Olvasói levél: "Szia, én egy 15 éves lány vagyok,ki sokszor gondol az öngyilkosságra,mert nincs értelme az életemnek..."


Szia! Én vagyok az a 15 éves lány aki távba él.. először is köszi,hogy arra válaszoltál. Az lenne a gondom, hogy sokszor gondolok ööngyilkosságra. Meg akarok halni mert nincs értelme az életemnek:'( hogy tudnám megváltoztatni a gondolataimat??? :'( kérlke segits mert nem birom ezt az érzést tovább :'(



Szia!

Hogy ne gondolj többet erre az értelmetlenül buta lépésre, minek csak kárvallottjai lehetnek, s nyertesei nem, szóval, hogy ne gondolj erre többet, először is értelmet kell keresni az életednek! Minden ember életének van értelme! Mindenki okkal él, s létezésének célja van! Ezt maga az egyén nem is látja át, s nem érzi sokszor helyét a világban, de ha egyszer csak nem lenne többé (öngyilkos lenne) avval mindent felborítana!

Először is láttam, hogy van párod, ki szemmel láthatóan szeret Téged! Már ez is nagy szó, hisz sokan csak vágynak erre, de még azt hozzá tenném, hogy még annyi csodálatos szerelem, s egyéb érzés vár Rád ilyen téren az életbe! Minden egyes új párkapcsolat magában rejt egy új csodát! Mit, ha kihagynál a pillanat okozta bánat miatt, hatalmas veszteség lenne!

Az életben vannak olyan időszakok, hogy az ember legszívesebben feladná, s erő kell ahhoz, hogy a holnapot is végig csináljuk, de ha küzdünk, végül mindig meg van az eredménye!

Én évekkel ez előtt azt a taktikát dolgoztam ki, hogy elkezdtem értékelni azt, amim van, s amit ad az élet! És elkezdtem örülni apróságoknak! Mi amúgy lehet, tök természetes lenne, hogy van, de csak akkor tudja értékelni az ember ha, nincs!

Át kell szellemülj, hogy mikor jársz az utcán, s mélyeket szippantasz az öszi-téli levegőbe, érezd benne a finom frissességet, s a közeli karácsony illatát, mi csomó örömet rejt magában, főleg ha nem az jut róla eszedbe, hogy te biztos nem kapsz senkitől semmit, hanem az, hogy mennyi embert fogsz tudni majd meglepni! S míg így sétálsz, elkezded kigondolni, hogy kiket szeretnél meglepni, s mivel! Ha valamit készítesz, az Neked, s a jutalmazottnak is nagyobb öröm lesz! ;)

Nem sokára jön a hóesés, mi hullásával megfesti a téli éjszakát. S bentről a meleg szobából nézve, oly szép tud lenni.

Nem sokára itt a szilveszter, mikor egy nagy buli keretei között szabadulhatsz meg a múlt év, nyomasztó gondjaitól, s másnap egy újév kezdődik, mi új lehetőségekkel lesz teli! S az, hogy ezeket a lehetőségeket megteremtsd, az a Te dolgod lesz ám! ;)

Semmi nem hull az ölünkben! A boldogság sem! De ahelyett, hogy hajszolnád a boldogságot, inkább próbálj másoknak segíteni, másokat boldoggá tenni, s ez végül vissza fog Rád hatni! Boldog leszel, hogy segíthettél, s boldog leszel, hogy örömet okozhattál, és értékesnek, s szükségesnek fogod érezni a létedet! ;)

Másrészt, vannak olyan személyek, kiknek alapból szükségük van Rád, még ha nem is teszel ez érdekében semmit! Például, anyud, apud, tesók, nagyi, papi, unokatesók, barátnők, barátok, szerelmed, tanáraid, és még sorolhatnám...
Te ezt észre sem veszed, de ha egyszer csak nem lennél, olyan hatalmas űr keletkezne néhány ember lelkében, minek fájdalmát életük végéig szívükben hordoznák! A kételyt, s a bűntudatot, mi marcangolná őket, hogy lehet ők az okai annak, hogy Te már nem vagy...
Akár milyen búcsú levelet írnál is, ők magukat vádolnák...

