Sziasztok! : )
Mielőtt folytatnám az interjú elmesélését, szeretnék segíteni két barátomnak abban, hogy ajánlóm a fellépésüket, mi ápr.02.-án, pénteken, Székesfehérváron lesz, az Exit bárban, s mire nagyon szerettem volna elmenni, de nem sikerült úgy alakítanom a dolgokat! :-S
Szombat hajnalban meló… :-S
De akinek nem kell melózni menni, az menjen el helyettem, és mesélje el milyen volt! : -)
A fellépők, Benzo, Phone, és Lada! Ladá-t nem vágom, de Benzo-t, és Phone-t, már gyerekkorom óta ismerem, s biztos nagyon kemény Drum and bass és Hip-hop zenét fognak nyomatni!
Kattints a képre! ;-)
A legközelebbin ott leszek mindenképpen, és Benzo, akkor tudod, le kell ám nyomjátok Führer-nek, Fluor Drum and Bass-es számát! ;) Rá feszültem! Nagyon ott van! Respekt a szövegért, meg az alapért is!!!!! ; -)
Aki ott lesz, amúgy többek között ezt is hallhatja majd!
Ti még lehet ott affterztok, mikor én már melózok! :-S pfff… :-D
Na, de akkor megvolt Führer e heti buli ajánló rovata is! : ) Ilyen még úgy sem volt a Weblapomon! De lehet be is vezetem, hisz elég sok partyba hívnak, vagy ajánlják, hogy menjek el, s amire sikerül oda is érek! : ) Szóval, miért ne használja fel az ember, a weblap nézetségét, olyan emberek segítésére, kiknek elismeri a munkásságát! ;)
Szóval akkor Interjú egy Drogossal 18. rész!!! : )
Avval fejeztük be a hét elején, hogy:
Mr.X. ezt mondta:
„Átszellemülve vártam vissza a nyomozót, s akkor még bíztam benne, hogy mire fel kell a nap, kiengednek, s haza mehetek… Haza… Oda, ahova az előtte, kb. 5 órával beléptem, s életemben először elkapott, azaz érzés, hogy otthon, ÉDES otthon! Abba a lakásba, mi életem első igazi otthona volt, s minek minden négyzetméterét imádtam pár órával az előtt!
Akkor még nem tudtam, hogy soha az életbe nem léphetem majd át, annak a lakásnak a küszöbét…………..”
:-S
:-S
:-S
És evvel folytatta:
Mr.X.:
Na, aztán megkezdődött a kihallgatás…
Előkerültek a kis lombikok, miket felcímkézett egy nyomozó, aztán kikísértek ketten a Wc-re, s végre könnyíthettem a rendszeren! : )
A mosdóba ittam pár kortyot, és meg mostam az arcomat, hogy felfrissüljenek a gondolataim! Féltem, hogy a stressz, az ideg, betompíthatja az agyamat, s egy kis hülyeségen csúszok majd meg… :-S
Visszakísértek az irodába, s mivel kezes bárányként viselkedtem, ártatlan arc, s hang, így az Ö reakciójuk is normális volt!
Ugye, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten! Ezt érdemes megtanulni! ;)
A taktika beválni látszott, hisz a szomszédos kihallgató szobákból ordítozás, csapkolodás hallatszott!
A telefonkönyv az egyik legelfogadottabb kihallgatási eszköz… Nagyot üt, s nem hagy nyomot! Bár, ezt csak hírből tudom… Engem nem bántottak…
A nyomozó leült a gép elé, s elkezdte az adataimat felvenni… Közben bejött néha-néha, egy dagadt rendőr! Ahogy levágtam, Ö lehetett az osztály vezetője, de ami biztos, hogy a többinek a főnöke volt!
Csak úgy kóstolgatni engem… Próbáltam nem foglakozni a kötekedésével, s úgy csinálni, mintha a kihallgató tisztemre koncentrálnék, s mint aki a félelemtől összezavarodva, nem tud két helyre koncentrálni!
És ami igaz, az igaz, tényleg nagyon féltem, de hála Istennek a koncentrálás még ment! Egyszer figyeltem a kihallgató tisztre, egyszer a dagadtra, közben futattam a hibakeresést, hogy hol bukhatott meg a dolog…
A dagadt csak avval traktál, hogy ezt 15-20 év! Itt rohadok meg! Ezen már csak a beismerő vallomás enyhíthet…
„15 ember tett magára terhelőt! Magának vége! Eddig tartott a jóllét!”
