GÖRGESS LEJEBB, és olvasd el a FRISS leveleket!
Kattints a képre, és jelölj be FACEBOOK-on, és irj levelet, akár ismeretlenül is!!! ( Ha nem vagy fent Facebookon, regisztrálj! Meghivó nem kell! ;-)
Balázs Führinger
Névjegy létrehozása
Ebbe a folyamatosan frissülő rovatba, a Ti leveleitekből fogok szemezgetni hétről, hétre… Persze névtelenül, bemásolom ide, és pár mondatban reagálok is rájuk! Van egy adott téma, ez:
„Írjátok meg nekem, mi volt életetek legnagyobb csalódásának, vagy fájdalmának a történetét… Lehet ez családi, baráti, szerelmi, vagy csak egy szertefoszlott álom története!... Érdekelnek a történeteitek!”
De! Bármilyen más témában is írhattok! ;-)
Jelöljetek be IWIW-en, vagy FACEBOOK-on, akár ismeretlenül is! És oda várom a leveleket!
Frissitve: 2010' Június 05. szombat 17:00
Olvassátok el, egy 32 éves hölgy történetét…
Már napok óta azon gondolkodom, hogy hogyan is írhatnám le nektek, miért nem jövök ki jól a szüleimmel! Lehet, hogy egy kicsit uncsinak tartjátok majd,de úgy érzem tudnotok, kell,mielőtt bárki is elítélne engem. Szeretem őket, mint a szüleimet, de semmi több. Hálás is vagyok, azért amit tettek értem( felneveltek,taníttattak stb.). Na lássunk hozzá a meséhez!
Az egész dolog gyerekkoromban történt,mikor az unokatesóméhoz mentem nyaralni. Anyukám (gondolom azt hitte itt az idő) akkor mondta el nekem, hogy apu nem szeret engem, mert bár az ő családjára hasonlítok ugyan, de lány vagyok! Gondolom ezt apu valakitől megtudta, erre az ő válasza az volt, hogy anyu sem szeret, mert apám családjára "ütöttem". Ez az egész dolog különösen jól esett, pláne így nyaralás előtt, főleg, hogy kb. 10 éves lehettem. A mi lányunk most pont ennyi, de soha nem jutna eszembe ilyet mondani neki. Nem tudom, mi vitte rá őket erre, de nem hiszem, hogy a gyereküket kellett volna felhasználni az egymás elleni harcban. A mai napig ez megy nálunk, és én nem tudok mit tenni ellene. Bár már azt hiszem nem is igen akarok.
Aki most ezt olvassa, ezek után nyugodtan elítélhet, mondhat rám bármi rosszat, de az érzéseim nem fognak változni. Sajnos!
Mennyivel könnyebb lett volna, ha akkor nem szólnak semmit a szüleim?!
Ez a "kellemetlen" dolog az egész életemben jelen van. De ha nekik említem, azt mondják, hogy nem emlékeznek erre. Irigylem őket! Bárcsak nekem is ilyen könnyű lenne elfelejteni az egészet!!! De nem megy! Nagyon nem!!!
Na, ennyit a történetemről, remélem, már mindenki tisztában van az érzéseimmel,a szüleimmel kapcsolatban…
Führinger Balázs –F- válasza:
Ahogy soraidból kiderült, 10 éves korodban, szüleid eme megnyilvánulása, nagyon megrázott, és mély nyomokat hagyott…
Akármilyen indokkal is tették, mondták ezt akkor ott Neked, nincs rá mentség…
És nem is tudom melyik esetben elítélendőbb ez tőlük?!
-Ha hazugság, és csak fel akartak használni a másik ellen, vagy
-Ha igaz, s képesek voltak 10 évesen a szemedbe vágni…
:-S
Mindenesetre, én azt tanácsolom, hogy gondold végig az egész velük töltött életedet! Először is 10 éves korodig, aztán utána máig!
Gondold végig, hogy érezted e valaha is azt valamelyikük részéről, hogy nem szeret, sőt, hogy utálna? Láttad e ennek valaha is jelét…
Ha nem, akkor nyugodj meg, és könyveled el magadban ezt a dolgot úgy, hogy mindenki lehet meggondolatlan, mindenki hibázhat, s csúszhat ki a száján olyan, ami nem helyes…
Ha pedig, úgy érzed, hogy valóban nem szeretnek Téged, s ez meg is mutatkozik a viselkedésükben, pedig Te nem tehetsz róla, főleg nem arról, hogy lánynak születtél, vagy, hogy egyikőjük családjára hasonlítasz…
Tehát akkor, szerintem ne foglalkozz velük…
Tudom, ezt könnyű mondani, vagyis csak sejtem, mert én nem ismerem azt az érzést, hogy ragaszkodás egy szülőhöz, de ha úgy érzed, nem szeretnek, akkor inkább gondolj, s koncentrálj arra, hogy Neked már van egy fantasztikus lányod, egy remek férjed, s otthon szeretet, és béke van, és ők elfogadnak Téged olyannak amilyen vagy, ragaszkodnak hozzád, s szükségük van Rád! ;-)
Köszönöm, hogy megosztottad velem, a weblappal, s az olvasóimmal az érzéseidet, s a történetedet! ;-)
puszi…
Frissitve: 2010' Június 01. kedd...
Ezt a levelet, egy húszon éves lánytól kaptam…
Olvastam üzifalon hogy írjunk neked történetet/ket. Arra gondoltam, hogy én is leírok egyet. Nagyon óvatosan állok neki, mert megmondom őszintén, soha senkinek nem beszéltem erről, te vagy az első, és remélem nem is kerül ki. nagyon kíváncsi leszek rá, hogy milyen hatással lesz rám, megkönnyebbülés lesz e, vagy sem, hogy 24 év után elmondom valakinek. Életem legnagyobb csalódása, mikor édesapám meghalt, még csak 5 éves kisgyerek voltam. A mai napig nem tudom feldolgozni, minden nap eszembe jut, és úgy fekszem le mindegy egyes éjszaka, hogy hozzá imádkozom. Ő egy alkoholista ember volt, de nekem mégis csak a legjobbak jutnak eszembe róla. Minden tőle telhetőt megtett a gyerekeiért, legjobb tudása szerint. És amikor meghallok valakit arról beszélni, hogy nem szereti a szüleit, vagy hogy jobb lenne ha meghalna, csak ne így kelljen élniük, mindig azt felelem rá, hogy nektek legalább két szülőtök van, és csak akkor fogjátok értékelni, amikor már nem lesz.
Hát egyelőre ennyit tudtam írni, ha képes leszek többre, akkor megígérem, hogy részletesen is írok majd róla, egyenlőre ennek is örülök, hogy ezt le tudtam írni neked.
És köszönöm is, mert ez egy nagyon jó ötlet, itt név nélkül elmondhatja az ember azt, amit másnak esetleg nem mer, vagy nem akar.
Führinger Balázs –F- válasza:
Én köszönöm, hogy megbíztál bennem, és a weblapban annyira, hogy az egyik legnagyobb fájdalmadat megosztottad velem, és az olvasóimmal. Megtisztelő, hogy elsőként nekem mesélted el ezt a szomorú történetet…
A helyzetedet, teljesen át tudom érezni, hisz én is elvesztettem az apámat, majdnem annyi idősen, mint Te… Rengetegszer eszembe jut nekem is. Pedig, gyakorlatilag nem is ismertem…
Alig láttam, mert utált haza járni anyám miatt… Még is, az a pár alkalom, mikor láthattam szemeimmel, gyermeteg szívem oly mélyen égette emlékként szívemben, hogy örökké él…
Bízom benne, hogy segített valamit az, hogy kiírhattad a fájdalmadat! Ha még tudsz, és szeretnél írni, várom a leveledet!
Sok puszi…
Egy Női olvasóm levele következi:
Szia!
Elég sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e mert azt gondoltam biztosan sokan írnak és nem hiszem hogy pont az én hülyeségemre lennél kíváncsi,de aztán még is itt egy levél ))
Nagyon szívesen olvasom az interjút egy drogossal,én is nagyon jó ötletnek tartom ezt mert a mai fiatalok csak a jó oldalát látják ebben a rosszat nem... Mint én annak idején... nem tudtam semmi rosszat ezekről mikor az első cigit a kezemben tartottam... Aztán jött a többi..... És sajnos a magam kárán tanultam meg hogy azért a könnyű drogoknak vannak nagyon rossz és egy életre szóló mellék hatásai... na de ez csakis az én hibám,senki nem kényszerített és én akartam mert kis hülye voltam és senki nem világosított fel csak a bátyám de ő is csak akkor mikor már benne voltam a "jóba"...
Minden történetet (a börtön kivételével) át tudok élni Veletek...
Sajnos az én testvérem is hasonló fiatal srác volt,ugyan ő nem került börtönbe, de még mindig van egy folyamatban lévő ügye ami könnyen rossz irányba fordulhat. Annyira élethű és igaz, amit elmesél a Barátod és mikor olvasom milyen körülmények között kellett élnie.... Mindig megkönnyezem,de csodálom a kitartását az élni akarását,példa értékű minden embernek!!!!
Büszke lehet az aki a barátjának tudhatja és persze az is aki Téged!! ))
Sajnos az én testvérem nem tanul a hibáiból és teljesen tönkre tette már az életét a drog,sajnos itt üllőn minden erről szól vagy így vagy úgy de mindenkinek van köze hozzá...
Én mióta tünet mentes vagyok (ahogy a Barátod mondaná) ez azóta van mióta terhes lettem a fiammal,nem tudok elszakadni ettől, mert a testvérem miatt mint mondtam vagy így vagy úgy sajnos közöm van hozzá,ha bajban van én vagyok az akit hív aki kihúzza a szarból de mit tehetnék? A testvérem nem hagyhatom cserben... az éjszakák a kórházban hol ezért hol azért mind a drog miatt.....
Hetek óta próbálom rá venni, hogy olvassa ezt el ő is tanuljon már végre belőle, hogy van kiút... mind hiába...
a válasz: ha akarom, abba tudom hagyni....
Egyedül a kreket nem próbálta azon kívül mindent... a legrosszabb az volt mikor a heroint abba hagyta....
nem kívánom senkinek...
Azt hiszem, nem zavarlak tovább ne haragudj hogy igy elkanyarodtam, igazából csak annyit szerettem volna hogy nagyon jó amit csinálsz és ne hagyd abba, talán a mai fiatalok nem követik el a sok hibát amit én elkövettem és viszem egy életen át a következményét...
És hatalmas csodálat a Barátodnak a kitartásáért Neked is mindenért!!!
Sok sikert a továbbiakban!!!!!!!!!!!!!
PUSSSSZZZ
Führinger Balázs –F- válasza:
Köszönöm a dicsérő szavakat, és az elismerést, magam, és Mr. X. nevében is… Sokat jelent, hogy csodálod Őt, azért ahonnan, ahova jutott, és nem az van Benned, hogy egy „drogos, börtön töltelék köcsög diller”, mint ahogy néhány ember néz rá. Valószinű azért is, mert Te jobban átlátod sajnos ezt a dolgot, s ezt a világot… Könnyű belekeveredni, és nehéz kimászni belőle. Viszont én is csodálom Benned azt, hogy Neked is sikerült végül letenned a drogot, és szépen nevelgeted a kis fiadat! (Ráadásul, ha jól tudom egyedül.) Plusz, van egy tisztességes állásod, mi ráadásul nagyon szép szakma is! (Ápolónő.) Elismerem a kitartásodat, és az erődet… Sajnálom, hogy a testvérednek még nem sikerült kikeverednie… Állj továbbra is mellette, bármit is tesz! Szüksége van Rád! Szorítok értetek! ;-)
Köszönöm a leveledet…
Egy húszon éves női olvasóm írta:
Szia! Rég beszéltünk ugyan, de én egyszer elmeséltem neked a fél életem! :D Sajnos egy olyan kapcsolatban vagyok még mindig ami nem teljesen rózsás!Már az elején ki kellett volna lépnem belőle, de a szívem erősebb volt mint az eszem! Még a mai napig fájnak a dolgok, pedig 5 éve annak, amik történtek! Egyszerűen ne tudok továbblépni, és csak magamat sanyargatom ezzel, holott az eszem tudja, nem kéne! Megcsaltak, nem egyszer, többször is... Ugyanaz a személy, de ennek ellenére szeretem!És bár én vagyok a világ legnaivabb embere, hiszem, hogy egyszer majd minden jobb lest és boldog lehetek! Puszi… (Kérlek, ha lehet, akkor ne tedd közzé név szerint :D)
Führinger Balázs –F- válasza:
Örülök, hogy Te is, megbíztál bennem anno, hogy elmesélted a fél életedet, pedig gyakorlatilag nem is ismersz! Megtisztelő, hogy ezt a hatást váltom ki az emberekből… Sajnos nagyon sokan vannak úgy, hogy tudják ki kéne szállni egy kapcsolatból, mert csak a fájdalmat okozza számukra, meg csalják, meg alázzák, de még sem megy…
Fél az ember az újtól, a hiányától, vagy csak annyira ragaszkodik a másikhoz, hogy nem akarja elveszíteni, s még így is kell neki…
Én megértelek, de előbb utóbb erőt kellene venned magadon, különben sosem leszel boldog! Ne törődj semmivel, csak kezdj új életet! Old meg, hogy ne legyél rászorulva arra, hogy náluk élj! Esetleg változtass munkahelyet, ha ehhez az szükséges! Járj el szórakozni! Szerezz új barátokat, ismerj meg új embereket… Kezdj el élni, mert az évek pörögnek… És ezek, a legszebb éveid, mik gyakorlatilag kárba vesznek per pillanat! Ne félj az ismeretlentől! Ennél rosszabb nem lehet! Légy erős, és lépj! ;-)
Köszönöm a levelet! Sok puszi…
Egyelőre, ezt a három levelet adom le, de a többire is sor kerül! ;-)
Írjatok Ti is bátran! Szívesen meghallgatok mindenkit! Bármilyen témában irhattok!!! Jelöljetek be, akár ismeretlenül is iwiw-en, vagy Facebookon. Oda várom leveleiteket… Kattints a képre, és JELÖLJ!!! ;-)
Balázs Führinger
Névjegy létrehozása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése