg cikkeimet IWIW, és FACEBOOK-> ÜZENŐ FALAITOKON, hadd jusson el eme tanulságos történet minnél több emberhez! ;-)
Író: Führinger Balázs –F-
Kattints a képre, és JELÖLJ BE (akár ismeretlenül is) Facebook-on, / vagy IWIW-en/ és emilben, IRJ levelet, vagy kommentáld a cikkeimet a Weblap ÜZENŐ FALÁN! ;)
Balázs Führinger
Névjegy létrehozása
Használd az ÜZENŐ FALAT,s ird le véleményedet a cikkről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése