Köszönöm a hétvégén érkezett emileket! Sietve válaszolok az összesre! Hálás vagyok azoknak is, kik az üzenő falukon, az msn-jükön, vagy körlevélben ajánlják a blogomat ismerőseiknek! Nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem, és ez úton is köszönöm még egyszer mindenkinek!
El sem tujátok képzelni mekkora öröm az nekem, hogy ennyi embernek tetszik ez a dolog! Nagyon jól esik a sok emil, miben biztattok a folytatásra, és kérdéseket tesztek fel, vagy csak megdicsértek! Tartsátok meg ezt a jó szokásotokat! ;-)
Riporter:
Az előző rész tartalmából:
Mr. X., ott hagyta abba a történetét, hogy a nagy betalálás után, mit sikerült nagyjából ép bőrrel megúsznia, és különösebb anyagi veszteség sem érte, de utána nem érezte biztonságban magát, s beszállítója rendőr parájára hivatkozva, becsukta a boltot. A számát kikapcsolta, s Fehérvár, egy másik részére költözött. Pontos címét, csak néhány, nagyon közeli barátja, és szereleme tudta, kit Cirmosnak hívtak…
Folytatás:
Hogy érintett az, hogy be kellett csukjad a boltot?
Mr. X.:
Nagyon érzékenyen! Mert olyan hirtelen történt minden! Egyik napról a másikra! Tegnap még a csúcson voltam, mára meg összeomlott minden… Gyorsan kellett reagálnom! Kivontam a tőkémet, elkezdtem beszedni a kintlévőségeimet, közben ismertettem az üzlettársaimmal a felmerült helyzetet, s az erre való reakciómat! Kiadtam mindenkinek mit kell csinálnia, mondania az elkövetkező időszakban, s összecsomagoltam… Hívtam egy Mercédesz taxit! : )
/Imádom a Merciket! : ) /
Szóval, hívtam egyet, és elköltöztem egy szállodába… A portásnak ki adtam, ha bárki keres, nem lakom itt, és ne engedjen fel senkit hozzám…
Ha valakit várok, azért majd én lejövök, de ha valaki kérdezné, a helyes válasz: Ilyen nevű ember nem lakik nálunk!
Pár ezer forintért, ezt a feladatot, mind a 3 recepciós, nagyon szívesen vállalta!
Egyik nap, még a csúcson voltam, másnap pedig el kellett kezdenem bujkálni…
Riporter:
És nyugalmad volt ez után?
Mr. X.:
Nem… Először még annyira nem is voltam rá parázva a felmerülő helyzetre…
Csak mikor egyszer Cirmossal, Pestről éppen jöttünk már hazafelé, volt egy kis tré…
Cirmos nagyon szerette az állatokat! Mindegy mi volt az, hörcsög, macska, vagy tyúk, Ö odament hozzá, ölébe vette, és simogatta, meg játszott vele! : )
Mivel még sosem volt Budapesten, és azt sem tudta mi az a trolibusz,
meg villamos, így jött az ötlet, hogy az egyik hétvégi programunk legyen az, hogy felmegyünk a fővárosi állatkertbe. Egyben meg akartam mutatni neki a várost is! Szerettem Pestre járni, nosztalgiázni, hisz én ott születtem, és ott voltam gyerek…
A kirándulás nagyon jó volt! : ) A hatalmas állatkertet, elejétől a végéig bejártuk, talán kétszer is! : ) Olyan jó volt látni, ahogy a kicsi lány örül, s boldogan eteti, és simogatja az állatokat!
Akkor simogattam én is először, s hozzá teszem utoljára is, tevét, zsiráfot, sőt, még egy elkerített részre is be kellett másznom vele, hol minden féle jószág volt, és simogatni lehetett őket! Kecske, meg én nem is tudom, hogy hívták őket! : ) Arra emlékszem, hogy féltem attól, hogy betámad valamelyik! : ))))
De Cirmos….. : ) Hát Ö, mintha csak hazajött volna!...
Úgy el volt a kis aranyos! : ) Imádtam nézni, ahogy örül, s gyermekien tiszta mosolyával beragyogja a világot! : )
Büszke voltam arra, hogy örömet tudtam szerezni neki…
Aztán tök Boldogan, hazafele tartottunk éppen.
Fehérvár egy fő útvonalán sétáltunk szerelmesen, mikor egy autó fékezett hirtelen mellettünk. Fék csikorgása a szívemig hatolt, egyből tudtam, hogy itt baj van!
A nap végére, már a fáradtságtól alig láttam, de az adrenalin bomba, mi elöntötte az agyamat, úgy felélénkített, hogy reggel nem voltam annyira képben, mint akkor…
Az autóból kipattantak az emberek! Cirmost, a háta mögé toltam az egyik kezemmel, a másikat pedig magam elé tartva kiabáltam, hogy nyugi srácok nincs baj! Csak nyugi…
Cirmosnak, közben hátra súgtam, hogy maradjon csöndben, ne mondjon semmit, és ne féljen, nem lesz semmi baj…
Előtte sokszor próbáltam lelkiekben felkészíteni a hasonló élethelyzetekre! Hogy kell majd viselkednie, mit kell mondania, stb…
A manyusok azt mondták szálljak be, és nem lesz semmi baj…
-Kérdeztem, hogy hová akarnak vinni?
-Mire csak annyit feleltek, hogy szálljak be!!!
Nem volt sok értelme ellenkezni! A Főnök kiszólt, hogy a csaj marad!
Beszálltam hátul, középre… Úgy mint múltkor! De ez most egy másik autó volt. Ennek az üvegei nem voltak le sötétíve, és voltak hátsó kilincsek is.
Mellém beszállt két nagydarab srác, kiket még nem láttam. Elöl a főnök, mellette pedig a társa! Az 5. manyus pedig kint maradt Cirmossal…
Mielőtt beszálltam, adtam cirmosnak egy puszit, és a fülébe súgtam, hogy bátorság Kicsim, ne félj! Mindjárt jövök… És próbáltam nyugodtnak látszani előtte, hogy ne rémisszem még jobban meg…
Féltem ott hagyni egyedül a manyussal, de nem tudtam mit tenni… Bűntudatom volt, hogy 16 éves létére, ilyet kell átélnie miattam…
Azt mondta a főnök, hogy na, most autózunk kicsit… És gázt adott!
Kis hatásszünet után, így szólt a visszapillantó tükörbe!
-„Na tesókám! Akkor hogy is van ez?!”
Elkezdtem elmesélni, hogy a beszállítom eltűnt, de előtte még küldött egy sms-t, mibe leírta, hogy húzzam meg magamat, mert az anyjánál, a rendőrök nem rég fejezték be a házkutatást, és ép öt keresik a yardok…
Erre én hívtalak titeket, s kikapcsoltam a telefont…
-Napok óta keresünk! Merre bujkálsz?! (Kérdezte.)
-A barátnőmnél lakom…
-Hol?
Kitaláltam egy kamu vidéki város nevét, s beszúrtam neki.
Megkérdezte, hogy mikor akarok vissza szállni?
Mire én azt feleltem, hogy elegem volt a sok tréből, s nem akarok sitre sem kerülni, úgyhogy soha!
Láttam, hogy nem nyerte el a tetszését a válasz…
Megálltunk, s átnézték a zsebeimet… Találtak nálam kettő mobil telefont, és 5000 forintot, amit le is húztak rólam! Többet akartak volna, de mondtam, hogy ennyi az összvagyonom…
Visszaszállítottak, s visszavittek oda, ahol Cirmos volt a manyussal! Láttam, hogy bátran tartja magát, s nem mutat félelmet!
