Egy 24 éves lány irta ezt a levelet, ki tanácsot kért, mert egy szerelmi háromszögben él, és arra vár, hogy a fiú döntsön közte, és a másik lány közöt

Egy 24 éves lány irta ezt a levelet, ki tanácsot kért, mert egy szerelmi háromszögben él, és arra vár, hogy a fiú döntsön közte, és a másik lány között…

Szia!

Én is Hozzád fordulok, ha szeretnéd közölheted, de csak név nélkül :) A szereplőket átneveztem, nehogy felismerje valaki is a sztorimat :)
"Szóval elkezdem. Mikor elkezdtem itt dolgozni ahol most is vagyok, a barátnőm Móni mesélte h egy régi ismerőse, exe Ricsi is ott dolgozik. Megismerkedtem vele, újra összejöttek, Ricsi és Móni. De nem stimmelt a kapcsolatuk. Ricsi hozzám fordult tanácsért, mit csináljon. Én biztattam, h rendbe lesznek. De nem voltak. Sokat beszéltünk Ricsivel, tudtam h nem jó a kapcsolata Mónival. Aztán egy nap a mi kapcsolatunk is megváltozott, már több volt mint barátság. Bevallom beleszerettem. És ez kölcsönös volt. Szakított Mónival, és én is megmondtam Móninak h szeretem Ricsit. Móni elmondott mindennek, nem beszéltünk sokáig. Minden rendben volt velünk Ricsivel, amíg egy másik barátnőm, Mari közbe nem szólt. Mindig ha elmentünk bulizni, besértődött valamin, és Ricsi vigasztalta. Nekem ez nem tetszett, megmondtam mindkettejüknek, de nem változott semmi. Féltékeny voltam, túlságosan. Ricsi kidobott. Marival összevesztünk. Én ezek után is kerestem Ricsit, sőt néha zaklattam is. De rájöttem nem érek el vele semmit.
Belenyugodtam, hogy elvesztettem, fájt nagyon. Aztán elkezdtünk újra beszélgetni, és megint több lett mint barátság. Újra egymásra találtunk és azt mondta szeret. Minden rendben lett volna, de nem vállalt fel a külvilág előtt. Mikor ez a lépés is megvolt, felbukkant az exe Zsani. Beparáztam, nehogy kibéküljenek. Azt mondta ne attól féljek h kibékülnek, hanem hogy az állandó féltékenykedésemmel elveszítem. Próbáltam nem féltékenykedni, próbáltam változni érte, sikerült is. Aztán egy szép nap közölte velem, úgy érzi szereti Zsanit. Összeomlottam, próbáltam nem mutatni. Próbáltunk barátok maradni, sokkal jobb lett a kapcsolatunk, barátként is, párként is. De nem megy. Most ott tartunk h Zsanit is és engem is szeret, mindkettőnket másért, és nem tud választani, abban reménykedünk h idővel minden rendbe jön, és el tudja dönteni mit akar. Én tudok Zsaniról, ő nem tud rólam. Mindent megtettem h velem legyen, mindennél jobban szeretem és nem akarom elveszíteni. Túl fontosak vagyunk egymásnak. Mit tegyek? Segíts!!!!"

Ennyi lenne röviden. El lehet érte ítélni, senkinek nem kívánom azt amit érzek. Válaszodat köszönöm Bátyó :) ♥

Szia :)

Örülök, hogy megtiszteltél a leveleddel, és megosztottad velem ezt a sztorit… Tudtam, hogy rég óta baj van Nálad, és bevallom, vágytam rá, hogy elmond, de kivártam ezt a pillanatot! :)
Ritkán fordul elő, hogy olyanoktól kapok ilyes fajta levelet, kiket személyesen is ismerlek. Talán azért, mert ismeretlennek könnyebb leírni a gondjainkat…
Téged, egész fiatal korodtól ismerlek, és szeretlek. Már kb.9 éve, hogy először találkoztunk! : )
És tudom, hogy Te is úgy nézel rám, mint bátyádra…

Sajnos, vagy inkább hála Istennek?! Én is voltam már ilyen helyzetbe… Sajnos azért, mert tudom, hogy mennyire fáj ez az őrlődés,
a hála Istennek meg azért, mert így Neked is tudok úgy tanácsod adni, vagy legalábbis leírni a véleményemet, hogy nem csak a hasamra csapok, és okoskodok, hanem tapasztalatból…

Pár éve történt ez meg velem…
Összeismerkedtem egy lánnyal, ki panaszkodott arra, hogy nincsenek jóba a párjával… Sokat beszélgettünk, és végül összejöttünk…
Hatalmas szerelem kezdődött köztünk…
Oda, és vissza voltam a lányért…

Míg végül kiderült, hogy a volt barátja újra beoldalazta, és most nem tudja eldönteni mi legyen…
Bennem ezt szerette, benne azt…
És ez nagyon sokáig így ment…
És én annyira szerettem, és kívántam, hogy végül bele mentem, hogy vele is legyen, csak had érinthessem, had csókolhassam, had szeretkezhessek vele… Annyira függője voltam, hogy nem érdekelt egyik lány sem. Csak Ő!

És megalázkodtam, és tűrtem, és szenvedtem…
Ő meg élvezte a helyzetet, hogy két férfitól kapja meg a szerelemet, az odaadást, a szülinapi, karácsonyi ajándékokat, a szexuális kielégülést, stb…
És közbe leszarta, hogy én nekem meg meghasad a szívem…

Végül, vége lett a dolognak…
Hogy ki miatt, és miért, az már nem is lényeges a sztoriddal kapcsolatban…
A lényeg, hogy végül se a sráccal, se velem nem lett boldog, mert már se én, se ö nem hittünk neki! Rájöttünk, hogy kihasznált minket, és visszaélt a z érzéseinkkel…

Melyik fiú, vagy lány ne örülne neki, ha két ember szerelmét élvezhetné egyszerre…
És így utólag, hogy már elszállt a lila köd az agyamról, s nem vagyok oda érte, nagyon haragszom rá!
Azért, mert képes volt nézni a szenvedéseinket (az enyémet, és a másik fiúét) Ö meg nem foglakozott semmivel, csak avval, hogy neki jó legyen! Önző volt, és így utólag látom, hogy egyikünket sem szerette igazán! Velem a szexet imádta, benne meg azt, hogy irányíthatja, és csicsáztathatja… Mindig azt mondta, hogy a kettőnkből kéne egyet gyúrni!
Hát gondolhatod milyen jól esett…
Én a természetemnél fogva, nem tudtam olyan lenni, mint az a fiú, meg nem is akartam…
És, hát az a srác sem tudta neki azt nyújtani az ágyban…
Ezeket a dolgokat nem lehet irányítani…
Mi szenvedtünk, a lány meg élvezte a helyzetet! Már nem is tudom hány hónapon keresztül hitegetett minket… És elvárta, hogy még mi sajnáljuk őt, mert milyen nehéz most neki dönteni, meg ilyenek…

Szegény… :-S

Hogy miért is írtam le ezt a sztorit?! Hát mert ha elolvasod az enyémet, ami elemeiben hasonlít a Tiedhez rájössz, hogy milyen buta voltam, hogy hagytam azt, hogy kihasználjon a lány…
És ebből rájössz, hogy most Te is milyen buta vagy…

És tudod mi dühit még, hogy annyi jó alkalmat, és lehetőséget szalasztottam el miatta… Olyan lányokat, kikkel lehet olyan boldog lehettem volna…

Én nekem meg csak ő volt… De hát nem lehetett parancsolni az érzéseimnek… Ha csak megcsókolt, vagy megsimogatta az arcomat, úgy elgyengültem, hogy nem bírtam neki ellen állni…

De haragszom magamra… Hogy nem volt tartásom, és hagytam, hogy második legyek… Szégyellem magamat ezért, és nem is szoktam senkinek elmesélni… Most is csak miattad, így nyilvánosan…

A fiú, még ha hajlandó is lenne dönteni, és Téged választana, akkor sem tudnál benne soha sem megbízni, és ahogy a példák mutatják, nem is lehet!!!

Ö az a fajta, aki enged a csábításnak folyamatosan… :-S

Te sokkal, sokkal jobbat érdemelsz! Tudod, hogy szépnek tartalak, és aranyos, kis jó szívű csaj is vagy! Annyi, és annyi fiút tudnál magadnak találni, kik a tenyerükön hordoznának Téged, s akik mellett nem gyötörnének kételyek, hogy most nem-e elcsábítja az a lány, vagy nem e egy másiknál van…
Ez szörnyű érzés…
És nincs együtt közös, de legalábbis boldog jövőtök! Ez a kapcsolat, már csak neki lesz jó! Neked sosem… Lesznek időszakok, mikor már-már elhiszed azt, hogy minden szép és jó, és kezdesz megnyugodni, aztán egyszer csak jön újra a hatalmas pofára esés… :-(
Mint már sokszor… :-S

Kicsi lány, én csak azt tudom Neked tanácsolni, mint amit mindenki más is tanácsolna a helyemben, és ezt már szerintem sokat hallhattad a barátaidtól is, de végy erőt magadon, és HAGYD OTT!!!!

Találsz Te sokkal helyesebb, hűségesebb srácot, ki majd büszkén felvállal ország-világ előtt! ;)

Tudom, nem ilyen válaszra vágytál, de ha még egyszer elolvasod a történetemet, lehet úgy elkezdesz haragudni a srácra, mint én a lányra…
Akit szeretünk, nem használjuk ki, nem bántjuk, és ami a legfontosabb, hogy akit szeretünk, annak az érzéseit, boldogságát, a magunké elé helyezzük… És azaz ember, ki elnézi, hogy szenved a szerelme, az nem szereti igazán…

Egy ilyen gyönyörű kiscsajnak legyen tartása, és büszkesége!
Én arra kérlek legyél okosabb, mint én, és állj a sarkadra, és dobd ki a fiút, és ne engedj a csábításának…

Én nem tudtam így tenni, de remélem Neked most sikerült felnyitnom a szemedet, és hallgatsz a józanészre! ;)

Szóitok érted, Neked! ;)♥

Sok puszi…
Ha ittjártál, kérlek Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted! ;)



Führinger Balázs-F-

Vissza a többi levélhez