Nyilt levéllé lett bevezetés...

oszdmeg
|

Ma is korán kelés, előtte pedig későn fekvés volt… Most nem A Piedra folyó partján ültem, és sírtam című könyv olvasása miatt…
Az esti rutinom az, hogy 23h-ra hazaérek a munkából, még ruha rajtam, szellőztetés, főkapcsoló fel, laptop, házimozi, tv, beltéri egység benyom, termosztáton, följebb veszem a fűtést, aztán veszem csak le a cipőt, meg a kabátot. Ekkora a laptop pont kéri a belépő kódot, s beütöm. Berakok egy teát a mikorba, aztán dobok egy lazát a Wc-n. : )
Végül megállapítom, hogy elég volt a friss levegőből, s bezárkózok! Eddigre betölt az msn. Beülök a kényelmes fotelomba, s az esti híradó hallgatása közben, végig nézem facebook, iwiw, myvip üzeneteimet, értesítéseimet, s az üzenő falakat, hogy meg tudjam, mi történt az ismerőseimmel…
Aztán, mikor ezeket kivégeztem, s reagáltam mindenre ami jött, vagy tetszik, akkor megnyitom Adri Blogját, hátha van benne egy új írás!
Megörültem, mert volt… Nem is rövid… És a körülményekhez képest Boldog, optimista, tervekkel átszőtt szöveg volt! Olyan Adri stílusban megfogalmazva… : ) IMÁDOM AZ ADRI STILUST!!! : ))))
Szóval e bejegyzést olvasgatva, folyamatosan váltott arcom búból, mosolyra! : )
Mielőtt a lényeget mondanám, tudni kell, hogy Adrinak van egy kis magán életi problémája, mi nem titok, s mit hihetetlen erővel tud kezelni, amit én nagyon csodálok Benne. De azért persze ki van, s picit elvonult a világtól… így, én azt hittem, most legkevésbé, a Führer meséi érdeklik, mik ide vannak leírva…
Hatalmas meglepetésemre viszont, a hosszú bejegyzés végére, oda írta azt, hogy:
„Utólag annyi: Führer olvasgatom a blogod, ne hidd, hogy nem követlek, csak most nem nagyon vagyok elérhető.”
Hogy miért örültem ennek ennyire? Ki az elejétől olvassa a bejegyzéseimet, az tudja, hogy e Kis csaj írásai voltak rám világot megrengető hatással.
Blogja, levelezésünk, talán képei, s videoklipjei is, tudat alatt hatottak rám, hatalmas elhatározásokra ösztökélve.
Ilyenekre, mint például az, hogy elkezdem az esti gimit és utána én is fő sulira menjek. / Nagyon büszke volt rám emiatt… : ) /
Hogy ezt a blogot elkezdtem írni, az sem másnak köszönhető, mint Neki! : )
E napló írása, nem is gondoltam, hogy ekkora örömöt fog nekem okozni! Nagyon jó érzés vezetni, mesélni, s még jobb érzés az, hogy ezt ennyien olvassák, s várják a következő cikkemet…
Pedig ezt nem is gondoltam volna sosem! Azt hittem, 1-2 olvasója lesz, aztán csumi. És úgy gondoltam, az egyik Adri lesz… De a jelekből, én arra következtettem, hogy szinte mindenki olvassa, csak Ö nem… / Persze, ezt megértettem…/
Hát ez nem így van, s ahogy ezt a tudomásomra hozta, az hatalmas mosolyt csalt az arcomra, meglepett, s meghatott vele… Ért az emberek nyelvén! : )
Én olyan típusú srác vagyok, ki nagyon erős jellemmel bír. Bármit elhatároz, vagy megálmodik, azt igaz, hogy valószínűleg Isteni segedelemmel, de véghezviszi! Minden álom, s terv, testet öltött eddig életemben, s valósággá vált! Emiatt, nagyon szerencsés embernek tartom magamat.
De időről időre, szükségem van egy jelre, vagy ösztökélő lökésre… Mi néha csak egy mondat a távolból, néha csak egy mosoly, vagy egy hangulat jel, kedves szó, elismerés, vagy ölelés…
Szóval akármi lehet ez, ami pozitív energiát hordoz, s mi mosolyt csal az arcomra. S ha ez a megfelelő embertől érkezik, akkor hatalmas erővel tölt fel, mi át segít a mindennapok válságos percein, álmokat ad, s terveket szül.
Hogy miért van erre szükségem?!
Talán, mert szívem mélyén gyenge vagyok. Egy kis gyerek. Kinek kell az, hogy fogják a kezét. Biztassák, elismerjék, törődjenek vele, érdeklődjenek utána…
A munkahelyemen is, előre figyelmeztetem a főnökömet arra, hogy ne felejtsen el minket műszak végén megdicsérni, s ha ez elmarad, hatalmas feneket kerítek a dolognak! Igaz, ez csak a show miatt van, s különösebben nem érzem azt, hogy rá lennék szorulva a dicséretére…
De vannak személyek, kik lehet nem is akarták, s nem tettek semmit azért, hogy ez így legyen, de még is kivívták azt, hogy a Führer, fel tud rájuk nézni…
Ami valljuk be ritka, hisz aki az elejétől követi a bejegyzéseimet, az tudja, hogy kis nagyképűség, egoizmus, s önzőség jellemez. Kevés ember az, kire felnézek, s ha van olyan, akire még is, az akkor inkább egy nagydarab, erős lelkű, s idegzetű, okos, s tapasztalt bűzöző, ki sok mindent megélt, túlélt. Mint például Robesz, kiről már meséltem, az egyik cikkemben…
Evvel szemben, Adri egy fiatal kiscsaj, ki szinte még alig élt! Most áll, még csak a nagy betűs előtt… Hatalmas lépéssel ugrik a felnőtt létbe. Egy magyar, pár ezres lakosú kis faluból, egy angol, több milliós fővárosba repül. Hol remélem, nem veszti el, a gyermekien NAGY SZIVÉT!!!...
Féltem Öt… Persze, hogy féltem. De hiszek benne, s életre valónak tartom! Tudom, hogy megállja majd a helyét, s nem követ el semmi életre szóló hibát.
Fogom én még Öt a tv-ben látni, miközben egy klipben táncol, s olvasom majd a könyvét is, mi hatalmas siker lesz! : )
Respekt Adri… ;-) Szorítok, és sok-sok pusziiii… : )

-Ez az egész a mai bejegyzés, csak egy szokásos bevezetésnek indult, a riportom elmesélése előtt, de kicsit bele lovaltam magamat, s lelkem kiadott pár gondolatot Adri számára, egy nyílt levél formájában…
Az, ki ismer, azért biztos szívesen olvasta a gondolataimat, s remélem Adri, aranyos kis arcára is csalt egy kis mosolyt, s talán erővel is telitette a nagy út előtt… : )

-Führer-

oszdmeg
|