Ezekkel a beszólásaival, bevallom már kezdett összezavarni kicsit, de hála Istennek, olyan tehetséges volt a főnyomozó, mint pár órával előtte a kollégája: a Rendőrkutya! Xd : )
Bejött újra, és újra, hogy mondtam e már valami konkrétat…
Egyik ilyen alkalommal:
Dagadt:
„Na dalolt már a kis madarunk?”
Kihallgató tiszt:
„Nem! Konok tagadó!
Dagadt:
„Pedig jó lenne, beszélnél Öcskös, mert ez, és ez, mindent elmondott már amit tudni akarunk, például ezt, meg azt!”
: ) Mondom magamban: „Tényleg?!” : ) Akkor kezdtem el díjazni azt, hogy bejárt baszogatni engem az irodába, 15-20 percenként!
Ebből a 2-3 mondatából mindent vágtam! Azt, hogy kik, és mit mondtak, és egyből kidobta az agyam, hogy mit kell, csináljak!
Mondjuk, azért a kezdeti 1 perces örömöm, félbe is szakadt, mert csak azért volt jó ez az info, mert tudtam végre mi történt, de azt is tudtam, hogy ez tényleg a törvény 5-10 évig terjedő szabadság vesztéssel bünteti! Jó, mégse 15-20 év, mint amivel a dagadt traktált, de akkor is! Mondom, kapok egy 6-7-et… pfff… Itt rohadok meg…
Ugye, eszembe jutott a protokol, mi az elfogásom esetére lett lezsírozva, az addig hű emberemmel… Mert ugye, úgy szálltunk egyszer vissza, hogy az Ö nevén fut a cég, s ha para van, Ö ül, persze nem ingyen!
Na, a cég tényleg az Ö nevén futott, s bátor, és erős volt, de az üzlethez nem értett annyira! Az agya nem vágott úgy! A keze, annál inkább! ;-)
Szóval a cégbe, végül jobban belefolytam, mint ahogy terveztem…
Tehát eszembe jutott, hogy akkor rá verem a balhét, s megmondom, hol van! Már másnap kint lettem volna, hisz nála volt a pénz, meg a cucc is, pillanatok alatt tisztára tudtam volna mosni magamat, akármennyi terhelő volt is rám! Sima ügy lett volna, de…
Mint mondtam, az esze nem vágott… Főleg nem stressz helyzetbe… És, hát egy kihallgató szobánál, nem nagyon tudok elképzelni stresszesebb helyet…
És féltem, hogy végül evvel csak többet ártok, mint használok, s nem csak magamnak, hanem mindenkinek! Jó gyerek volt, s becsületes, kemény, meg sorolhatnám, de azért a rendőrök, évekig tanulják, hogy zavarják össze a zsivány bűnőzöket!
És Ö nem volt zsivány… Egy jó „katona” volt, aki miatt sok ember ült volna, ha összezavarják!...
Szóval, ezt a gondolatot, el is vetettem a fejembe… Nem volt könnyű! Nagyon nem! Féltem a perctől, mikor véget ér a kihallgatás, és betesznek a fogdára, az igazán kemény manyusok közé! És legszívesebben mentem volna haza, de tudtam, hogy ez úszott… Nem is rövid időre…
:-S
Mikor már vágtam mit tudnak, akkor azt is tudtam mit kell mondanom, hogy békén hagyjanak engem, s főleg a barátaimat…
Hát beismertem azt, amit tudtam, hogy már tudnak! Igaz, ők többet tudtak, mint később kiderült, mert akiket behoztak, még olyanokat is mondtak mi nem is úgy volt…
De mindegy!...
Amikor mondtam, hogy vallomást teszek, látnotok kellett volna azt a kielégülést az arcukon, mit szerintem még akkor sem látni rajtuk, mikor az asszonyukkal hálnak… Xd : )
Elég sok rém hír kezdett el terjedni pár hónapon belül, hogy mennyi embert feldobtam, meg, hogy kikre mit mondtam!
Hát, most erre mit mondjak, nem hiszem, hogy különösebben magyarázkodnom kéne! Aki ismer, az tudja, hogy ha akartam volna, köthettem volna vád alkut! És olyan telefonszámokat, s neveket adhattam volna meg nekik, kikre, ha rá álltak volna, egész Fehérváron, sőt a megyében is nagy para lett volna…
Több rivális bandáról, vagy haragosomról tudtam nagyon sok mindent, amivel ki tudtam volna jönni…
És legyek őszinte? Persze, hogy megfordult a fejemben! Kinek ne fordult volna meg?!