Szüleid, s a szűk családi köröd, a párod, s barátaid összeroppannának! S hát nem hiszem, hogy annyira önző lennél, hogy ez Téged ne érdekelne! Szerintem a szeretteidnek, mindenképpen csak örömet szeretnél okozni, s nem egy életre szóló fájdalmat! Gondolom Te is olyan vagy, hogy inkább szenvedsz ezerrel, de a szeretteidnek ne kelljen! Ha mások dolgait, a magadé elé helyezed, végül boldog leszel! A boldogság keresése értelmetlen, ezért inkább mások boldogságán ügyködj, és végül boldog leszel Te is!

Vedd észre azt, aminek örülni lehet! Egy finom ételnek, egy csóknak, egy szép filmnek, egy zenének, egy illatnak, egy viszonzott mosolynak, egy álomnak, egy érintésnek...

S kezdj el valamit sportolni, tűz ki célokat magad elé, miknek elérése értelmet ad életednek, s ha eléred, akkor az örömet, s boldogságot fog okozni számodra! Ha ez egy csoportos sport, pl.: kézi, foci, az a legjobb, mert a közösség az mindig pozitív hatással van az egyénre! ;)

Gondold végig a kis életedet, s lásd meg, hogy mekkora kincs is az, s mennyire fontos, hogy legyél! És minden egyes nappal ez még fontosabb lesz! ;)

Nekem elhiheted!
Élj, s mosolyogj sokat!!!! Nézd, így kell! ->

:-))))))))))))))))))))))))))))))))))))

További szép hétvégét, és sok sikert kívánok az élethez! Sok puszi!
Ha itt jártál, kérlek nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! ;-) -->

Führinger Balázs -F-

24 megjegyzés:

Dexx írta...

kedves 15 éves lány!

nem olvastam végig Führer hozzászólását, úgyhogy lehet, hogy őt fogom ismételgetni, DE: ha elég szerencsétlennek érzed magad ahhoz, hogy kioltsd az életed, akkor inkább állj fel és keress valakit aki szerencsételenebb nálad (hidd el, van ilyen!!), és segíts neki! az nagyon sokat tud dobni a hangulaton, és legalább érezni fogod, hogy igenis értékes ember vagy. szerintem semmi nem lehet elég rossz ahhoz, hogy eldobd miatta azt, amiből garantáltan csak egy van: az életedet. az élet ajándék. az ajándékot használni kell, félredobni illetlenség. ha ez sem elég meggyőző, akkor gondold el magadban, hogy hogyan reagálnának a halálhíredre a szüleid, tanáraid, barátaid. képzeld el, hányan lennének a temetéseden, és hányan sírnának érted nap mint nap. na ugye, hogy nem akarsz ennyi embernek szomorúságot okozni?? :) csak nyugi. az élet egy túlélőtábor, de sose add fel! :)

Tóth Gabriella írta...

Szia! Próbálj valami célt találni! Szerezz egy hobbit! Legyen az akár a fotózás. Fejezd ki önmagad a hobbidon keresztül, rájössz ki vagy valójában! Ha kattog a fényképezőgép, visszanézve jelentése lesz pár képnek, amiket keresztül magadra találhatsz!! :)
Kívánom, hogy légy boldog, és felszabadult! Értékeld, hogy szeretnek, mert az hatalmas kincs! :)

Névtelen írta...

Kedves 15 éves lány!

Úgy érzem 15 évesen nem sok-mindenben lehetett még részed, persze a pián meg a cigin esetleg a drogokon kívül.Nem hinném, hogy ezt amit te leírtál, egyáltalán megtennéd! Érdekes, hogy 15 évesen egy lány akinek megvan mindene... tényleg mindene... pl: szerelmed... (mint olvastam) Meg tényleg ami kell, ilyesmire vetemedne... Szerintem ez csak egy amolyan "HAHÓ ÉN IS ITT VAGYOK" felhívás volna...
Nem sértésből és semmi rossz indulatból, de lehet, hogy el-kellene gondolkodnod, jó-néhány dolgon.pl.: hogy a párod tényleg szeret-e..., a szüleiddel rendben van-e minden?, vagy hogy te mindent megteszel-e annak érdekében, hogy "értelmes" legyen az életed! Hidd el, hogy senkinek sem volt 15 évesen értelmes az élete...Mégsem akart meghalni senki... 15 évesen annyira kevés az agyad, hogy a dolgokat fel sem tudod dolgozni, csak írsz valami marhaságot aminek se a következményeit se a pontos okát nem tudod magad sem. Gondolkodj el.

szia: Egy lány!

