Egy 19 éves, bulémiás lány levele…
szia.
Elnézést a zavarásért, gondolom sok dolgod van, csak tanácsot szeretnék kérni. vagyis nekem az is elég lenne, ha leírhatnám valakinek a problémámat.
19 éves lány vagyok több, mint 3 éve vannak gondjaim az evéssel. Egészen pontosan bulimiás vagyok, ami azt jelenti, hogy evések után meghánytatom magam, hashajtókat szedek, és sokat edzek, hogy elkerüljem a hízást. 2 éve 1 hónapot kellett kórházban töltenem emiatt. Emellett depresszióval is küzdöttem, nagyon magányosnak éreztem magam (ez már javult valamennyire), vagdosom magam (büntetés funkciót tölt be azt hiszem, és megnyugtat), voltak öngyilkossági kísérleteim is (gyógyszerrel). Az a legnagyobb baj, hogy elég negatívan szemlélem a dolgokat. Az sem segít, hogy a családom nincs mellettem, és egyáltlaán nem fogadják el, hogy én beteg vagyok. Nem tudom mit tehetnék, többször próbáltam gyógyulni, pszichológushoz is járok. Állandóan az jár a fejemben, hogy mások mit gondolnak rólam, biztos azt gondolják,hogy csúnya vagyok és kövér. EMiatt ugye nem is járok emberek közé, és magányosnak érzem magam. Az űrt étellel próbálom kitölteni, amit ugye ki kell adjak magamból. Ördögi kör.
Jó lenne szabadulni már:(
Szia…
Ilyen fajta levelet még nem is kaptam… Sokan kérnek tőlem tanácsot rengeteg féle témában, vagy csak írják le nekem életük történetét, de a Tied eddig egyedül álló…
Pedig tudom, hogy rengeteg Hozzád hasonló lány él ebben az országban ilyen gonddal…
Hallottam már erről a betegségről, és tanultam is róla régen, mert én nekem egészségügyi végzetségem van…
Tanultunk erről pszichológián, és annyi idősen, mint Te most, több lányt is ismertem aki hasonló problémákkal küzdött…
Már akkoriban is sokan kerestek meg, hogy elmondják nekem, ha valami bántja őket…
Az a baj, hogy ez egy komplex betegség, mit egyénileg lehet csak gyógyítani… Tehát ezt úgy értem, hogy ezt alapba, mindenkinél kiváltja valami… Valami trauma, negatív élmény…
Volt olyan lány ismerősöm, aki drog miatt került mély depresszióba, és kezdte el magát hánytatni, meg vagdosni…
Volt egy, kit az abortusza viselt meg…
Volt, akit otthoni problémák készítettek ki…
Nem tudom Nálad lehet e hasonló baj… De ha igen, akkor azt valahogy meg kéne szüntetni, vagy kiheverni…
Azok a lányok, kiket ismertem, és ilyen betegségük volt, hála Istennek már mind meggyógyultak…
Ha jobban belegondolok, mindnél a fő kiváltó ok az volt, hogy szeretet hiányban szenvedtek… Nem szerették Őket otthon, vagy valami hasonló…
Ezeknek a lányoknak, akkor változott meg gyökeresen az életük, mikor összeismerkedtek egy fiúval, beleszerettek egymásba, és a lány elköltött otthonról…
Boldogok lettek, és nem kellett a bánatukat kajálásba fujtaniuk, aztán…
Szóval az én receptem erre a szerelem…
(Igaz nem vagyok doktor, és attól független akármit is írok le ide, mindenképpen járj el szakorvoshoz is rendszeresen, de én azt mondom, hogy rajtad csak egy felhőtlenül boldog, és kiegyensúlyozott pár kapcsolat fog véglegesen segíteni, és mellette, szép lassan végleg kifogod „nőni” ezt a betegséget!
Na tudom, most erre azt fogod mondani, hogy az nem olyan egyszerű,meg stb…
Pedig hidd el az! Főleg a mai világban… Na, és főleg egy lánynak, na és főleg olyannak, mint Te! Az olvasók sajnos nem láthatják a képeidet, de én megnéztem Őket, és hát gyönyörű lány vagy! Aki ismer, azt tudja, hogy nagyon kritikus szemmel nézem az emberek alakját, és őszinte is vagyok…
Neked, tökéletes alakod van! Nem kövér, nem vékony! Hanem sportos! És ha bele gondolsz, akkor rájössz, hogy nem azért sportos, mert hánytatod magad, hanem a sok edzés miatt!