Mindig mondtam neki, hogy bármi is van, sose mutassa azt, hogy fél! Mert akkor, az ellenfele, már győztesnek érzi magát, s csak szemügyet kap!
Mielőtt kiszálltam volna, a főnök megjegyezte, hogy mára végeztünk Öcsi, majd még keresünk…
Kezelés nélkül szálltam ki az autóból, helyemre visszaült az 5. manyus, és nagy gázt adtak, minek hatására, elkapartak a hátsó kerekei az autónak, s füstölve, csikorogva száguldottak el…
Oda mentem Cirmoshoz, s magamhoz öleltem! Meg kérdeztem Tőle halkan, hogy: „ Jól vagy Kis Cicám? „
Ö azt felelte mosolyogva, hogy: „Persze”
De közben éreztem, hogy jég hideg a pici keze, és remeg a teste, pedig nyári fülledt este volt…
Mikor felmentünk a szállodába, már egyre kevésbé tudtam visszafogni az idegességemet… Oda fönt elővettem, egy harmadik póttelefont, beüzemeltem, s értesítettem a barátaimat, az újabb incidensről, meg arról, hogy elvették a telefonjaimat, miknek a pin kódjait is elkérték, úgyhogy vigyázzanak! Ne hívja senki a számokat, mert csapda lesz a találka…
Lebonyolítottam néhány telefont, majd oda bújtam az ágyba Cirmoshoz, és magamhoz öleltem a kis vékony testét… Úgy szorított, mint még soha, és halottam, ahogy elkezd pityeregni… Éreztem a könnyeit, ahogy arcáról, az én arcomra pottyannak…
S azt mondta, „Úgy féltettelek! Azt hittem nem látlak soha többet…”
Gondolata nem volt túlzó, mert ez nekem is átszaladt a fejemen… Ezért, mikor az autó elhajtott, az utolsó pillanatig néztem, a kis barna arcát…
Meg kérdeztem Tőle mi volt? Nem bántotta e a manyus, és hogy mit beszélt vele?!
Azt felelte szipogva, hogy nem bántotta, csak azt kérdezte tőle, hogy hány éves, meg hogy hol lakik, meg rólam akart meg tudni dolgokat!...
Elmondta azt is, milyen válaszokat adott! Büszke voltam rá, mert a kérdések zömére jól felelt! Volt egy kettő, mire nem, de fiatal kora ellenére, s hogy ez volt élete első, nagy parás helyzete, s a stressz ellenére is, nagyon jól kezelte a helyzetet…
Mikor már kicsit megnyugodott, azt kérdezte,: „hogy most mi lesz Kicsim?”
-„Majd kitalálom Cicám! Ne aggódj! Tudod, mindig, minden helyzetre van megoldás, és én megtalálom azt! Ne félj!”
Látszott rajta, hogy hisz nekem, s megnyugodott!
Cirmos, hirtelen tudott hangulatot váltani! Nevetésből egy perc alatt csapott át sírásba, most pedig sírásból, hirtelen megtörölve szemeit, varázsolt hatalmas mosolyt kicsi arcára, s Boldogan azt felelte:
„ Akkor jó! : ) Ugye, ma nálunk alszol?! „
Arra gondoltam, hogy inkább otthon maradok aznap este, és átgondolom a dolgokat, de láttam, hogy a habozásom, kezdi újra elszomorítani, így hát meg simogattam szép arcát, szemébe néztem, elmosolyodtam, s azt feleltem: „Persze Kicsim. Nálatok alszom… „
Megcsókoltam, mely csókot elhúztuk, s mi egy csodálatos szeretkezésben teljesült ki, s a mennyekbe repítve ért véget… : )
Aztán útra kerekedtünk, s mellék utakon mentünk ki a buszmegállóig…
Utána már csak mellék utakon közlekedtünk, ahova vagy nem tudott bejönni autó, vagy csak kicsi volt a forgalom… A buszpályaudvart sem használtuk utána jó ideig… Nem volt biztonságos… A városból kifele menet, minden busz megáll még egy, vagy két helyen, hol fel, és le tudtunk szállni a buszokról… Állandósult a taxizás is városon belül…
A veszély egyre valósabb lett! Mivel a városban elterjedt, hogy védelem nélkül maradtam, így sok régi ellenségem számára váltam céltáblává, kik ezt kihasználva, próbáltak a nyomomra bukkanni, és bosszút állni, vagy csak lerabolni…
Ezért minimalizáltam az utcán való közlekedésemet… Ha dolgom volt a városban, azt vagy kora reggel intéztem, mikor köztudott, hogy a bűnözők alszanak, vagy sötétedés után, mert akkor egy vékony, kapucnis pulcsit a fejemre dobva, az éj leple alatt, el tudtam intézni a dolgaimat…
A város, összes mellék utcáját felderítettem… Vettem az újságosnál egy térképet, és az úti céljaimat előre elterveztem… Merre lehet mellék utakon eljutni, és hogy kerüljem ki az ellenséges területeket, hol egy rivális csapat árult, vagy rabolt éppen…
Vettem egy videót, s a közeli tékából mindennap 1500,- étékbe hoztam ki kazettákat… Mivel elütöttem az időt… Pár hónap alatt a kis téka összes filmjét láttam… : )
De volt egy nagy baj… Már nem volt állandó bevételem, s a kiadásaim pedig hatalmasak voltak… Majdnem 3 hónapig voltam a szállodában, mi több százezer forintba került… Havonta ott hagytam olyan 30-40 ezret a videotékában, plusz a kaja, meg Cirmossal többször lementünk hozzájuk, a Balatonra, vagy a Velencei tóra… Szóval a pénz csak ment…
:-S
Riporter:
És, hogy viselte Cirmos az új helyzetet?
Mr. X. :
Így utólag végig gondolva, sokkal jobban, mint én!
A fejembe vettem, hogy nem fogok már neki kelleni… Mert ép, minden hatalmamat elvesztve bujkáltam, ami bevallom, napról napra, egyre jobban megviselt…
A bezártság, az egyedüllét, az állandósult para, a sok stressz, és a félelem, hogy elveszítem az én legféltettebb kincsemet, Cirmost, hát, nagyon megviselt… Pár hónap után már nem is gondolkoztam reálisan… Elkezdtem titokban újra drogozni, és cigizi! Napi szinten szívtam… Persze titokban, mert szégyelltem Cirmos előtt…
Kezdett kicsúszni a lábam alól a talaj, s nem tudtam kezelni a helyzetet… Hirtelen nyakamba szakadt a világ! Állandósultak a tré helyzetek, mikből csodák csodájára, ki magyaráztam mindig magamat, de ezek nem önbizalmat adtak, hanem nap, mint nap azon törtem a fejem, hogy ússzam meg a holnapot…
Azt hittem cirmos már nem lesz rám büszke… Gyávának tart… És elhagy…
Ez persze nem így volt… Csak én nem láttam a fától, az erdőt… Nagyon szeretett, és ragaszkodott hozzám. Minden nap jött a szállodába, sütött nekem sütit, hozott kaját, csókolt, s rengeteget szeretkeztünk…
De bolond voltam, s persze az ember avval a leghülyébb, aki mellette van…
A félelem elhatalmasodott rajtam, és elvesztettem a kontrolt az életem felett! Már csak árnyéka voltam régi önmagamnak… A drog beszűkítette a tudatomat, s nem láttam a kivezető utat!…
Viselkedésemmel, sokszor szomorítottam el a kis aranyos lányt… Nem bántottam soha, csak szavakkal, mik néha mélyebb sebet tudnak ejteni, mint egy fizikai erő behatás…
Riporter:
És meddig volt elég a pénzed?
Mr. X.:
Az üzlettől fél évig voltam távol, s ez alatt végül is mindenre jutott azért, meg elkülönítettem, és lekötöttem a számlámon egy nagyobb összeget mihez nem akartam semmiképpen nyúlni…
Cirmos hatására, az egyik régi emberemmel, kinek az óta, szintén nem volt pénze, mióta nem adtam neki munkát, szóval vele, elvállaltunk egy diákszövetkezeten keresztül gyári munkát…
Ez a srác, egy nagyon hü emberem volt… Mellettem maradt mind a fél év alatt… Ugyanúgy tisztelt… És szerintem tudta, hogy előbb utóbb összeszedem magamat, s visszatérek az alvilágba, és akkor neki is, újra jó lesz! : )
Mondtam neki, hogy Cirmos unszol, menjek el melózni. Jöjjön el velem, mert egyedül nem akarok! Hát elmentünk!
A srácot már jó ideje járattam boxolni, meg gyúrni. Jó kötésű volt, és az én megjelenésemmel sem volt gond!
Hát megjelentünk a munkahelyen!...
Mi teli volt szorgos, kis gyári, munkás, diáklánnyal, és fiúval… Két napot voltunk! Egyszer 6 és egyszer 4 órát… Mondanom sem kell, hogy szörnyű volt… Fárasztó, s alig akart menni az idő…
Először halál komolyan vettük a dolgot.
De a monoton munka, s az, hogy ráébredtem arra, hogy ez már a vég, és tuti egy csicska vagyok elvette a kedvemet!…
A nagy „Mr. X.”, egy geci gyárba robotol, az emberével… Pfff… :-S
A gondolattól egyszerűen nem tudtam szabadulni! Csak lovaltam bele magamat az idegbe, és nem kellet sok ahhoz, hogy elboruljon az agyam!
Az egyik kis szorgos diáklány, nagyképűen beugatott valamit! Már nem tudom mit, de abban a pillanatban elpattant az agyam, és felugrottam a kényelmetlen székről, min órák óta senyvedtem…
Egy nagy asztalt ültünk körbe, és egymásnak adtuk a munkadarabot, min mindegyikünk csinált egy apró műveletet! És az volt a gondja a csajnak, hogy feltartom műveletet!
Hát nekem több sem kellett, felugrottam, s elkezdtem leoltani a lányt, mire felugrott a mellette lévő, hős szerelmes, szorgos munkás diák, s elkezdett kiállni a lány mellett! Aztán felkelt még néhány bátrabb srác az asztal körül, odaállva a hős szerelmes gyerek mellé. Ekkor felugrott az emberem is, a kezébe fogott valamit, már nem emlékszem mi volt az, de én is felvettem valami vasat, s elkezdtem ordítozni, hogy gyertek fasszopó csicskák, szétbaszom mindegyikőtök fejét!
Amikor látták, hogy elpattant az agyam, kezdtek meghátrálni, s a kiabálás hatására megjelent a főnök is, aki kérdezte, hogy mi a baj?!
E kérdés hatására, még dühösebb lettem! S azt kezdtem el kiabálni, miközben az asztalról hajigáltam szana-széjjel a munkadarabokat, hogy:
„ Mi az, hogy mi a baj?! Hát kit kérdezel te itt fel?! Mit képzelsz magadról te csicska geci?! „
Az összes diák felállt addigra az asztaltól, s a háttérbe húzódtak, a repdeső munkadarabok elöl…
Az emberem látta, hogy már nem gondolkozom, s kicsit megkattantam, ezért elkezdett visszahúzni, hogy hagyjam! Nem éri meg! Kivette a kezemből a vasat, s azt mondta, : „ Gyere Főnök, menjünk!”
Ki mentünk a pihenőbe. Ittunk egy üdítőt, s mikor megnyugodtam, mondtam, hogy menjünk vissza! Visszaültünk a helyünkre…
Nem nézett ránk senki… Mindenki lesütött szemmel dolgozott csöndben…
Odajött egy másik főnök, ki elmondta, hogy egész műszakba rosszul gyártottunk, és selejt lett mind!