Unknown írta...

15 éves lány!
Olvastam az előttem szólók írásait,és maximálisan egyet értek velük. De: tudom,hogy ezek a mondatok semmit sem jelentenek Neked,mert a fájdalmadat csak Te érzed,Te tudod,mi az oka,senki nem képes beleképzelni magát a helyedbe.Nem is untatlak közhelyekkel,inkább írok magamról pár sort,és talán megérted,vannak nálad sokkal rosszabb helyzetben élő emberek is. Tehát az én utolsó 4 évem röviden: Ápolónő vagyok,baleseti sebészeten. Egy szép tavaszi napon kiderült Anyuról ,hogy beteg,...nagyon beteg. Felvettük a kesztyűt a kórral szemben,közben belefogtam új ház vásárlásába,felújításába.(Azért írom egyes számban,mert bár van férjem,de nem igazi társ.) Elkezdődtek Anyunál a kivizsgálások,egy hónap múlva Apumról derült ki,gége rákja van. Már mindkét szülőmet kellett támogatnom,közben lakásfelújítás,két gyerkőc,Akikről gondoskodni kellett,és közben 12 órában dolgoztam. Volt idő,mikor egyszerre feküdtek bent a kórházban,ott éltem én is .Kimerültem(depressziós vagyok sok éve,de gyógyszerekkel tudok létezni),Anyu épp bent volt kemoterápián,megcsúsztam a lépcsőn,és az életem megváltozott. Műtét,közben újraélesztés,beteg szülők. Nem részletezem tovább, a lényeg,hogy Anyu decemberben lesz 3 éve,hogy elment,Apu pedig most áprilisban. A lábam már soha nem fog mozogni,nem valószínű,hogy tudok még ágy mellett dolgozni,pedig ez az életem.(Nem úsztam meg egy műtéttel,már 9 volt.) A lényeg: sokszor szerettem volna feladni,de nem tehetem meg ezt,ennyire nem lehetek önző! A lényeg: küzdök,és tedd Te is azt,bármilyen is legyen a problémád! Kívánok hozzá sok erőt,és ha szeretnél beszélni,akármiről(mert egy idegennel könnyebb),én itt leszek! Kitartás: Betti.

Névtelen írta...

Edes kis Angyalka! Nem lehetsz ennyire magad alatt!!!!Alig éltél még! Figyeld a világot! Most tavasz jön, annyira szép lesz minden! Keress barátokat, biztos vannak körülötted "jó fejek"!!! Örülj a fiatalságnak, hidd el, annyi öröm vár még Rád! Minden nap új reménnyel ébredj! Fel a fejjel,keresd a szépet!
üdv.:egy háromunokás nagymama

Névtelen írta...

Szia!
Először is azzal kezdeném,hogy nekem is sokszor megfordult már a fejemben az öngyilkosság gondolata!
Nekem se volt könnyű életem!Sőt!Most sem az,de mindig arra kell gondolni,hogy minden szar helyzetből van kiút!Volt olyan időszak az életembe,amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok!4 éven át vert a volt férjem(terhesen),volt hogy nem volt mit ennünk!Most itt vagyok 2 gyönyörű gyermekkel,egy csodálatos párral és lehet,hogy utcára kerülünk!Tényleg nem sajnáltatni akarom magam,csak hogy értsd,NEM SZABAD SOHA FELADNI!Keress magadnak vmi hobbit,elfoglaltságot,ami leköti a figyelmedet!!KÉRLEK TÉGED SOHA NE ADD FEL!!Így is túl rövid az élet!KÉRLEK NAGYON VIGYÁZZ MAGADRA és FEL A FEJJEL!!!!!!!!!
Szia

Névtelen írta...

A legfontosabb hogy ezzel azonnal orvoshoz kell fordulni. Egyáltalán nem szégyen. Én túl vagyok egy öngyilkossági kísérleten. Tudom mit beszélek. Haladéktalanul el kell menni egy szakemberhez akinek el kell mesélned, miért is érzed így magadat. A végére kell járni hogy vajon miért akarhat egy 15 éves lány meghalni. Ez nem játék. Itt mi most egy emberi életről beszélünk ami pótolhatatlan. Orvoshoz kell menni, elmondani neki ezt, és megoldást találni. A leveledből azt olvasom ki hogy nagyon el vagy keseredve. Ami súlyos depresszióra is utalhat. Akárhogy is, az ember nem úgy működik hogy héj legyen jó kedvem és máris úgy lesz. A többiek hiába írják a vigasztaló leveleket, az nem segít sokat. Ha túl is teszed magadat rajta, előfordulhat hogy később máshogy jön vissza, pl pánikbetegség, vagy szorongás. Mindenképp menj el orvoshoz! Amiket írtál, nagyon súlyos szavak. Túl fiatal vagy még. Kár lenne értelmetlenül meghalni. A másik meg, mi van ha pl később minden jóra fordul? Akkor meg lemaradsz egy csomó boldog dologról. Szívből kívánom hogy ne essen semmi bajod! Kérlek vigyázz magadra!

Névtelen írta...

Szia! Hogy őszinte legyek nem igazán tudom milyen égbe kiáltó problémája lehet egy 15 éves lánynak ,amiért öngyilkos akar lenni.Szerintem vannak nálad sokkal rosszabb helyzetben lévők is akiknek lenne okuk az öngyilkosságra,mégsem teszik.Én úgy gondolom az öngyilkosság megfutamodás az élet elől.Gondold át az életed és arra,hogy vannak nálad sokkal rosszabb helyzetben levők is.

Unknown írta...

Szerintem mindíg vannak, akik az adott embernél rosszabb helyzetben vannak, de ez őt nem vigasztalja.

Unknown írta...

Amúgy szerintem az öngyilkosság nem megfutamodás, hanem inkább menekülés..Arról már ne is beszéljünk, hogy egy 15 éves lánynak igenis komoly problémái lehetnek, esetleg olyanok is amiről nem mer beszélni..

Névtelen írta...

szia rotyi vagyok a barátaimnak..egy dolgot szeretnék neked monddani amiért felesleges ezt meg tenned párszor már nekem is megfordult a fejembe ez a dolog de azt hiszem sikerült le beszélnem magamat mert sok ember van akinek fontos lehetek valamiért anyám 51 évesen halt meg áttételes vastagbél daganatba amit nem kivánok senkinek se.szerintem az ilyen betegségben szenvedő emberek nagyon meg haragudnának rád amiért ilyen butus vagy..szerintem szivesen cserélnének veled amiért te egészséges ember vagy és ezt el akarod magadtól dobni..ők csak álmodozhatnak erről hogy valaha is egészségesek lesznek..tehát ne ted meg biztos édes anyádéknak nagyon fájna ha már magadat nem veszed semmibe akkor gondolj rájuk amikor ezt akarod cselekedni..nagyon kár is ezen tovább rágódni mert felesleges ha valaki öngyilkos akar lenni azt ugyis megfogja tenni..te meg csak játszol a gondolattal ami már eleve főben járó bün..biztos értékes ember vagy ami manapság elöny mivel mostoha világot élünk sok embernek okoznál fájdalmat köztük nekem is mivel akkor rá kell döbbennem hogy nem hatott meg a levelem.amivel arra szeretnélek kérni hogy ne járjon butaságokon az eszed ha esetleg személyesen akarnál beszélgetni a problémádról én nagyon szivesen beszélgetnék veled és hidd el tudok érveket mondani hogy élj tovább egészségben és boldogságban és olvasd el kérlek a hozzá szólásokat és mérlegeld magadban a sok hozzám hasonló ember véleményét..vandor90@citromail.hu

Névtelen írta...

Hát, mindig csodálkozva állok az ilyen esetek előtt. Bár tény, hogy nem tudhatjuk az okot. Soha nem éltem anyagi jóllétben, nem voltak ilyen idősen olyan hiper szuper nagy barátnőim, és még a hobbimat sem csinálhattam tovább amit a legjobban szerettem. Arról nem beszélve, hogy bekerültem egy olyan iskolába amit utáltam, de végig csináltam, leérettségiztem. Minden napom cammogva halad, a suliban én voltam azok egyike, akit nem a menő csajok közé soroltak. Nyaralni soha nem tudtuk elmenni, így mondhatni unalmas volt, kivéve azt az 1-2 hetet amit akkor lent tudtunk tölteni egy sivár nagykátai telken, sátorozva. De az nagyon buli volt. Tehát mondhatni, elég unalmas élet volt eddig amit éltem. Aztán letéve az érettségit szabadnak éreztem magam. Anyám elküldött volna dolgozni, de én azt mondtam, hogy most még nem. Én még "gyerek" akarok maradni amíg lehet, és elvégeztem egy kétéves sulit. Életem legjobb iskolás évei voltak. Nyaranta elmentem dolgozni, és volt pénzem azt megvenni, amit szerettem volna, el tudtam menni, oda ahova akartam, és még egy szuper jó hobbit is találtam, egy nagyon jó kis csapattal, ahova mai napig is lejárok, ill. tartom a kapcsolatot a srácokkal. Ez már 12 éve volt. Azóta megszülettek a gyermekeim, akik olyan boldogság az életemben, amit ember csak kívánhat. Kedves, megértő emberekkel veszem magam körül. A többi nem érdekes. Vannak nehéz időszakok, mert anyagilag most sem tejfel az élet, a munkáról nem is beszélve, ami most itthon van lehetőség kismamák részére az nevetséges. Páromat most rakják ki a munkahelyéről, és a leendő helyén még megy a nyűglődés, hogy felvehetik e. Nem tudom mi lesz, hogy oldjuk meg a számlákat, a kaját, és ugye itt vannak a gyerekek, de nem keseredem el, mert mindig megoldódnak a gondok. Nem mindig úgy ahogy az ember szeretné, de mindig van megoldás. Persze könnyebb lenne elszaladni, de én annál sokkal jobban szeretem az életet, a gyerekeimet,a családomat, barátaimat, hogy ilyen dolog eszembe jusson. Van egy ismerősöm, aki a gyerekekét, majd a férjét veszítette el, túlélt egy rákot. Ennél nagyobb csapást én nem tudok elképzelni, és felállt, mert muszáj. Barátnőm 4 hónap alatt az édesanyját és férjét veszítette le, de muszáj tovább csinálni, mert itt vannak a gyerekei, a barátai, családja, akik miatt érdemes. Mindig van értelme az életnek, még ha olyan kilátástalannak is tűnik. A depis időszakomban rengeteget sírtam, és mindig lekötöttem magam valami elfoglaltsággal, hosszú idő volt összeraknom magam, de sikerült. És rengeteg dolgot sikerült megtanulnom. Átértékeltem dolgokat, megtudtam mit akarok mit nem, az élettől. Nagy tanulás az egész, de hisz ezért vagyunk itt a földön. Tanulni, megismerni, alakítani a személyiségünk. Furcsa, de még szeretni is meg kell tanulnunk. Nem könnyű dolog. Nyiss egy kicsit a világ felé, és sok dolgot fogsz meglátni, és megtanulni. Hidd el, érdemes gazdagodni az érzésekkel, legyen az jó , vagy rossz. Mindenből tanul az ember.

Anita írta...

Sziasztok!
Megosztanam az en eletemet hogy tanuljon belole a 15 eves lany.
Neveloszuloknel nevelkedtem. Nekik 2 sajat gyerekuk is volt 2 lany 1 fiu. Az idosebbik lany volt ferje eveken keresztul molesztalt gyerekkoromba. Mikor kiderult nem lett belole semmi mindenki elte a sajat eletet. Eltelt par ev az sem volt leanyalom szamomra. Menekultem otthonrol 19 evesen es az akkori baratomnal talaltam menedeket. Majd terhes lettem igen rovid idon belul. Osszehazasodtunk. 4 ev mulva megszuletett a masodik gyermekunk is. Sokszor voltak vitaink aminek latszata is volt vagyis megvert. Tavaly megismerkedtem egy pasival. A jobb elet remenyeben es hogy jobban tudom segiteni a gyerekeimet kijottem hozza kulfoldre. De viszont amit igert nem tartotta meg. Arra jottem ki hogy lesz munkam. Nem volt 4 honapig. Majd talaltam de rosszul fizet. Viszont ebbol a kevesbol is sikerult mar kuldenem haza penzt. A "paromrol" meg kiderult nem tud megmaradni 1 no mellett. Nem testileg erzelmileg csalt meg engem. Most vegre vegleg szakitottunk es fellelegeztem.
Sokszor gondoltam en is ongyilkossagra az elmult 15 evembe de valahogy mindig sikerult erot meritenem es talpra alltam. Szoval semmikepp ne adja fel az eletet ez a 15 eves lany mert mindig van miert elni.
Megosztanek 2 idezetet erdemes elolvasni oket:

“Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.”

“A siker titka, hogy megtanuld, hogyan használd fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna ki téged. Ha ezt megtanulod, te tartod kézben az életedet, ha elmulasztod, kiszolgáltatod magad az életnek.”

Kis'k írta...

Kedves 15 éves lány!

Én egy 19 éves fiatal srác vagyok. Én is sokszor kerültem ilyen helyzetbe mint amibe most te vagy. Nem tudtam egyszerűen örülni semminek mindig arra törekedtem hogy meghaljak. Egyszer csak rájöttem, hogy ha megteszem rengeteget veszíthetek vele. Vissza mentem focizni a volt csapatomhoz és találtam magamnak egy gyönyőrű barátnőt. Ahogy láttam neked van barátod, ami sokat jelent az embernek ilyenkor. Azt tudom neked tanácsolni, hogy keress magadnak olyan elfoglaltságot vagy hobbit amivel letudod kötni a gondolataidat és hidd el ha erős vagy akkor hamar sikerülni fog leküzdeni ezt az rossz érzést. Remélem sikerülni fog, én szorítok neked!!!

nikita írta...

Szerintem ez az öngyilkosság hűjeség,ez csak egy reklám számodra! Hogyha valaki valóban öngyilkos akar lenni,akkor azt nem reklámozza ország-világ ellőtt azt meg is teszi! Ezt csak azért mondod,hogy sajnáltasd magad az emberekkel,igazából eszed ágában sincs öngyilkos lenni (hála a jó istennek)!Nagyon sok embernek lenne oka öngyilkoságra és mégsem teszik meg!PL.én is lehetnék öngyilkos,mert eladtak a szüleim születéskor a kórházban kp-ért és ezt 2004-ben tudtam meg! Akkor az is tudomásomra jutott,hogy az igazi édesapám nem más mint a közismert maffia család egyike ID.Száva László!Gondolni lehet,hogy milyen érzés kapott el!Ráadásul az is akkor tudodott ki,hogy egypetéjü hármas ikrek vagyunk,és mi még nem is tudtunk egymásról!Ez sem volt kellemes érzés,hogy csak most tudtam meg!Tehát három felé adtak el minket,így három édesanya és édesapa van hivatalosan elkönyvelve!Kórházszerint viszont édesanyánk csak engem szült,apuka viszont egy hajléktalan!Ráadásul még 2007-ben terhes voltam és eladták a születendő gyermekemet is,kórházi segítséggel!Engem bevitettek a Péterfy idegosztályra ahol leszedáltak és két hétig azzal tömték a fejem,hogy nem szülhetek mert belehalok!Nagy nehezen aláírtam,hogy elvetélik a gyermeket!Ezzekután átvittek a Baross szülészetre és ott éjjel háromtól este ötig véreztem és görcsöltem!Négyszer megnéztek,mikor negyedjére megnéztek elkezdett kiabálni a nővér,hogy most a jó,gyorsan mindenki ide,minden orvost ide!Ekkor rám tett egy maszkot amitől másodperc alatt bekábultam,és már csak arra ébredtem,hogy megint a Péterfy idegosztályán vagyok!Egy hónapig szedáltak,hogy ne is emlékezek semmire!A kórházi papírokon az szerepel,hogy tizenöt hetes volt a baba és vetélés történt 2007.juniusában!Viszont több tanúm is van,hogy nem juniusban voltam kórházba,hanem szeptember-október között!A másik az,hogy van ultrahangos papírom arról,hogy március 31.-én 11-hetes volt a baba!Akkor kilehet számolni,hogy szeptemberben mekkora lehetett? Hogyha ez vetélés volt akkor én vagyok a hüje,de szerintem megszültem és tudom bíztosan,hogy eladták a gyermekemet ugyan úgy,mint minket kórházi segítséggel!Sajnos a bíróság és a hivatalok nem csinálnak semmit,mert meg van az összeköttetése a Száváéknak és rokonaiknak!Ráadásul azt mindenki tudja,hogy a mai világban sok a korrupt hivatali személy!Most akkor mondjam én is azt,hogy öngyilkos leszek??? Nem fogom azt mondani és nem is leszek az,pedig lenne rá okom bőven!Nem fogom megszerezni azt az örömet a Száváéknak és társaiknak!!! Sőt ezzekután még inkább bennem van az élni akarás!!! Befogom bízonyitani dns-el,hogy eladtak,de a két ikertestvérem is,és egy nőgyógyász által azt is,hogy nem vetéltem,hanem szültem!!!!Tehát vannak elég komoly okok ara,hogy öngyilkos legyen valaki,de még sem teszi meg az ember,hanem inkább megoldja a problémát! Nem hinném,hogy neked az én problémámtól komolyabb problémád lenne 15-éves létedre! Ne sajnáltasd magad,ha nem muszáj!!!!!

Unknown írta...

Szia hid el én is sokszor elvagyok keseredve mert az életem nem ugy alakult ahogy akartam. Tudnék neked mesélni az élet buktatoirol amin átmentem mert már nem vagyok fiatal. De mindig kerestem valami célt magamnak hogy ne kattanjak be. És te még fiatal vagy elötted az élet amin tudsz változtatni. Én ujra 15 éves lennék akkor keresném a kiutat hogy alakitsam az életemet. De jön a tavasz és örülj neki és az életnek is. Üdv

moparkid írta...

Szia

15 vagy. Kár ilyeneken agyalnod... Miért nem kérsz segítséget, tanácsot a családodtól és a barátaidtól. Biztosan tudnak segíteni. Soha sincs az ember akkora trutyiban, amiből ne lehetne valami módon kimászni. Ha már elindulsz a jó úton, találj magadnak egy életcélt, egy hobbit, ami lefoglal, és szereted csinálni. De elárulom: Nem fog azonnal menni, idő kell hozzá, hogy ismét pozitívan lásd a világot. De ha ennyi bátorító levél után is még úgy érzed, hogy meg szeretnéd tenni. Előtte egy másodperccel gondolj azokra, akiket szeretsz, és akik szeretnek. Nekik hiányoznál! Garantálom, hogy az után soha nem jut eszedbe ilyesmi...

Névtelen írta...

Hivj fel 15 éves lány 06307520648.Én is voltam ennél súlyosabb helytetben.Segitek neked ha te is akarod.Akár lakni munkában mindenben ,de ne csinálj hülyeséget.

Névtelen írta...

Én azt mondom soha nem tudhatod mi zajlik le egy ember lelkében...és minden döntés egy megoldás a részedről.

Minden embernek maga kell cipelni a keresztjét, vannak hasonló szituációk, helyzetek, de ugyanolyan nem lesz egy se, ugyanolyan forgatókönyv nem születik mindenki számára.

Elolvastalak kicsi lány, és nagyjából a hozzászólásokat is..
Bocsánat előre is a hozzászólóktól, de lehet itt okosságokat írni, hogy majd jobb lesz az életed, ne add fel, és eljön a fehér lovon a szőke herceg, meg mindenre van megoldás, és folytathatnám. 25 vagyok és nem egyszer gondolok a halálra. Nekem is mindenféle okosságot mondtak...

Úgy gondolom kicsi lány, ameddig TE egyedül saját magad nem szánod el, hogy már pedig én BOLDOG akarok lenni és az is leszek, addig itt mindenki írhat neked bármit...

Ajánlom, hogy olvasd el a TITOK c. könyvet, nézd meg hozzá a filmet!!

Akard, hogy jobb legyen az életed, akarj boldog lenni, akarj élni, ha ezeket mind nem akarod, akkor a sok okosság mind hiába lesz.

Minden döntés egyfajta megoldás, az életed ne másoktól függjön csak és kizárólag saját magadtól! Legyél önzőbb, és bízz magadban!!!!

Unknown írta...

Szia.
Én egy 11 éves lány vagyok.Sok gondom van,a pasim is mesze él és néha úgy örülnék ha elütne egy kocsi vagy meg halnék!!!Nem tudom miért de ez jött ki belőlem!!Van mikor arra gondolok milyen jó lenne meg halni mert már nincs élete az életemnek!!!!Léci segíts , hogy tudnák erről leszokni???

Névtelen írta...

Szia az biztos ,hogy manapság az embereknek nem fényes a helyzete.De 15 évesen nem ezekkel a dolgokkal kell foglalkoznod.Olvastam az egyik hozzászólást a cigi a drog.stb.Nem biztos hogy mindíg a gyerekkel van a probléma.Lehet a szülei sem ugy kezelik mint egy 15 éves lányt.Pontosan ő érzi és tudja ,hogy mi fáj neki.Éppen az ilyen negatív gondolkodásu emberek nem értik meg pl:egy 15 éves lány problémáit. Hidd el vannak tőlled sokkal nehezebb helyzetben is 15 éves lányok mégis van céljuk.Legyen célod amit érj el egyedül ne segítsen benne senki.Akkor fogod megérteni ,hogy azn életnek igenis van értelme.

Eszter írta...

Kedves 15 éves lány!

Palotai Borist idézném Neked!
Nekem sokat segített!

" Az élet értelmét nem keresni keresni kell, hanem nekünk kell értelmet adni az életünknek!"

A másik... ha jönnek a negatív gondolatok, akkor kezdj el valami olyat csinálni, vagy találkozz barátaiddal, ami elveszi figyelmedet.
Minél több időt töltesz magadba, és minél többet gondolsz arra, hogy neked miért és minek rossz, annál jobban beleásod magad a depresszió mocsarába.
Jót tesz egy boldog szerelem, egy hobbi, a vallás... persze az, ami valóban nyújt valamit!
Ha belekukkantasz a Hit Gyülekezet Vidám Vasárnap műsorába (vasárnap ATV-n 11 től kb.) csak mosolygós embert láthatsz! Nem úgy, mint általában más egyházakban... Mert nem vallásosságból kell keresni Istent, hanem komolyan, azért hogy tudjon segíteni. Úgyhogy nekem igazából Isten segített!
(Saját történet, röviden: gyerekkoromban 5 évig molesztáltak. 15 éves koromban eltört a gerincvégem, és azt mondták le kell álljak a sporttal és a szüléssel sokáig várjak, konkrétan a technika csodájára. Akkor akartam öngyilkos lenni. Mára 24 évesen feleség vagyok, és elégedett az élettel. Hála Istennek, aki meggyógyította a lelkem!)

Névtelen írta...

Szia!

Először is,ha öngyilkos leszel,azzal csak magaddal tolsz ki.
Másodszor,sztem vannak olyanok,akiket legalább olyannyira ver a sors,mint téged.De minden baj a világon arra való,hogy megoldjuk azokat és nem szabad elfutni előlük,úgysincs semmi értelme annak.Az életednek viszont van.
Mert a Jóisten ajándéknak szánta nekünk az életünket,terve van vele és azt nem szabad csak úgy merő keserűségünkben eldobni,mert ez olyan,mintha visszautasítanád az Ő lényegesen létfontosságú ajándékát,amit olyan nagy szeretettel adott minden olyan embernek,akik nálad sztem ezerszer rosszabb helyzetben vannak,mégsem lesznek öngyilkosok.

Névtelen írta...

A problémáidat írd le nyugodt szívvel az alábbi e-mail címre:
kucsoratomi@gmail.com