De azt hiszem, egy barátomat, vagy ellenségemet, régi üzlettársamat, vagy vevőmet nem hívták be, még csak kihallgatni sem, vagy tanúnak esetleg, nem, hogy gyanúsítottnak! Ez szerintem mindent elárul…
Akkoriban volt valami, mivel összefüggésbe hoztak, de ebbe most nem mehetek bele jobban, de azt hiszem abban az ügyben is bizonyítottam azt, hogy nem vagyok besúgó!
És akkor így, erről ennyi bőven elég is azt hiszem, mert igazából lényegtelen is, mit mond az ember, mert mindenki azt, hisz amit akar! A lényeg, hogy az akkori főnökeim minden lépésemről tudtak, meg vallomásomat is olvasták! Hisz azért ezek komoly emberek voltak, komoly kapcsolatokkal!
Tudták, mikor, ki jár hozzám be a bőribe, hogy mikor visznek kihallgatásra, és szembesítésre! (szerintem előbb, mint én) Szóval tudtak mindent! És ha valamit hibáztam volna, szerintem kinek kis logikája van, az tudja, hogy most nem ülnék itt, s adnék Neked interjút ezekről a dolgokról!
Riporter:
Hát igen! Mikor bevisznek valakit, arról egyből azt kezdik el terjeszteni, hogy mindenkit feldobott, s megbénul a város a para miatt, aztán hónapok múlva kiderül, hogy senkit nem vittek be mégse, kikre igazából beszélhetett volna…
Amúgy honnan tudták a főnökeid ezeket a dolgokat? Azt vágod?
Mr.X.:
Igen vágok mindent, de erről nem beszélhetek, még általánosságban sem! Veszélyes lenne…
Riporter:
Rendben van… Mi volt utána a kihallgató szobán, miután a nyomozók elélveztek azon a mondatodon, hogy: „Beismerő vallomást teszek” Xd : )))
Mr.X.:
hehe : )
Hát a dagadt egyből kiment! Lehet megtörölte a farkát a nagy izgalom után! Xd : )) hehehe
Na, de a viccet félre téve! : ) Valóban kiment, s nem is emlékszem rá, hogy visszajött volna…
A másik elkezdte feltenni a kérdéseit, s gépelte a válaszokat…
Riporter:
Milyen kérdései voltak?
Mr.X:
Hát például, hogy beismeri Ön azt, hogy kábitószert terjsztéssel foglalkozott?
-igen…
Milyen rég óta?
-Egy éve…
Mennyit adott el hetente?
-Max: 5-10 grammot!
Ebből tartotta fent magát?
-Nem, ebből a drog adagomat fedeztem.
Drog függőnek vallja magát?
-Igen…
Kiknek árult?
-(Felsoroltam azok neveit, kiket elkaptak…)
Mondjon még neveket!
-Másoknak nem árultam…
Milyen rendszerességgel fogyaszt drogot, s milyen gyakran?
-Napi szinten Cannabist, s hetente többször valamilyen szintetikus kábítószert…
Nevezzen meg Dillereket, kikről tud!
-Nem tudok neveket. Nem szoktunk bemutatkozni egymásnak…
Hogy kommunikálnak egymással? Mi a telefonszámuk? Milyen autójuk van?
-Autójuk nincs. Telefonon nem beszélünk! Minden utolsó találkozásnál, megbeszéljük a következő találkozás pontos dátumát, s helyszínét!
Melyik helyszínen találkozik velük a legtöbbször?
-A helyszín, s az időpont mindig változik…
Adott valaha 18 éven alulinak kábítószert?
-Nem szoktam megkérdezni a korukat, de nem hiszem.
Szóval nem biztos benne, tehát lehet, hogy igen?!
-Hát, nem tudom… Lehet…
( Nem vagyok tökéletes, és fáradt volt már az agyam, s összezavart. Nem gondolkodhattam sokat, a válaszokat rá kellett vágnom, ne higgye azt, hogy hazudok… Erre a kérdésre rosszul válaszoltam amúgy… )
Riporter:
Miben hibáztál még a vallomás tétel közben?
Mr.X:
Nekem addigra már volt egy ügyvédem kint, kivel le volt beszélve, hogy ha baj van, akkor Ö véd! Az első az volt, hogy oda adtam a névjegy kártyáját a nyomozóknak, s mondtam, hogy ügyvéd jelenléte nélkül, nem szeretnék részt venni semmilyen kihallgatáson…
Abban hibáztam, hogy hagytam, hogy kijátszanak hülye szövegekkel, s cselekkel! Habiszti telefonhívásokkal, miket ma már tudok, hogy nem voltak igaziak!
Beadták, hogy mivel hajnal van, nem tudják elérni az ügyvédemet!
Ekkor azt feleltem, hogy addig kérek egy kirendeltet! Telefonáltak össze vissza az ügyeletes kirendelt ügyvédnek, még habiszti kocsit is küldtek érte…
Már nem is tudom milyen hülye szöveggel oltottak be, hogy végül miért nem ért oda! De a lényeg, hogy elhittem, mint ahogy azt is, hogy a kihallgatást el kell kezdeni, s az ügyvéd úgysem szólhat bele a dolgokba! „Ez nem Amerika! Ö csak azért van itt, hogy figyelje, hogy nem bántjuk e!” Meg valami ilyen faszságok!
És hát hibáztam abban, hogy túl okosnak hittem magamat, s felkészültnek, és belementem az ügyvéd nélküli kihallgatásba!
SOHA, NE MODJATOK SEMMIT RENDŐRNEK, A NEVETEKEN KÍVÜL, ÜGYVÉD JELEN LÉTE NÉLKÜL!!!! MÉG HA ÁRTATLANOK VAGYTOK AKKOR SEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Alapszabály! Mára már tudom! És igen is közbe szólhat, meg hát előtte átbeszélitek az ügyet! És aki bűnöz, annak legyen már ügyvéde, akit ha kell napokig vár a fogdán, és csak avval beszél! Nehogy álügyvédet küldjenek, kirendelt helyett!
Annak se érdemes beszélni, aki ugyan, attól az irodától jött, de nem a mi ügyvédünk! Aki azt mondja, hogy helyettesíti a másikat!
Na, ilyen előfordulhat, de gyanakodni nem árt! ;-)
Ha ott lett volna egy ügyvéd, biztos sokkal előnyösebb vallomást tudtam volna tenni, és nehezebben zavartak volna össze, plusz lett volna egy támaszom a szobában, sokkal magabiztosabb tudtam volna lenni!
De azt hiszem, olyan eget verő baromságot nem mondtam! Amit mondtam is, végül az ügyvédeim, rendbe hoztak…
Riporter:
Hány ügyvéded volt?
Mr.X:
Hát az ügy folyamán 3 ügyvédi irodát bíztam meg a védelmemmel, mire a végén egy maradt! A legjobb! A többivel felmondtam a megbízást! Különböző okok miatt!
Aki megmaradt, az a legjobb volt!
Összesen 5 ügyvéd vett részt, amúgy az ügy során a védelmemben! Az, hogy mennyibe került, ne is kérdezd! Rengetegbe! De ez van! S nem bánom, mert megérdemelték! Még lehet, mindig bent rohadnék, ha nem látnak el tanácsokkal, meg nem okoskodnak annyit! Sokat segítettek…
Még a kikapcsolódásban is… Azaz, ügyvédi iroda, aki végül megmaradt, még beszélgetni is beküldött egy gyönyörű, fiatal, vékony lányt!
Tanuló volt még! Alig pár évvel idősebb nálam! Jogi fősulis lány, ki nem csak egyszerűen gyönyörű volt…
Amikor megláttam, nem hittem a szememnek! Előtte már mondta az ügyvédem, hogy néha beküld hozzám valakit beszélgetni, csak hogy felvidítson! De nem gondoltam, hogy…
: )
Hát tényleg felvidított! Az ügyről, vagy a börtönről, szinte soha nem is beszéltünk! Vele csak úgy elvoltunk. Meg segített nekem dolgokban, de erről ne is kérdezz bővebben, röviden a lényeg, hogy egy drága ügyvéd, az elintéz sok mindent! Nem hiába drága!
Ennek a fiatal kis ügyvéd tanoncnak, az érkeztét már úgy szoktam várni! : )
Szinte beleszerettem! Xd : ) Olyan jó lett volna megérinteni a szép barna kezét, vagy megsimogatni az arcát, miközben mosolygott! A hónapok múltán, nem is a szex hiányzott, hanem az, hogy megölelhessek egy kedves lányt! Sokszor álmodoztam arról, hogy meg engedik, hogy bejöjjön hozzám, a zárkába, s odabújik mellém, s csak úgy vagyunk… Sokszor aludtam el evvel a tudattal, miközben paplanomat ölelve, Őt képzeltem oda…
Sokszor feljöttek volt barátnőim emlékképei, vagy olyanoké, kikbe szerelmes voltam… Egy zene hallatán a rádióban, vagy csak úgy… Az ábrándok tartottak életbe, miközben a vágyak kínoztak! : )
És hidd el, tényleg nem a szex hiányzott…
Hanem, egy érintés, egy ölelés, egy mosoly, egy kedves hang, egy széplány pillantása!
És egy részét ez a kis ügyvéd tanonc meg tudta adni! : )
Ahogy mosolygott, s a szemembe nézett…. S a hangja! : ) Imádni való volt! Az volt a baj, hogy kettőnk között sűrűn szőtt rács volt mindig, min még a legkisebb ujjam sem fért volna át! Ha nem rács, akkor egy plexiüveg volt köztünk, s telefonon beszéltünk!
Abba az volt a jobb, hogy jobban láttam Őt, mint a sörűn szőtt rácsnál, de nem hallottam a kedves hangját, csak a recsegő telefon hangot! : S
De az is sokat jelentett ám! Hisz kinti látogatok, csak havi egyszer jöhettek 60 percre! Ha már két ember jött oszlott az idő 30-30 perc! És már nem is tudom, de több nem is jöhetett egyszerre, csak 2 felnőtt, meg két gyerek… Szóval havi 1 óra kapcsolatom volt a külvilággal, azon kívül csak ez a kis fiatal ügyvédtanonc, ki viszont akár minden héten jöhetett, s nem volt időhöz kötve meddig marad! : )
Akár mennyire nagy volt bent a nyomás, mikor Ő jött, mindenről elfeledkezhettem! : )
Azt bánom, hogy sosem érinthettem meg a szép, vékony barna kezét! : ) A barna bőr, s a szép mosoly a gyengém! : )
A legelső, hogy hozzá érhettem egy lányhoz, az hosszú hónapok múlva volt! Mikor kis cserkészek jöttek be a bőribe, valami ünnep alkalmával, egy kis előadást tartani nekünk.
Mikulás, vagy karácsony, vagy nem is tudom mi volt már! Az ünnepség, s a műsor lényegtelen volt, csak azért iratkoztam fel, hogy arra az egy órára ne a zárkába legyek!
De amikor már ott voltam, s láttam, hogy ezek a kis fiatal fiúk, és lányok, bejöttek hozzánk, a társadalom aljához, gyilkosok, rablók, ésdrog dillerek közé, s nem úgy néznek ránk, mint akik legszívesebben ránk nyitnák a gázcsapot, hanem azon vannak, azért jöttek, hogy felvidítsanak minket…
És mikor ott ültünk, vagy 50-en a terembe, és még a leggecibb emberek is csöndbe nézték az előadást, s tapsoltunk!
Nagydarab, kemény emberek szemében láttam remegni egy könnycseppet… Mit perszer úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre…
A gyerekek, Nagyon aranyosak voltak… Olyan közép sulis félék lehettek! 17 körüliek…
Mikor mentünk ki, vissza a zárkánkba, a gyerekek sorfalat álltak nekünk a folyóson, és ahogy libasorba mentünk vissza, teljesen átszellemülve, de már zuhanva vissza a valóságba, úgy „ragadtak meg minket, s rántottak vissza még picit…”
Oly módon, hogy mindegyik kinyújtotta a kezét, kellemes ünnepeket kívánt, és biztatott, hogy tartsunk ki…
Akkoriban kesztyű nélkül edzettem, s a vasaktól kérges tenyeremnek, a kis puha kezek érintése, simogatólag hatott…
A fiúk közül volt, amelyik félve nyújtotta a kezét, de a lányok ránk mosolyogtak, s mélyen a szeműnkbe néztek! Ők nem féltek! : )
Aranyosak voltak! Egy lány pillantása, s mosolya, s nem az, amit mondott, hanem ahogy mondta, nagyon megfogott! Meg dobbant a szívem, ahogy hozzá ért a kezemhez, s vele, pár pillanatig tovább fogtam kezet, miközben egymás szemébe néztünk…
Nem igyekezett Ö sem elengedni a kezemet… : ) Meg köszöntem, amit mondott, s azt tettem még hozzá: hogy „aranyos vagy, s örülök, hogy itt voltatok! Remélem, egyszer láthatlak kint is fellépni!”
: )
Még jobban elmosolyodott, s láttam, hogy el is pirult!
Azt felelte: „Hogy én is remélem!” : )
Pár évvel lehettem csak idősebb Nála…
A kezemet még mindig nem igyekezett elengedni, s én sem tettem volna, ha nem áll, még vagy 20 rab a hátam mögött. Plusz, mikor elfordítottam a fejemet, észrevettem, hogy közeledik az őr a viperával, és a gáz spryvel…
Nyugodtan, mosolyogva, visszanéztem rá, s Ö is vissza tette a tekintetét rám, mi előtte, neki is az őrön volt…
Csak annyit mondtam neki halkan, mélyen a szemébe nézve, hogy:
„Szia…”
S Ö is így felelt…
„Szia…”
S lassan elengedtem a kezét…
Hatalmas mosollyal a számon tértem vissza a zárkámba…
Nem is reméltem, hogy ilyen jó lesz ez az egy óra kint az ünnepségen! : )
Sőt még kis ajándékcsomagot is kaptunk tőlük! Narancs, csoki, meg valami ilyesmi volt! Akkor, gondolom Karácsony lehetett..
Na, mindegy is! Nem az a lényeg, hanem, hogy ott voltak!
Aznap éjjel, éberen voltam… Nyitott szemekkel néztem a fölöttem lévő ágynak az alját… (Háromszintes emeletes ágy volt… És én, a 2.-on voltam…) Közben arra gondoltam, hogy vajon Ö is gondolhat e rám most?! Hogy hagyhattam e benne valami nyomot én is?!...
Vagy, ahogy kiment kapun, visszacsöppenve a Boldog, kis életébe, el is felejtette mi volt itt bent, s főleg, a velem való röpke beszélgetést…
E utóbbit tartottam a leg elképzelhetőbbnek, de a szívem mélyén, még is azt éreztem, hogy ez nem így történt, s hogy biztos gondol rám. Beszél rólam a barátnőjének, vagy az osztálytárasainak… : )
Kitudja…
De mivel odabent az idő relatív, szóval ezt úgy értem, hogy nem úgy tellik, mint idekint, magyarul áll…
Szóval, evvel a gondolattal, el voltam magamban pár hétig… : ) Segített pár hetet túlélnem, azaz érzés, mit egy pillantásával, s érintésével ajándékozott nekem…
Azóta is nagyra tartom az olyanokat, kik esetleg, akár ingyen is bemennek egy börtönbe, s ott kicsit elfeleltetetik a rabokkal azt, hogy ők hol is vannak éppen!
Azóta több embert is megdicsértem ilyenért! Legutóbb egy rappar csapatot, kiket az interneten láttam, hogy el voltak fellépni Sopronkőhidán! Mi egy fegyház, s ott, igen kemény emberek vannak!
És azért, egy külsősnek biztos nagyobb para lehet egy ilyen fellépés, mint másnak! Nem azért mert félnek, hogy megtámadják őket, bár a pakliba ez is benne lehetne, de azért ennek veszélye minimális!
Hanem azért, mert míg egy rendes koncertet adnak kint, azért majdnem 100%-ik elkönyvelhetik a sikert, hisz azért egy hip-hop buliba, olyanok mennek, kik szeretik a stílust, meg őket! És hát nem hiszem, hogy csalódniuk kellhet a közönségbe!
De azért egy bőribe, ahol lehet nem is hallottak még Róluk, kicsit zsákba macska a siker. És biztos sokat gondolkozhattak rajta, hogy bevállalják e! De szerintem, biztos nem csalódtak a Sopronkőhidai BV közönségben sem! ;)
Respekt Hősök! ;)
Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted egy előző cikkemnél! ;)
Ez Tőlük amugy, a kedvenc számom! ;-)
Osszátok meg cikkeimet IWIW, és FACEBOOK-> ÜZENŐ FALAITOKON, hadd jusson el eme tanulságos történet minnél több emberhez! ;-)
Író: Führinger Balázs –F-
Kattints a képre, és JELÖLJ BE (akár ismeretlenül is) Facebook-on, / vagy IWIW-en/ és emilben, IRJ levelet, vagy kommentáld a cikkeimet a Weblap ÜZENŐ FALÁN! ;)
Balázs Führinger
Névjegy létrehozása
Használd az ÜZENŐ FALAT,s ird le véleményedet a cikkről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése