Az Ajkad közelében cimü versem története...

oszdmeg
|

Ma egy versemnek a történetét fogom elmesélni! Már máskor is gondoltam erre, már csak azért is, mert egy régi osztálytársam blogján is láttam ilyet, ki szintén ir verseket, s nagyon jó ötletnek tartottam, de még ugy gondoltam rá ér ez. De egy kis, aranyos csaj, kiröl az elözö fejezetben is irtam, az ki bátyjaként szeret, s kit ugy hivnak Anuszka, Ö kérdezte, hogy nem lehetne e, hogy majd ilyen témáju bejegyzések is legyenek! Örültem a kérésének, s ezért megis kérdeztem, hogy melyik versem történetére lenne a legkiváncsibb! :)

Ö aztmondta, hogy a kedvencére, az Ajkad közelében cimű versem története érdekli nagyon! :) Ezt a versemet, én is szeretem, közel állt egy idöben a szivemhez, s most olvasva, is szép emlékeket idéz bennem.
Mivel nem nagyon szoktam olvasgatni a régi irásaimat, igy külön örültem ennek a kérésnek, mert most van okom ujra elolvasni, s életre kelteni egy régi érzést, s egy emléket a szivemben, miközben egy kellemes drum'n'bass beütésü zenét hallgatok, ülve a fotelomben a meleg szobámban! :)

Ha még érdekel Téged, vagy másokat, valamelyik versem története, irjátok le nyugodtan, s megprobálom el mesélni! :)

Na szóval akkor az Ajkad közelében cimü versem... :)

Ezt az irásomat 2005' november 28.-án hétfön 00:30-kor irtam. Egy hideg téli éjszakán, sötétben, az ágyamban... Mint sok más versemet, ezt is a mobil telefonomban szerkesztettem, sms-ként elmentve, az akkori nokia 3410-esembe, s csak késöbb vittem fel számitogépre. Akkor még nem volt meg a laptopom, s a régis számitógépem pont elromlot, igy ez a vers a városi könyvtár számitógépén nyert végső formát, s itt is nyomtattam ki, mely versemmel, karácsonyi ajándéként kedveskedtem annak a lánynak, ki megihlette...

Ezt a versemet, amugy más lány is megkapta már azóta, de persze nem ugy adva elö, hogy Ö a múzsája! Ha egy versem valakihez irodik, azon alura feltüntetem, hogy Ö a vers ihletöje!

2005 az újjá születés éve volt! Akkor költöztem vissza ebbe a kis városba, ahol most is élek. Hatalamas megújuláson mentem keresztül. A régi környéket, s haverokat kerültem, s új emberek társoságát kerestem inkább! Becsületes munkából kezdtem el megélni, s szeptemberben beiratkoztam esti gimibe is. Igaz nem kimondottan az éretségi miatt, hanem a diák igazolvány elönyei csábitottak, hogy olcsobban tudjak munkába járni, meg azért, hogy bizonyos állami szerveknek az jöjjön le, hogy milyen jó fiu lett ez a Führer gyerek. Dolgozik, sportol, kerüli a régi spanokat, balhékat, s még suliba is jár! :)
Na szóval 2005-ben, ezért kezdtem el a sulit.

Szeptemberben volt egy kis év nyitó. Akkoriban állandó éjszakás voltam, s áru feltöltöként dolgoztam egy Balaton parti város, hipermarketjében, amit annyira szégyeltem, hogy szinte senki nem tudta, hol kersem a pénzt. Amikor kérdezték miböl élek, midig azt mondtam, hogy ebböl is, abból is. Ha este láttak kint a busz megállóban, s kérdezték hova megyek, nem volt nehéz kitérö választ adni, mert egy sport táska volt a kezemben, s azt tudtam mondani, hogy edzésre megyek. Ez igy is volt, mert melo elött mindig gyurni jártam. S mikor kérdezték, hogy mivel jövök haza, mert ugyanis visszafele már nem volt több busz, mindig aztmondtam, hogy elleszek valami spanommal, vagy csajjal...

Amugy sosem szoktam hazudni, meg füllenteni sem, mert ugy is kiderül alapon, nem akarom sosem beégetni magamat, de ezt akkor annyira szégyeltem, hogy egyszerüen nem birtam elöadni az emberek többségének.
Igy utolag persze már butaságnak tartom, de akkor annyira komoly volt, hogy mikor valami ismeröst láttam meg a boltban, akkor gyorsan vásárlónak álcáztam magamat. :) Ez nem volt nehéz, mert én civilbe dolgoztam, csak egy névjegy kártyám volt, amit ilyenkor gyorsan lecsatoltam, s a hátsó zsebembe csusztatva, elegyedtem beszélgetésbe a régi ismerössel. Rövidre fogva azt, s aztán bemenekülve a raktárba, húztam meg magamat egy ideig.
Persze volt, hogy lebuktam, s akkor szégyenem hatalmas volt... Ezt Ti most, igy nem érthetitek, s hülyeségnek terthatjátok, ami igy a távlatbol visszanézve, tényleg az is volt! :) De akkor ez az érzés uralta a lelkemet! Ma már teljesen ki vagyok békülve a dolgozo kasztba valo létemmel! :)

Szóval éjszakás voltam, s nem aludtam semmit, bekávézva jelentem meg az évnyiton, vártam a tüzö napon, hogy kezdödjön már, mert egy órás késéssel indult a müsor. Miközben szemeim csak résnyire voltak nyitva az álmosságtól, s a tüzö nap miatt,nézelödésem közben, szemem megakadt, egy hihetetlenül gyönyörü, kis, barna lányon, kinek hosszu, vállig érö sötét, göndör haja volt, hatalmas barna szemei, s oly ragyogó mosolya, mi olya intenziv érzést vitt szivembe, mitöl egyböl elmult minden fáradtságom, s már a nap, tűzö fénye sem zavart többé! :)
Sokáig néztem csodálva, Ö pedig csak mosolygott rám! :)

Oh Istenem, mondom csak egyszer ismerhetném meg ezt a lányt közelebröl!... :)

Amikor elkezdödött az évnyito, mondták ki melyik osztályba lesz, s melyik oszlopba kell állnia, döbbenten vettem észre, hogy a kis aranyos, az én osztálytársam lesz! :) És "véletlenül" pont mögé kerültem a sorba! :) Mélyeket szippantotta, finom hajának, mámpritó illatábol, miközben akkorákat dobbant a szivem...

Az elsö látásra Belé szerettem!... :)

Közelröl gyönyörködtem csupasz válla, hibátlan, selymesen barna börén, megcsillanó nap sugaragban. Néztem a kezeit, miben leengedve egy pulcsit tartott, ha netán elromlana az idö! Mi abban az évben, kiszámithatatlan volt! Szinte mindennap, ragyógo nap sütéssel indult, de majdhogy sosem usztuk meg, egy kis zápor nélkül!

Azt kivántam akkor, hogy bárcsak sosem érne véget ez az év nyitó, mit minden ember halál unalmasnak tartott, talán még az igazgató, s a többi szereplö is, akik fogalmam sincs miröl beszéltek, mert én csak a saját gondolataimat hallottam, s azt, ahogy szivem zakatol! :)
Tehát szerintem csak én élveztem akkor ezt az órás ácsorgást a dög melegben...:)

Aztán mikor vége lett, s az osztály termekbe vonoltunk, nézek körbe, hogy hova is üljek...
A padok ugy voltak elrendezve, hogy sorokba voltak a padok tolva! Szóval nem oszlopokba, ahogy az álltalába megszokott hanem a hely hiány miatt, egybe voltak tolva, igy gyakorlatilag egy embernek volt vagy 8 padtársa! :) Hát látom, hogy a terem bal szélén van egy szabad hely, egy szöke csajszi mellett, ki akkor olyan 28 éves lehetett, én meg 21. És mellette ki ült? Hát a kis barna, mosolygos lány, ki akkor 16 volt! :)
Na mondom: Köszönöm Istenem! S egyböl oda fészkeltem magamat! :)

Bemutatkoztam nekik, s leültem. A szöke haju lánynak a neve, már nem jut sajnos az eszembe... Nem valami jó a név memoriám! Az Ö nevét viszont sosem felejtem el! Gyönyörü neve volt, amit sajnos nem oszthatok meg veletek! Majd késöbb megértitek, hogy miért... Amugy a görög mitologiábol, egy gyönyörü lányról kapta a nevét, ki miatt egy hatalmas háború is kirobbant anno! :) Persze ezt nem is tudta, csak mikor történelem órán tanultunk róla! :)

Nagyon aranyos lány volt! Amilyen gyönyörü volt, annyira butácska! Nem birt csöndbe maradni, s halálira unta az órákat, mert sosem értette miröl van szó! :) Én meg persze ott is játszottam az agyamat! Hát igy zavartuk mi ketten mindig az órákat, :) a köztünk ülö lánnyal egyetemben, ki jó módu nö volt! Egy Balaton parti villában lakott, a párja németországban élt, s az én kis szivem csücskét Ö hordta autoval! Ez a Nö, nagyon szerette volna letenni az éretségit, s tanult is! Amit érteni kellett, az viszont nem ment neki! Mint például a matek, fizika, kémia, ami nekem viszont a kis ujjamban volt!

Sokszor korepetáltam öket, vagy suli elött, vagy más délutánokon! Szoktak értem jönni minden hét keddjén, s csütörtökén autóval, 12 órára. Ök ébresztetek, mert ugye éjjel melo volt! Persze sosem tudták meg, hogy mivel foglakozok!:)
Aztán felöltöztem, s elvittek egy helyi, elég jó módu étterembe, s megebédeltünk, ami nekem még csak a reggeli volt! :) Sosem kellett fizetnem! Mindig a nö állta a cehhet! :) aranyos volt! Én meg segitettem nekik felkészülni a negyed éves vizsgákra! Ami nem volt kis melo! Föleg a kis csajnál, mert Ö mindig csak mosolygott rám, én meg csak magyaráztam, magyaráztam neki, Ö meg csak nézett a nagy szép barna szemeivel, és amkor megkérdeztem, hogy érted Hercegnöm? ( Mert igy hivtam. ) Akkor csak teljes természetességgel, aranyos hangján aztmondta, " persze Balázs..." :)
Hogy értette volna!?...:) Semmit nem vágott a kicsi lány! Én meg nem hagyhattam, hogy megbukjon... Hisz csak azért jártam be a suliba, hogy Öt láthassam! És 3 havonta ki lehetett bukni! De a barátnöjét sem hagyhattam, hogy megbukjon, hisz nagyon rendes volt velem, s rengeteg mindent kaptam töle!

Igy hát mikor jött a vizsga, s mivel mi mind egymás mellett ültünk, igy mind külön csoportba kerültünk, A Hercegnöm, az A csoportba, a szöke nö, a B-be, s én pedig a C-be! Igy nem tudtak puskázni rólam!

Az elsödleges cél az volt, hogy a kis barna, mosolygos Hercegnöm itt maradjon a suliba, tehát ki cseréltük a lapjainkat, s elösször az övét irtam meg, mi általában 4-es,5-ös lett, aztán jött a szöke nöjé, ki amugy szintén nagyon jó csaj volt ám, szóval megirtam az övét is, mi olyan 3-as, vagy 4-es szokott lenni, aztán jött az enyém, mire már nem volt olyan sok idöm. Tehát az olyan 2-es, 3-asra sikeredett! Mig a többiek megirták ugyan annyi idö alatt a saját csoportjukét 3-asra, én meg irtam mind a 3 csoportét! ;-)
A tanárok nem is értették, hogy lehet, hogy órán mindent vágok, vizsgákon pedig nem megy a dolog! :) De nem érdekeltek a jegyeim, csak az, hogy minden héten kétszer, a Hercegnöm pillantásában fürdethessem lelkemet, s mosolya, bearanyozza létezésemet!
Az órák zöme avval telt, hogy leveleztünk, s verseket irtam neki... Imádtam átadni a levetet a pad alatt, mert akkor kezeink összeérhettek, egy elnyujtott pillanat erejéig! :)

Éreztem, hogy nem vagyok közömbös számára, de sajnos nem lehtett köztünk végül semmi! Mert mint végül kiderült, ez a lány egy elökelö cigány családból származott! Csak neki az anyja magyar, s igy nem volt ez levágos! Se a beszédén, se a viselkedésén! Gyönyörü egzotikus böre volt, de télen az is kiferédetett. Azért nem fullra, de nem mondta volna meg senki rola, hogy cigány...
A magyar anyja nem élt velük... Nem tudom pontosan mi történt, de az apjáék nem engedték a közelébe, vagy valami ilyesmi... Volt kb. 3 kemény bátyja, meg egy hatalmas családja!

Na és ugye itt volt a probléma... Náluk nem ugy müködtek a dolgok, hogy tetszik egy fiu, s akkor jár vele, hanem válaszottak neki kéröket,persze csak cigány lehetett az illetö, s pénzes...
Szóval oda vitték hozzá, megismerni, s nem volt kötelezö vele összejönnie, de csak avval ismerkedhetett, akit a családja választott neki...

Rettegett attól, hogy kiderül a "kapcsolatunk" , s hogy mi lesz otthon, meg engem is féltett... Én nem paráztam, s nem is érdekelt a dolog! Ö érte bármit bevállaltam volna! :)
De persze ez nem igy müködik... Nem voltam gazdag, nem volt semmim! Elötte amim volt, pont akkor buktam el... Egy hipermarketben dolgozo, csicska paraszt voltam... Esélyem nem volt ahoz, hogy elfogadtassam magamat a családjával, s Ö ezt tudta... Nem mondta igy el nekem, nem akart megbántani, csak körbe irta!...

Azán, 2006 januárjában elkezdtem dolgozni a mostani munkahelyemen, ahol 3 müszak volt, s itt az esti gimiben kedden, meg csütörtökön délután 14:00-19:00-ig tartott a suli! Tehát délutános hetemen nem tudtam ott lenni, délelöttösbe a végére értem oda, éjszakáson meg pont beteg volt a kiscsaj. Aztán szép lassan eltávolodtunk egymástol, mert következö délelöttös hetemen meg mikor ott lehettem volna, nem értem rá, telefonon pedig nem tarthattuk a kapcsolatot...

A tananyaggal le maradtam,s közben össze is ismerkedtem egy helyi magyar lánnyal, kivel végül összejöttem, s 2,5 évig volt az élettársam! A sulit abba hagytam, mert már a diák sem kellett, s az ügyem is szerencsésen lezárult, ami miatt jó szinbem akartam feltünni a hatóságok elött, plusz már barátnöm is volt...

Hát igy ért véget a gyönyörű, barna Hercegnömmel folytatott "plátói" kapcsolatom, mi megannyi szép verset ihletett, s csodás érzésekkel ajándékozott meg! 4 hónapig tartott, s nem történt semmi testi kontakt köztünk, leszámitva itt a puszit, egy simogatást, érintést, ölelést, egymás szemében való elmerülést, mi mégis felért, utána következö 100 szexuális élményemmel, vagy csókkal...
Örök emlék maradt, s hálás vagyok az égieknek, hogy megadták nekem a lehetöséget arra, hogy e érzést megtudjam örökiteni eme versben, s igy fél év tized után, feltudtam eleveniteni, s el tudtam Nektek mesélni! :) Külön öröm az is, hogy ez van akinek tetszik, söt a kedvenc verse tölem! ;-)

A lány azóta férjhez ment, s a sulit abba hagyta... Ritkán láttam az 5 év alatt. s pár szót váltottunk is. Még mindig gyönyörü..........

A szöke csajszi, ki olyan rendes volt velem! Eszembe jutott a neve! :) Zsani! A vezeték nevét sosem kérdetem... Ö ugy tudom, leéretségizett végül, s vissza ment német országba, ha jól emlékszem a nála 15-20 évvel idösebb gazdag palijához. De ezt csak 2.-3. kézböl tudom, szóval nem biztos az info... Vele többet nem találkoztam sajnos...

Elöször, mikor A kis fogadott Hugim megkért arra, hogy meséljem el ennek a versenk a történetét, nem gondoltam, hogy ennyit fogok irni... Remélem ilyan módon gondolta azt, hogy irjak róla! Még soha nem irtam egy versemröl sem! Hát ez igy sikerült! Bizom benne, hogy élvezehtö volt! :)

-Führer-

oszdmeg
|