Először is bocsánatot szeretnék kérni azoktól, aki Mr. X-el lezajlott beszélgetésem folytatását várták ma! Ígérem, jövő héten folytatom, de most úgy gondoltam, beiktatok egy kicsit lágyabb témát is pihenésképpen. : )
/ A lánytól, kiről ma írni fogok, előzetesen engedélyt kértem írásban ahhoz, hogy e cikkben, felhasználhassam pár fotóját illusztrációként, s a nevén szólíthassam! Nagy örömömre, beleegyezett, s hozzájárult! Sőt, elmondta, hogy ez nagy öröm számára, s megtisztelve érzi magát, hogy arra gondoltam, írok róla!
E mondataival, nagyon Boldoggá tett! S ez úton is köszönet neki azért, hogy a cikk megíródhat, s persze az érzésért, mi szívemet áthatva, irányítja kezemet, s készteti őket, e szavak begépelésére! /
: ) (L)
Ma egy Múzsámról szeretnék mesélni, kinek hála, rengeteg szép versem született! Sok ihletője volt, életem folyamán íródott verseimnek. Volt, hogy egyszerre több is! Ezekbe a lányokba, nem kell, hogy feltétlenül szerelmes legyek, de általában érzek valami hasonló dolgot! A lényeg, hogy a puszta látványa, elragadja a fantáziámat, kiragadjon a valóságból!...
Mosolyától, szárnyra kell, hogy kapjon lelkem, minel felszabadultság érzését, muszáj megörökítenem, s kiírnom magamból, könnyítve így szívem súlyát a vágyakozástól, nehogy a hatalmas nyomás megrepessze azt!
Elég egy pillantás, mi a szívemig hatol!
Elég egy mosoly, mi melegséggel tölt el legbelül…
Elég egy érintés, mitől lángba borul testem…
Kell, hogy úgy érezzem, közelségének rám gyakorolt hatása oly nagy, mint amilyet a Földre, a Holdnak ereje gyakorol! Mi tengereket mozgat meg, s készteti az erdők urát,: a farkast, keserves vonyításra!...
Kell, hogy mikor mellettem áll, úgy zakatoljon szívem, mint a század fordulón közlekedő gőzös, mi keresztülszelte az országot…
Kell, hogy hihetetlen vágyat érezzek az iránt, hogy megízlelhessem csókjának, finom izét! …
Kell, hogy jobban kívánjam nyelvének pajkos játékát mindennél!
Epedjek a gyönyörért, mit akkor élhetnék meg, ha ajkaink összeérhetnének, s a forró levegőt, mit lágyan remegő teste lélegez ki, azt utána én szívhassam le örökre, tüdőm legmélyebb pontjára, hol elraktároznám a végtelenségig, finom illatával együtt, mi a pillanatban hozzá keveredve, bódiataná el létemet...
Kell az ábránd, mi ezerszer segít megélni, lelkemnek azt az érzést, mit akkor élhetnék meg, mikor puha kis kezével arcomat érinti, mi már annyira jó, hogy szinte belül fáj!
Akkora örömet okozva evvel, mit semmilyen más élmény, személy, vagy szer nem adhat…
Kell, hogy várjam a találkozást, mi ha pillanatnyi is, s oly kellemetlen zavart keltő, hogy az ember nem bírja megállni, hogy ne a sutaság jellemezze viselkedését! De akkor is kell, mert oly nagy élmény számomra, melyet úgy várok, mint gyermeki szív, a karácsonyt!... : )
S ez a sok kellemes érzés ennél a lánynál mind megvan!...
Hogy miért Öt választottam megannyi Múzsám közül, a mai cikk főszereplőjének?
Azért, mert Ö örök!
Kezdetektől éreztem iránta ezeket a dolgokat! Sem idő, sem távolság, sem személy nem tudta kitörölni szívemből! Akár merre jártam, valamely formában mindig tartottuk a kapcsolatot, vagy sms-ben, vagy telefonon! Nagy ritkán találkoztunk is…
Az utóbbi időkben, hála Istennek, egyre többet kommunikálunk, de ennek hiánya sem változtatna semmit az érzelmeimen…
A Múzsák életem folyamán jöttek, s mentek… Ez nem teszi Őket értéktelenebbé, mert mindegyiknek hálás vagyok az érzésért, mivel megajándékoztak tudtukon, s akaratukon kívül, segítve evvel, vmi maradandót kihozni belőlem!...
Esetleg lehet, pont Ök segítettek át, életem egy nehéz szakaszán…
Szóval mindre, szívesen gondolok vissza, de Ö más…
Ö nem jön, nem megy! Egyszerűen csak van, s marad! : )
Hát ezért választottam ezt a csodát, kit úgy hívnak:
Takács Dia…
A Smaragd szemű lány…
Első emlékem Vele kapcsolatba, 1998 év elejéig nyúlik vissza! Egy általánosba jártunk. Én 8.-os voltam, Ö pedig 7.-es.
Szerda délutánonként, egy Vöröskeresztes szakkörön ismerkedtünk meg, a helyi Művelődési házban, hol elsősegélyt oktatott, egy mackós test alkatú, erős szemüveget hordó, nagyon okos, s jó szívű mentős!
Én már 2 éve jártam erre a foglakozásra. Nagyon érdekelt az egészségügy… Minden évben indultunk versenyeken, hol kis mentősöket játszva, mértük össze tudásunkat, más városok gyermekeivel. E csapatoknak, én voltam a kapitánya, s általában nagyon jó helyeséseket értünk el! Jártunk táborokba is, hol életre szóló élményeket szerezhettem be!...
Tehát Diát, ezen a szakkörön ismertem meg, hol rövid idő belül, kölcsönös szimpátia alakult ki köztünk!
Emlékszem, reggelente a suli ablakában lógtam, s néztem az utcát, hogy mikor érkezik meg! : )
Közben a szerdák után való vágyakozás tette szörnyen hosszúakká a heteimet, s főleg a hétvégéimet!...
Reggel, munka után, direkt felcsöngettem nagymamámat, s bementem hozzá! Előkerestem egy 1997-98-ban irt naplómat, miben tudtam, hogy sokat írtam az érzésről, mit akkoriban éreztem iránta. Életem folyamán, szinte mindig írtam naplót, de már csak, sajnos ez az egy található meg…
Ebben a hónapban van pont 12 éves az érzés, mi a bordó kötésű, bőr naplómban meg van örökítve…
Reggel, lefekvés előtt el is olvastam, a Vele kapcsolatos bejegyzéseket… Rendkívüli érzés volt, újra át élni azt a gyermeki szerelmet, mit iránta éreztem! : )
1998-ból, kiemelnék egy eseményt, mi úgy él bennem még ma is, mintha tegnap történt volna!
Február 20.-án, a mi osztályunk rendezte a farsangi bált, mi a legnagyobb partyja volt, minden évben az iskolának! Rengetegen mentek el ide! E buli, a tornateremben került megrendezésre…
Mindenkinek meg volt a dolga az osztályból! Ki ruha raktárosként dolgozott, ki pultosként mérte ki az üdítőket, volt aki szendvicseket gyártott, én meg a bejáratnál ellenőriztem, a belépök jegyeit! : )
Mindenki nagyon várta már a bulit, hol fellépések, tombolahúzás, és nagy buli volt!
Hamar rá találtam e bejegyzésre a naplómban, mert az oldalak közé, hova írtam, be volt tűzve egy műanyag, átlátszó tokba, a rendezői igazolványom, mi a mellünkre volt kitűzve, benne az egyetlen egy darab tombolámmal, mi azért különleges, mert mivel nekem, majd végig a kapunál kellett lennem, csak néha váltottak le, így nem tudtam a tombolahúzást figyelemmel kísérni, s Diánál volt az egyetlen szelvényem!
Azt szorongatta egész este, mit mikor visszakaptam, nedves volt kezeinek melegétől, s még másnap is éreztem rajta kellemes illatát, mi még ma is, itt lakik az orromban! : )
( A tombola számom: a 117-es volt : ))))))))
Amúgy, nem nyertem az egy szem tombolámmal, pedig úgy vártam, hogy ki húzzák, evvel megnyerve esetleg a födijat is! Emlékszem elhatároztam, bármit is nyerek, azt neki ajándékozom! : )
A szokás, mi akkor is, csak egy tombola megvételére sarkalt, az most is él bennem! Minden héten egy lottót adók fel, meg adva a Jó Istennek, arra az esélyt, ha úgy érzi, eljött az idő, hogy meglepjen, hát legyen rá lehetősége! ;-)
E bál után határoztam el, hogy összeszedem minden bátorságomat, s következő héten megkérdem, hogy lenne e kedve, velem járni?!... : )
Nagyon féltem, pedig egyértelmű volt, hogy kedvel. De még nagyon gyerek voltam… Ma már, abszolult nem vagyok félős, de lehet, hogy vele szemben, még mindig érezném azt a gyermeteg zavart, mit akkoriban is! : )
A bálon sokat táncoltunk együtt, s 2-szer lassúztunk is… Akkor éreztem először, s utoljára magamhoz oly közel törékeny, s hibátlanul vonzó testét!
Éreztem, hogy Ö is zavarban van… Alig szóltunk, csak becsuktam szememet, s reménykedtem abban, hogy a pillanat örökké tart majd!... Vagy ha nem is, de az érzés minden momentumát sikerül jól a szívembe vésnem, és sosem felednem! : )
Hát azt hiszem, e utóbbi sikerült is! : )
Volt egy srác, ki az osztálytársa volt, s akit csak úgy hívtam Muki Jeams…
Egy aranyos, kis kölyök volt, ki szintén járt a Vöröskeresztes oktatásra… Öt azért említem meg, mert a farsangi bálon, mikor Diának mennie kellett 20 órakor, s búcsúzni kezdtem Tőle, ott állt ez a kis srác, s a lány így szólt Hozzánk:
Sziasztok! S Muki! Vigyázzál ám rá!... Elmosolyodott, rám nézett, s elindult a kijárat felé! : ) Mielőtt kilépett volna az ajtón még visszanézett, s elmosolyodott azon, hogy még mindig ott állok, s csodálom távozó lépteit…
Megállt egy pillanatra, s integetett egyet aranyosan… : )
Nagyon kedves volt! S e mondatával, végleg belopta magát a szívembe!
Ez a rész, mit most elmeséltem, amúgy nincs leírva a naplóban! Ez mind bennem él…………………..
A bordó könyv végében, megvan az órarendje, mit Ö irt le azért, hogy tudjam, melyik terembe van éppen órájuk, s szünetekbe oda tudjak menni hozzá… Akkor még kis hülye voltam, s alig mertem szólni, érinteni, stb… Hát ez mára már biztos másképp lenne! ;-) Nagy dumás lettem, s amire éppen vágyom, azt midig meg is lépem! : )
De buta is voltam akkor még!... : )
Március 2.-án, végre összegyűjtve minden bátorságomat, suli után megkérdeztem, hogy:
-Volna e kedve, velem járni?
S szinte egyből rá vágva felelte, hogy:
-Igen! : )
Életemben akkor éreztem talán először azt, hogy azért csak szeretnek odafent, s hogy én vagyok a legszerencsésebb ember az egész Föld kerekségen… : )
Sajnos, gyermeteg kapcsolatunk nem tartott sokáig………. : (
Érdekes módon, baráti viszonyunk, s érdeklődésünk egymás hogyan létével kapcsolatban, örök, s kölcsönös, mi nagyon sokat jelent nekem…
Gyermekkorom óta, nem tettem le arról vágyról, hogy egyszer újra magaménak mondhassam szívét! Időről időre, próbálkoztam kedveskedni neki mindig a magam módján, s mikor már egész értékelhető verseket írtam, Ö lett az első számú ihletőm!
2005-ben, mikor haza jöttem, Ö volt Enyingen az első, kit felkerestem…
Néhányszor találkoztunk, és sokat sms-eztünk… Segített újra itthon éreznem magamat. S nem utolsó sorban, nagyon szép, számomra sokat jelentő versek íródtak akkor hozzá, és ez így van a mai napig is! : )
Jó érzés számomra, hogy 2005-ben kinyomtatott verseimet, mit neki ajándékoztam, tudom, még ma is őrzi, s szívesen olvassa őket! Hatalmas Boldogság, s büszkeség ez nekem! Ennél nagyobb elismerésre sosem vágytam! Ha eme verseket, csak Ö olvasná ily örömmel, nekem az is bőven elég lenne!...
A Cikkhez csatoltam, néhány kedvenc képemet Róla, hogy tudjátok, milyenek azok a szemek, mik a szívemig látnak, s milyen az a mosoly, mi akaratlan is, Boldog görbületet tud varázsolni arcomra, akármily bánat is lakozik ép legbelül… : )
Bemutatom még néhány versemet is, mit 2005 környékén ihletet, hihetetlen szépsége, s olyat is, mit napjainkban szült, az a varázs, mi lénye által megbabonázott… : )
Diáról, s a neki köszönhető érzésről szóló írásomat, avval a pár sorral zárnám, mit egy közösségi portálon található képe ihletett:
Ime ->
Tested vonalai oly tökéletesen formáznak meg Téged a térben, s alkotnak oly csodálatos egészet, mit lényed tesz teljessé, s kedves szíved Szinezi még értékesebbé, még a gyémántnál is!
Szép arcod éke, két ragyogó smaragd szemed, mi oly hatással tud lenni eme férfiszívre itt, mint csillag a bolygóra. Fénye vakit, s pirítani is úgy tud, zavart keltő pillantásával...
Oly erővel hat létezésed életemre, mint a Hold a kék tengerre... Ha a közelembe vagy, mosoly kerekedik arcomra, mint ahogy az Óceánok is kikerekednek, ha a Hold felkél. Ha távol kerül, akkor pedig magába zuhan... :-(
Gyönyörű vörös hajad, ahogy a nyakadba omlik lángoló vízesésként, mindent elsöpörve zúdit, millió érzést a Földre, s az én szívembe!...
Te vagy az örök etalon!!!
Rólad szól minden dalom.
Szívemben, csak a Te nevedet hallom...
Ezt érzem, hát bevallom! :-)))
-Führer-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése