Egy doktornő irt cikket a Szob településen működő, helyi újságban, a gyermekbántalmazás ellen küzdő klubomról.



CSALÁDI ÜGY!?

Nem régiben szörnyű hírre kaptam fel a fejem. Egy másfél hónapos kislány súlyos sérülésekkel került kórházba, amelyeket szülei okoztak neki. Jobb lábacskája eltörött, apró testén számos ütés és harapásnyom volt található. Csupán a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhető, hogy életben maradt. A szülőket letartóztatták, mindent bevallottak. Egyes források szerint a gyermeket jó érzésű szomszédok vitték orvoshoz, még éppen időben.
Sajnos egyre több, hasonlóan sokkoló és brutális esetről hallani manapság és ez csak a jéghegy csúcsa. A családon belüli erőszak megfékezésének érdekében jogalkotóink is próbálkoztak törvényi szabályozással, - többek között gondolok itt a távoltartásra - több-kevesebb sikerrel. Mikor saját gyermekeimre nézek, boldog vagyok, Ők biztonságban, szeretetben cseperednek. De ezeknek az eseteknek hallatán mérhetetlen felháborodást és tehetetlen dühöt érzek. Gondolom, ilyenkor Önökben is hasonló érzések kavarognak és felteszik maguknak a kérdést: Én mit tehetnénk?
Néhány hete az egyik közösségi oldalon tagja lettem egy elszánt társaságnak. (Írásom készültekor a taglétszáma meghaladta az 57 ezret. ) Klubunk neve: Életfogytiglani börtönbüntetést a gyermeküket bántalmazókra. Alapítója Führinger Balázs író, költő és riporter, aki gyermekkorában számos szörnyűséget élt át. Célunk a névben is jelzett törvénymódosítás elérése mellett a figyelemfelkeltés, együtt gondolkodás, illetve a bajba jutott gyermekek segítése. Sorainkba olyanokat is várunk, akik csupán egy őszinte beszélgetésre vágynak. Sokan itt nyíltak meg, nevüket, arcukat vállalva írtak korábban történt megaláztatásaikról. Jómagam az iwiw -en vagyok tag, de a klub megtalálható a Facebook-on is, Führinger Balázsnak pedig saját Weboldala van. Kérem önöket, amikor legközelebb leülnek a számítógép elé, nézzenek be hozzánk. Amennyiben egyetértenek céljainkkal, csatlakozzanak, hívják meg ismerőseiket. Bármilyen építő jellegű ötletet szívesen fogadunk, de már a puszta jelenlétükkel is sokat segítenek.
Most nyilván sokan gondolják: Jó, de mit csináljon az, aki nem járatos az internet világában? A legfontosabbat, amit mindenkinek meg kellene tennie. Ne fordítsák el a fejüket, ha esetleg bántalmazott gyermekről szereznek tudomást! Ezekben az esetekben nem egy-egy „atyai” pofonról van szó. Ez már nem magánügy, nem családi ügy, ez mindannyiunk ügye! Amikor tolvajt veszünk észre szomszédunk háza körül ólálkodni, azonnal segíteni akarunk és értesítjük a hatóságokat. De ha ugyanennél a szomszédnál azt látjuk, hogy az egyik családtag bántalmaz egy másikat, akkor hová tűnik ez a segíteni akarás? Tudom, sokan félnek az ilyen agresszív emberek bosszújától, jogosan. Azonban a gyámhivatalt, súlyos és sürgős esetben pedig a rendőrséget is felhívhatjuk telefonon, akár névtelenül is. Nekünk ez csak pár perc, de egy szenvedő kisgyermeknek –mint a fenti példa is mutatja-, az életet jelentheti!
Cs.-né

Ha itt jártál, légyszi nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! Köszönöm... ;-) -->

4 megjegyzés:

Nandus Germanus írta...

Kedves Balázs! Facebook üzenőfalad jóvoltából jutottam hozzá a cikkhez, nagyon szép, hogy elszántan, mi több, beavatottként szállsz síkra az ilyen esetekben. Ám azt kell mondjam, elhivatottságodat jobban tükrözné, ha nem a munkásságodat, hanem a kitűzött célt reklámoznád. Bizonyára van, aki ezért áll ki melletted, de az ilyen ügyek tisztaságát, igazságosságát épp az önzetlenség szavatolja. Sajnos sokan esnek át a ló túloldalára, és egy idő után elfelejtik, miért is harcolnak. Örülnék neki, ha kivételt képeznél, és remélem kritikámat nem sértésnek, csupán észrevételnek, jó tanácsnak tekinted majd. Kellemes Ünnepeket, eredményes harcot kívánok!

Németh Nándor

Névtelen írta...

Köszönöm Balázs, hogy közé tetted itt a cikkemet! Írtam Neked e-mailt ha van időd kérlek olvasd el! Még egyszer köszi! Cs.-né

Unknown írta...

-Nagyon szívesen Cs-né! ;)

-Nandus G. Természetesen nem vettem sértésnek amit mondtál, és tudom, hogy jó szándékból írtad! De igazából nem értem miért, hisz ennek a cikknek, én csak egy kis mellékes szereplője vagyok. Nem körülöttem forog... Természetes, ha az ember örül, hogy megemlítik valamelyik újságban, főleg ha evvel még a céljait, s a kezdeményezéseit is segítik! És természetes, ha örömömet a privát facebook üzenőfalamon megosztom a barátaimmal. Ide egyébként azért másoltam be, mert a klub tagoknak is megszeretném mutatni, mert a cikk példaértékű. Hisz helyi közösségükben próbál tenni a gyerekekért ily módon egy doktornő! És lehet ez kis lépés, de sok kicsi sokra megy! És ha sok ember ragadna tollat a helyi közösségében, egyre több ember figyelmét hívná fel erre az égető problémára!

Köszönöm az építő jellegű hozzászólásodat! És hosszú távon figyelni fogok arra amire felhívtad a figyelmemet! Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek is! :)

Csilla írta...

Kedves Balázs !
Németh Nándor hozzászólásán kicsit elgondolkodtam ! Akkor ezek szerint az én történetem is http://gyogyulasom.hupont.hu
csak az én reklámomat szolgálja? Mi a fenéért akarnám magamat a nyomoromat reklámozni csak úgy? hobbiból?
A Te célod is a jó ügyért jött létre a figyelem felkeltésért , hogy ezeket a súlyos dolgokat ne söpörjük a szőnyeg alá tovább !
Névtelenül tenni ilyen dolgokat szerintem hiteltelen lenne!
Ahogy én is a nevemet és való történetemet adtam , hogy kitartást és erőt sugározzak a beteg meggyötört embereknek akiket én is mint ápolónő csak 100%-osan akkor értettem meg amikor én magam is belekerültem ebbe a betegségbe.
A gyermekosztályon dolgoztam több éven keresztül ahol rengeteg csecsemő került be azzal ,hogy cigaretta csikket nyomtak el a talpukon a hátukon , forró levessel öntötték le őket , vagy erőszakolta meg a 3 éves kislányát az apja , vagy fagyott meg a nyitott ablak alatt a pici kis lábuk sorolhatnám , de már most folynak a könnyeim ....... szörnyű ,és hatalmas indulatokat vált ez ki mindenkiből de nagyon sokan ennyivel be is fejezik . Így hát senki ne merjen téged még csak enyhén se figyelmeztetni , mert tudod Te jól csinálni a dolgokat !
szeretettel :Csilla