Én azt tanácsolom, hogy iwiw csajok és pasikján, és esetleg myvip randin regisztrálj vmi jó képpel! Aztán írd be a megyédet, és az életkor határokat! És böngésszél kicsit…
És hidd el, nyugodtan lehet önbizalmad ahhoz, hogy amelyik pasi tetszik, és a stílusod, rányomj, hogy tetszik! Esetleg rá is írhatsz! Bejelölheted, stb… Így lightosan kezdeményezhetsz! ;) Hogy szimpatikus volt Neked, és szívesen megismernéd! Meg ilyenek…
Szeretik ezt manapság a fiúk! :) Mert persze sosem vallanánk be, de bátortalanok vagyunk! És nagyon örülünk, ha egy lány nyit.. Csak egy picit, nőieset… Onnantól már sínen van a dolog!
És biztos hallottad már azt is, hogy nem a fiú választ párt, hanem a nő! Csak abba a hitbe hagynak minket, hogy örülhessünk! :-D
Akkor láttam, hogy vannak barátnőid, és nyár van! Menjél velük sokat bulizni! És ne azt várd, hogy Téged hívjanak! Írj rá erre-arra, hogy hé, nem megyünk el ide, vagy oda, vagy nem csinálunk valamit este, menjünk el bulizni vettem egy kis piát, meg ilyenek! Aztán egy időm után beindul a dolog, aztán pörög az élet!
És ne csak lányokra írj rá! Ha van valami osztálytársad fiú, ki tudod, hogy szokott menni bulizni, akkor írj rá, hogy mennek e valamerre mostanában, és nem mehetnél e el velük…
Hidd el, ezt tök bírják a fiúk!
Szóval összefoglalva az én tanácsom az, hogy merj élni! Tölts minél kevesebb időt otthon egyedül a négy fal között…
Mászkálj el, fiúkkal, lányokkal,! Nevess sokat, és pasizzál ezerrel! A fiúk imádják az ilyen alkattal rendelkező lányokat! Tedd magad próbára! Figyeld meg mennyi pasit elfogsz tudni csábítani!
Ezen kivűl sportolj továbbra is sokat, de én azt tanácsolom, hogy valami olyat, amit csapatba lehet játszani! (Kézi labda, kosár, foci, küzdő sportok!->ez nagyon jó feszültség levezető…)
A lényeg, hogy emberek között legyél! Ezen kívül élj itt fészbukon is! Lájkolj, szólj hozzá dolgokhoz, postolj! Ez is ad majd egy sikerélményt, és sok barátot is szerezhetsz majd!
A szüleidet is említetted… Nem tudom próbáltad e már, de ha nem akkor egy hétvégi ebéd után, mond, hogy ne álljanak még fel, mert fontos dologról szeretnél velük beszélni…
Mond el neki, azt amit nekem leírtál, és tedd hozzá azt, hogy ez egy nagyon komoly betegség, és fogják fel, hogy az Ő támogatásuk nélkül, lehet ebből nem fogsz tudni kigyógyulni!
Mond el nekik azt, hogy ha nem szeretnének egyszer arra hazajönni arra, hogy Te olyan kárt tettél magadba, amit lehet nem élsz túl, akkor fogadják el, hogy beteg vagy, és segítsenek…
Mond el nekik azt, hogy mit várnál el Tőlük, hogy mi fáj az Ö viselkedésükben…
Esetleg, ha ezt így sok lenne elmondani, vagy nem mered, akkor azt javaslom, írd meg nekik számítógépen, és nyomtasd ki két példányban, és egy szép hétvégén, mikor tv-znek az ágyban, add nekik oda, és kérd meg őket arra, hogy ezt mos olvassák el mert fontos…
Bízom benne, hogy sikerülni fog a szülőkkel ez a dolog, meg a pasizás, bulizás, meg a sport, és az, hogy ne sokat legyél otthon egyedül! ;)
Szorítok érted! Majd írd meg, hogy haladsz!
Az olvasókat, pedig arra kérem, ha Őneki van valami használhatóbb tanácsuk, azt írják meg, vagy facebookon kommentárba, vagy nekem levélbe, és eljuttatom a lánynak!
Előre is köszönöm nekik! Neked pedig azt, hogy megtiszteltél a bizalmaddal, s leírtad a történetedet! Vigyázz magadra! Mosolyogjál sokat! ;)
puszi…
1 megjegyzés:
Szerintem az első lépést már megtetted: beismerted magadnak, hogy beteg vagy. Ez nagy és nehéz lépés... szerintem a legnehezebb lehetett! Azt tanácsolom, hogy találj magadnak valami olyan hobbit, ahol alkotni tudsz: rajzolj, írj, kreatívkodj, vagy indíts blogot, ahol leírod és kiírod az összes dologot magadból. Régen nekem is volt egy ilyen blogom, amit rajtam kívül senki nem látogatott, de jólesett kiírni a dologkat magamból. ...de a kézírásos napló talán mégjobb...
...majd meglátod, hogy milyen örömöd lesz abban, hogy valami kézzelfoghatót alkottál.
Hajrá csajszi!
Megjegyzés küldése