Ezen megint fölbasztam magamat, s azt feleltem, hogy: „Honnan a faszból tudjam, hogy kell jól csinálni, mikor el sem magyarázta senki normálisan a műveletet!”
Azt mondta: „Nyugodjak meg, nincs semmi baj!”
Elmagyarázta, és dolgoztunk tovább…
Mondanom sem kell, ez után az incidens után, nem hívtak többet, de nem is mentünk volna…
Többek között azért, mert Cirmos pár nap után bejelentette, hogy nem akarja velem tovább folytatni… Elege van már…
Meg is értettem… Egy világ omlott össze bennem… Pont születésnapom volt, s nagyon kiborultam…
Mivel Ö már nem volt, így a munka már nem érdekelt…
Furcsán hangzik, de szakítása nyitotta fel a szememet! Mert fejembe vettem, hogy csak úgy szerezhetem vissza, ha visszaszerzem a régi hatalmamat, megint teli leszek pénzzel, és leküzdöm a félelmeimet…
Ép szarrá voltam szívva, s ki voltam idegileg… A radiátor előtt melegedtem, s néztem az ablakból a Széchenyi utcán, sötétben mászkáló embereket…
A hü emberem, eközben a Tv-met nézte, a háttérben pedig szólt a zene közepes hangerővel…
Egyszer csak megszólalt!
-„ Főnök… Nem térsz vissza a drog businessbe?!”
-„ Pont azon gondolkozom, hogy kéne…” (Feleltem…)
-És? Mire jutottál? Nézett rám kérdően…
-Arra, hogy az én nevemen nem futhat az okosság! Túl cinkes vagyok már…
-Ugyan Főnök, Te úgy is túljársz mindig, mindenki eszén! Kijátszod mindegyiket! (Kezdett el bátorítani!)
-Nem is az ellenfeleimen aggódom… Az most nem érdekel! Cirmosért, bárkivel szembe szállok!
-Akkor mi a baj?
-Minden porcikámban érzem, hogy rendőr párám lesz!...
-Azt felelte erre, hogy mi lenne, ha az Ö nevén futna tovább a business, a régi fizetéséért, és ha bármi van, elviszi a balhét, csak majd fizessem az ügyvédjét, és várjam munkával ha kijön a sittről…
Csak kezdjünk újra bele, mert elege van már a pénztelenségből…
Láttam az elszántságot az arcán, és a szemeiben… Leültem a számítógépem elé, és azt feleltem, menjen, feküdjön le! Az éjszaka folyamán kitalálok mindent! Csinálok egy tervet, melyről holnap, beszámolok neki ebéd közben…
Riporter:
Ha jól tudom, Te is szoktál verseket írni, és a Cirmossal való szakításod, egy nagyon szép költeményt hozott napvilágra! Én már olvastam, és nagyon tetszett! Megengeded, hogy ezt megmutassam az olvasóknak is?
Mr. X.:
Igen, szoktam verseket írni! A börtönben, még egy versíró versenyt is meg nyertem! Amire most biztos sokan azt mondják, hogy nem volt nagy kunszt, de meglepődnétek, mennyi okos, és tehetséges ember is ül a böriben! Néhányuktól, rengeteget lehet tanulni! Persze vannak nagyon buták is…
Amúgy igen, meg mutathatód a verset másoknak is… Majd oda adom…
Riporter:
Köszönöm… Ezt oda adtad Cirmosnak is?
Mr. X.:
Igen…
Riporter:
És mit szólt hozzá?
Mr. X. :
Már nem volt belém szerelmes, így nem hatotta meg annyira… Persze örült neki, de semmi extra…
Riporter:
Próbáltad valahogy visszaszerezni?
Mr. X.:
Egyszer kétszer felhívtam telefonon, mely beszélgetéseink, nem sikerültek valami jól, s inkább nem tettem semmit! Arra gondoltam, hogy ha majd egyenesbe jöttem, akkor újra meg próbálom vissza szerezni! De persze, 1-2 hónapra rá, már lett is egy másik palija, ami teljesen kikészített…
Az emberek előtt próbáltam tartani magamat! A drogba fojtottam minden bánatomat, és visszazuhantam oda, ahol abba hagytam…
Riporter:
Soha nem volt többet semmi köztetek Cirmossal?
Mr.X.:
Volt, hogy a folyóson meglátott mikor vizsgáztam. Ünneplőbe kellett lenni. Fehér ing, öltöny nadrág… Hát a fehér ing helyett, én egy fehér izom pólót vettem fel, de az öltöny nadrággal együtt egész elegánsan festett.
Szóval akkor megpillantott a folyóson… Akkoriban keveset látott, mert már nem kellett suliba mennem, csak gyakorlaton voltunk… És mire gyakszin végeztem, Ö már rég otthon volt… Így esélyem sem volt a közelébe jutni…
Szóval meglátott, megörült nekem, elmosolyodott, oda szaladt, a nyakamba ugrott, magához szorított, s egy édes, hosszú csókkal ajándékozott meg!...
Meg simogattam szép, fekete haját, mélyen beszippantottam finom illatát, és szorosan öleltem!
És amilyen hirtelen jött, oly hirtelen távozott is… Nem szóltunk közben egy szót sem… Nem értettem a dolgot, de nem is érdekelt a miértje… Örültem, de egyben szomorúság is töltötte el szívemet, mert éreztem, hogy most élhettem át vele utoljára, ezt a csodát…
Az a legdühítőbb, ha tudja az ember, hogy Ö tehet az egészről, s már hiába minden… Annyi szép emlék, s finom csók, mennyei szeretkezés marad az emlékes tarsolyomban utána, mit sosem lehet feledni…
Soha semmit nem bántam meg az életemben… Csak ezt az egy dolgot! Sok veszteségem volt, de mindet tudtam pótolni! Ö, pótolhatatlan, s életem legnagyobb bukása, vesztesége a mai napig, mit örökké bánni fogok…
Riporter:
Mint láthatjátok, közvetlenül ez a bűnszervezet sem tudott nagy kárt csinálni Mr. X.-nek, hisz kettő mobil telefont, 3 gramm füvet, és 5000 forintot húztak le róla.
De közvetve, hatalmas károkat köszönhet nekik!
A fél éves bujkálás, a kiesett bevétel, a szállodai költségek, a stressz, s a legnagyobb veszteség, mit ugyan közvetve, de akkor is ők okoztak, az, hogy elveszette, az Ö legféltettebb Kincsét!
Azt hiszem, ha választhatott volna, hogy Cirmos örök szerelme, cserében az összes vagyonáért, hát szerintem egyértelmű, mit választott volna…
Az interjút folytatom a héten, és más témájú cikkekkel is próbálom elnyerni a figyelmeteket, amit előre is köszönök! Mint ahogy a leveleket, s azt is, hogy egyre többen csináltok reklámot az oldalamnak! Ez igen megtisztelő! Örülök, hogy ilyen sokatoknak tetszik! ;-)
Legyen szép napotok!...
Sziasztok…
Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted egy előző cikkemnél! ;)
Osszátok meg cikkeimet IWIW, és FACEBOOK-> ÜZENŐ FALAITOKON, hadd jusson el eme tanulságos történet minnél több emberhez! ;-)
Író: Führinger Balázs –F-
Kattints a képre, és JELÖLJ BE (akár ismeretlenül is) Facebook-on, / vagy IWIW-en/ és emilben, IRJ levelet, vagy kommentáld a cikkeimet a Weblap ÜZENŐ FALÁN! ;)
Balázs Führinger
Névjegy létrehozása
Használd az ÜZENŐ FALAT,s ird le véleményedet a cikkről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése