Frissitve: 2010' Június 05. szombat 17:00
Olvassátok el, egy 32 éves hölgy történetét…
Már napok óta azon gondolkodom, hogy hogyan is írhatnám le nektek, miért nem jövök ki jól a szüleimmel! Lehet, hogy egy kicsit uncsinak tartjátok majd,de úgy érzem tudnotok, kell,mielőtt bárki is elítélne engem. Szeretem őket, mint a szüleimet, de semmi több. Hálás is vagyok, azért amit tettek értem( felneveltek,taníttattak stb.). Na lássunk hozzá a meséhez!
Az egész dolog gyerekkoromban történt,mikor az unokatesóméhoz mentem nyaralni. Anyukám (gondolom azt hitte itt az idő) akkor mondta el nekem, hogy apu nem szeret engem, mert bár az ő családjára hasonlítok ugyan, de lány vagyok! Gondolom ezt apu valakitől megtudta, erre az ő válasza az volt, hogy anyu sem szeret, mert apám családjára "ütöttem". Ez az egész dolog különösen jól esett, pláne így nyaralás előtt, főleg, hogy kb. 10 éves lehettem. A mi lányunk most pont ennyi, de soha nem jutna eszembe ilyet mondani neki. Nem tudom, mi vitte rá őket erre, de nem hiszem, hogy a gyereküket kellett volna felhasználni az egymás elleni harcban. A mai napig ez megy nálunk, és én nem tudok mit tenni ellene. Bár már azt hiszem nem is igen akarok.
Aki most ezt olvassa, ezek után nyugodtan elítélhet, mondhat rám bármi rosszat, de az érzéseim nem fognak változni. Sajnos!
Mennyivel könnyebb lett volna, ha akkor nem szólnak semmit a szüleim?!
Ez a "kellemetlen" dolog az egész életemben jelen van. De ha nekik említem, azt mondják, hogy nem emlékeznek erre. Irigylem őket! Bárcsak nekem is ilyen könnyű lenne elfelejteni az egészet!!! De nem megy! Nagyon nem!!!
Na, ennyit a történetemről, remélem, már mindenki tisztában van az érzéseimmel,a szüleimmel kapcsolatban…
Führinger Balázs –F- válasza:
Ahogy soraidból kiderült, 10 éves korodban, szüleid eme megnyilvánulása, nagyon megrázott, és mély nyomokat hagyott…
Akármilyen indokkal is tették, mondták ezt akkor ott Neked, nincs rá mentség…
És nem is tudom melyik esetben elítélendőbb ez tőlük?!
-Ha hazugság, és csak fel akartak használni a másik ellen, vagy
-Ha igaz, s képesek voltak 10 évesen a szemedbe vágni…
:-S
Mindenesetre, én azt tanácsolom, hogy gondold végig az egész velük töltött életedet! Először is 10 éves korodig, aztán utána máig!
Gondold végig, hogy érezted e valaha is azt valamelyikük részéről, hogy nem szeret, sőt, hogy utálna? Láttad e ennek valaha is jelét…
Ha nem, akkor nyugodj meg, és könyveled el magadban ezt a dolgot úgy, hogy mindenki lehet meggondolatlan, mindenki hibázhat, s csúszhat ki a száján olyan, ami nem helyes…
Ha pedig, úgy érzed, hogy valóban nem szeretnek Téged, s ez meg is mutatkozik a viselkedésükben, pedig Te nem tehetsz róla, főleg nem arról, hogy lánynak születtél, vagy, hogy egyikőjük családjára hasonlítasz…
Tehát akkor, szerintem ne foglalkozz velük…
Tudom, ezt könnyű mondani, vagyis csak sejtem, mert én nem ismerem azt az érzést, hogy ragaszkodás egy szülőhöz, de ha úgy érzed, nem szeretnek, akkor inkább gondolj, s koncentrálj arra, hogy Neked már van egy fantasztikus lányod, egy remek férjed, s otthon szeretet, és béke van, és ők elfogadnak Téged olyannak amilyen vagy, ragaszkodnak hozzád, s szükségük van Rád! ;-)
Köszönöm, hogy megosztottad velem, a weblappal, s az olvasóimmal az érzéseidet, s a történetedet! ;-)
puszi…
Nyomj egy Tetsziket, ha ott van a fotod legelöl, akkor ezt már megtetted! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése