Egy 17 éves lány levele, ki elveszitette anyuját egy súlyos betegség miatt, apuja, pedig öngyilkos lett…
Az én édesanyám és édesapám 3 éves koromban elváltak.Apukám bántalmazta anyukámat, elég csúnyán, volt hogy úgy megtépte hogy hullot a haja.Még néha az is megesett h engem is bántott, pedig én még nagyon kicsi voltam.:(Rajtam kívül még 3 testvérem van, igaz ők már nagyobbak.Anyukám megelégelte hogy már minket is bánt és ott hagyta apukám.Mellesleg apukám alkoholista volt. akkor költöztünk a nagymamámhoz.Édesapám Pedig Pestre költözött.:/Később vettünk 1 új házat és ott éltünk 7 éves koromtól.Viszont anyukámnak egy ritka betegsége volt.(Nem tudom hogy kell írni, szóval kiejtés szerint leírom: Szklerózis multiplex)13 éves voltam amikor elhunyt:(43 éves volt:S még előtte volt az élet:/Mi elkerültünk a nagymamámhoz aki elöttünk már 2-szre 4 gyermeket felnevelt:O<3Apukám anya halála után 2 3 havonta meglátogatott minket és leszokott az alkoholról...bár azért néha még elgyengült...:( már kezdet egyre közelebb kerülni hozzám és megszerettem...mert mégiscsak ő volt az édesapám...:$Viszont nagy hibát követtem el..:(Mert ezzel megint magamnak okoztam nagy fájdalmat:(Mert édesapám ez év Májusában öngyilkos lett...:(Előtte 1 nappal beszéltem vele és mondta hogy jön hozzám és hogy hiányzom neki...Én meg vártam mint a bolond de nem jött...:(3 hét után találták meg a holttestét Hartánál:(Leugrott a hidról pesten...:(Nagyon megrázott az egész...:(Akkor jöttem rá igazából h mindkettőjüket elvesztettem...:(Nagyon hiányoznak...:( A nagymamám pedig szívbeteg...:(Egy napon van velem a szülinapja...Most pénteken lesz 78 éves...ÉS az a rossz h minden este úgy fekszem le h nem tudhatom mi lesz holnap...:(ÉS ha őt is elveszíteném abba beleőrülnék...:( Tavaly 3 szor voltam kórházban mert Pánikbeteg vagyok...:/Az orvosok szerint a sok múltbéli megrázkódtatás miatt...:SDe úgy vagyok vele hogy én soha sem dobnám el az éleremet mert tudom h ezzel sok embernek ártanék...:(ÉS szeretem az életem...:)Mindig azt mondom h mindenben van valami jó...Még ha nehéz is észrevenni...
Szia…
Fogadd őszinte részvétemet apukád, és anyukád elvesztése miatt… Szörnyű dolgokat kellett átélned… Sajnálom ezt…
Nem írtad, de azért lehet van benned egy olyan érzés, hogy haragszol apukádra, mert hogy cserben hagyott, vagy ilyesmi…
Ha így érzel, kérlek ne tedd! Az aki öngyilkos lesz, és ilyen drasztikus módon, tényleg meg akar halni, az abban a pillanatban nem önmaga… Beszűkült tudat állapotban van, és nem ura a tetteinek… Egyszerűen nem tehet róla… A legerősebb, legstabilabb idegzetű emberekkel is bármikor előfordulhat ugyan ez…
Örülök, hogy a halála előtt kitudtatok békülni, és valamelyest jóvá tudta tenni a múltban elkövetett hibáit…
Biztos vagyok benne, hogy mamádat segíted ahol tudod… Ez legyen is így.,.. Kerti munka, bevásárlás, főzés, takarítás… Igaz fiatal vagy még, de Neked egy kicsit előbb kell felnőnöd!... Tesóiddal beszéljétek meg, hogy ki mikor mosogat, meg felmos, stb… És persze tanuljatok nagyon jól, és viselkedjetek rendesen, hogy mamátok szívét ne fájdítsátok semmivel… Had legyen boldog kicsit… Neki is kijutott rendesen a rosszból… Hisz elvesztette a gyermekét… Azt mondják, az életben ennél nagyobb fájdalom nincs is…
A leveled végén, örülök, hogy ilyen szép gondolatokat irtál! Én is ugyan így látom a dolgokat… Minden helyzetben meg kell látnunk a jót, és pozitívan kell a dolgokhoz állni…
Ne feledd, mi nem öl meg, az megerősít! És ne engedd, hogy bármi is megöljön! ;)
Lélekben Veled! ;) Sok puszi… Köszönöm, hogy írtál… Szia…
Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése