Szabadulás a börtönből... Interjú egy Drogossal 30.rész

"Ami a legjobban hiányzott a börtönben eltöltött idő alatt, az nem más, mint egy lány szerelmes ölelése. Milliószor képzeltem el odabent, hogy el ne felejtsem milyen csodálatos érzés is az..." /Mr.X./


Interjú egy Drogossal 30.rész!

Szabadulás a börtönből...

Bevezető:

Sajnos, már egy éve került kiadásra az Interjú egy (volt) drogossal utolsó része, ami a 29. volt! Rengeteg minden történt azóta velem, s nem volt időm, vagy éppen életerőm folytatni a sztorit! Tavaly nyár óta, több ezren olvasták a sorozatot, és rengetegen kerestek meg azóta avval a kéréssel, hogy folytassam az interjút, mert érdekli őket mi történ Mr.X.-el!
Egy kedves munkatársnőm, konkrét kérdéseket tett fel, amikre szeretett volna választ kapni! És szerette volna megismerni Mr. X.-et is! Szerencséje volt, mert erről a munkatársnőmről, már meséltem neki, úgyhogy tudta kiről van szó, és Mr.X. azt mondta, hogy Ő is szívesen megismerné ezt a fiatal lányt! Mondta, hogy ha gondolom, vonjam be nyugodtan a következő beszélgetésbe! :)
Hát, ilyen még úgy sem volt, így hármasban folytattuk a következő Interjút! :)



Riporter:
Sziasztok! :)
Mivel a névtelenséget szeretném megőrizni ebben a részben is, ezért a munkatársnőmnek ma kitalálunk egy nevet, amin ma szólítani fogjuk! Hívjunk Téged most Mónikának! :)
Jó?! Hogy tetszik ez a név?! :)

Mónika:
Teljesen megfelelő lesz! :)

Riporter:
Hány éves vagy Mónika?

Mónika:
25 éves vagyok.

"Mónikáról", sajnos nem mutathatók fotót, pedig érdemes lenne! :)
De annyit elmondhatok róla, hogy egy sportosan vékony, barna bőrű, hosszú fekete hajú lány, aki pont úgy néz ki, mint az Aladin című meséből, a Jázmin Hercegnő! :)




Riporter:
Mit gondolsz az Interjú egy Drogossal című sorozatról?

Mónika:
Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekes lesz, és ezt azért is mondom, mert tényleg nem tudtam abbahagyni. Utoljára pár éve olvastam egy könyvet Kurt Cobain-ről amit szintén alig lehetett abbahagyni...
Elkezdtem, és egy egész délután az" interjú egy drogossal" részeit olvastam. Már korábban is el akartam olvasni, de nem nagyon volt rá idő se alkalom. Már az eleje is elég izgi volt, de legfőbbképpen a börtönös sztoritól érdekelt igazán... Mindig is érdekeltek a börtön történetek. Jók voltak a kérdéseid, tetszett, hogy igencsak belementél a dolgokba, nem féltél megkérdezni, és megmondom. Őszintén tetszett Mr.X hozzáállása is, hogy ennyire nyílt volt, és ennyi mindent megtudhattunk...

Riporter:
Nagyon örülök, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy a munkásságomról! :) Jól esik! Köszönöm! :)
És milyen vélemény alakult ki benned Mr.X.-ről?

Mónika:
Érdekes személyiség, valami van benne... Valamint amit megfigyeltem, hogy ennek a srácnak hihetetlen, hogy mennyi természetes és rafinált esze van és ez már a börtön előtti időszakra is jellemző volt. Bár, akiket már elég korán az élet nevel, szerintem ez náluk megfigyelhető hisz egyedül kell boldogulniuk. Van valami megnyerő a személyiségében, ráadásul még humora is van... És tudod még mit figyeltem meg? Hogy pár szlenget kivéve elég frappánsan mesélt neked, elég jól fogalmaz...

Riporter:
Szeva Mr.X.!
Mit szólsz, Mónika milyen jó véleménnyel van rólad? :)

Mr.X.:
Sziasztok! :)
Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen gyönyörű lány, így jellemez engem! Köszönöm szépen Mónika! :) Örülök, hogy elolvastad a történetemet, és annak is, hogy megismerhettelek! Nagyon szívesen válaszolok majd a kérdéseidre! :)

Riporter:
Akkor, haljuk Mónika mire vagy kíváncsi?! :)

Mónika:
Először is arra, hogy most hány éves vagy, és arra, hogy szabadulás után hogy alakult az életed! Pontosan mennyit is ültél?...

Mr.X.:
Már 28 éves leszek… A 21-et töltöttem, amikor szabadultam… 1 évet ültem összesen előzetesben. Ebből 3 hónapot a székesfehérvári rendőrségi fogdán! A többit a székesfehérvári börtönben (BV-ben).
Szabadulásom után egy hónappal már dolgoztam. Ott hagytam Fehérvárat, mert nem akartam bele futni léptem nyomon az ismerős rendőrökbe, igazoltatásokba, és bele keveredni sem akartam semmibe. Így vidékre költöztem, s pár hónapig Nagymamámnál húztam meg magamat.
Szabadulásom utáni első munkahelyem, egy bevásárló központba volt, mint áru feltöltő! Én raktam ki a polcokra a dobozos gyümölcsleveket! :)
Télen egy hal sátorban dolgoztam, majd egy gyümölcsleveket gyártó cégnél voltam csomagoló, de volt, hogy hóban, fagyban szóró lapoznom is kellett… Aztán szabadulásom utáni 9. hónapban, egy jó barátom bejuttatott, egy autóalkatrész gyártó céghez, és már 6. éve ott dolgozok. Jó útra tértem! Mindegyik munkahelyemen komolyan vettem a melót, rengeteget túlóráztam. Jó a problémamegoldó képességem, és jól tudom szervezni a dolgokat, így a főnökeim, mindenhol elismerték a munkámat…

Riporter:
Kérlek, mesélj az utolsó napodról a börtönben!

Mr.X.:
Egy szép, napsütése napra ébredtünk… Amilyen szép volt az idő, az én kedvem, és a lelki állapotom olyan rossz volt! Az utolsó előtti részben meséltem Nektek, hogy az igazságügyi elmeorvos szakértő, és egy pszichiáter megállapították azt, hogy a bűncselekményt, amit elkövettem (kábítószerrel való visszaélést-ami a kábítószer terjesztését jelenti) drogfüggő személyként követtem el! És ez akkor még azt jelentette, hogy enyhül a büntetési tétele a vádnak! Az ügyvédnő, észrevett egy kis jogi csavart is, ami miatt az 5-10 évig terjedő büntetési tételem, leesett 0-3 évig terjedőre… Mivel első bűntényes voltam, így arra számoltunk, hogy a maximumot nem adhatják meg, csak olyan felét… Tehát 1,5 évet! Amiből akkora már leültem kb. 1 évet, plusz a kedvezmény! Tehát lényegében, akkor már leültem azt amit kaphattam volna! A rendőrség is lezárta a nyomozást, így azt a szabadlábra helyezésem esetén nem befolyásolhattam volna. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy kiengedjenek! Reményekkel teli beadtuk a szabadlábra helyezési kérelmemet. Szinte biztosak voltunk abban, hogy szabadulni fogok. Sosem felejtem el azt a napot! Lent sétáltunk az udvaron, miközben hozták le a leveleket, amik a bíróságról jöttek… Úgy dobogott a szívem, hogy majd szétrobbant a mellkasom! Levert a víz, izzadt a tenyerem… Nagyon izgultam… Amikor mondták a nevemet, oda mentem, és elvettem a papírt! Végig sem olvastam, csak a vastag betűs részt kerestem a végén…

Határozat: ELUTSITVA…

Szíven ütött a dolog… Lesápadtam, s szinte a könnyeimmel küszködtem… Egy világ omlott össze bennem… Biztos voltam benne, hogy ki fognak végre engedni… És akkor jöttem rá, hogy történhet itt bármi, ezek nem fognak kiengedni! Ha ezek után sem helyeztek szabadlábra, akkor nem is mostanában fognak… Ettől a tudattól összeomlottam, és a zárkán belüli nyomás is elviselhetetlen lett…

A börtön séta udvar kör alakú volt, és ezeket a falakat láthatták Mr.X-ék körbe, ahogy sétáltak. A kép bal sarkán ahol a szöges drót van, ott az udvar bejárata, ahol az őr, lehozta a bíróságról érkezett leveleket...



Riporter:
Mi szülte ezt az elviselhetetlen nyomást?

Mr.X.:
Az, hogy míg bent voltunk, rengeteg rafinált ember szerette volna megszerezni a függőségi papírt, de senkinek nem sikerült, csak nekem. És hát odabent mindenki gyanakvó ember. Nem gondolták volna, hogy pont nekem összejön majd! Néhányan megvádoltak avval, hogy vádalkut kötöttem, és volt egy-két komolyabbnak nevezhető konfliktusom. Mások pedig féltékenységből szálltak rám… Valahol ez érthető, mert én is ugyanígy reagáltam volna az Ő helyükben. Igazából nem fajultak el a dolgok, de nem sokon múlt! És nem is az volt a rossz érzés, hanem az, hogy azok, akikkel már egy éve összevoltam zárva egy olyan 30 négyzetméteres „szobában”, hirtelen nem tudják mit gondoljanak rólam, és nem bíztak bennem. Amúgy is mindenki stresszes volt, mert sokaknak rosszul alakult az élete. Az ügyeik rossz irányba haladtak. Volt, akit a barátnője hagyott el, stb… Pattanásig feszültek bent a dolgok. Ehhez párosult az, hogy elutasították a szabadlábra helyezési kérelmemet… Teljesen ki voltam készülve. Bár ennek az elutasításnak köszönhetően a többiek megnyugodtak, meg addigra szerintem le is nyomoztak, és tudták, hogy nem mondtam senkire semmit. Igazából nem volt nehéz erről meggyőződniük. Volt egy elég befolyásos ember a zárkában, aki mindig tudta szóról, szóra, hogy én mit, és hol mondtam… Még idézni is tudott a rendőrségi irataimból! Hát először leesett az álam! De végül rájöttem, hogy ki a kapcsolata, és hogy csinálja azt, hogy ő szinte még előbb is tudja a dolgokat az ügyemmel kapcsolatban, mint én! Na de ezt nem részletezném! :)
Ez a zárkatársam egy elég érdekes természetű ember volt! Gyors hangulatváltozásokkal! Már 2 éve ült, és volt, hogy szórakozásból csinálta a show-t. Ez akkor is így volt! Tetszett neki, hogy végre van egy kis „élet” zárkába, és nem mondta meg azt, amit tudott, inkább még tüzelte az embereket, és nagyokat röhögött! Amúgy jó ember volt, csak rendkívül labilis volt a természete… Egyik pillanatba elhalmozott mindenféle kajával, márkás ruhákkal, kiállt értem, protezsált bent, másik pillanatba meg elborult az agya, vérben forogott a szeme, ordítozott, és félelmetes röhögésbe kezdett! Tört zúzott, néha engem is! Xd :-D Aztán amikor meg leszállt az agyáról ez a lila köd, oda hívott az ágyához, és nem győzött bocsánatot kérni! Hogy Ő nem is tudja, mi van vele mostanában…
Ne haragudjak… Szemében látszott, hogy egy könnycsepp remeg, és az őrület határán van már… Ilyenkor mindig azt mondta, menjek oda a szekrényéhez, és vegyek ki bármit, ami csak kell…
Emlékszem volt olyan, hogy inkább mondtam, hogy nem köszönöm, mert előtte megsorozott, de olyan váratlanul, hogy nem tudtam ráfeszíteni, hogy izmaimmal hárítsam az ütéseit… Ezért annyira fájt mindenem, hogy jobb volt ülnöm, és élveznem a múló, pillanatnyi nyugalmat… Szóval elég feszült, és változékony lett a zárkán belül a légkör, amit a végén már elég nehezen viseltem…



Riporter:
Értem… És akkor hogy engedtek végül szabadon.

Mr.X.:
Ja, igen! :)
Szóval, egy szép tavaszi napra virradtam. Ezen a napom valahogy még jobban ki voltam idegileg, mint máskor! Állandósultak a rémálmok, ami miatt nem bírtam magamat kialudni, és nappal meg nem aludhattunk. Ép az ágyba feküdtem, és csak néztem ki a fejemből, amikor csattant a zárka ajtó, és beordított a börtönőr! A nevemet kiabálta, és azt, hogy pakoljak! Nem értettem miért! Azt hittem át akarnak tenni másik zárkába valami miatt! Mondom:
-„Miért főtörzs úr?! Mit csináltam…”
-„Semmit! Szabadul…”
Erre én: „Ne hülyéskedjen már főtörzs úr!”
-Felemelte kicsit a hangját, és azt felelte:
„Szoktam én hülyéskedni?!”
-Most komolyan szabadulok? Hogy-hogy?
-A másodfokú bíróság, helyben hagyta a szabadlábra helyezési kérelmemet!

Riporter:
Mi az a másodfokú bíróság?

Mr.X.:
Ez a bíróság felül bírálhatja az elsőfokú bíróság határozatait! Mindig beszoktuk X-elni, hogy fellebbezünk az elsőfokú ítélet ellen! De csak megszokásból, mert úgy is mindig helybe szokta hagyni azt! Szóval nem is szoktuk várni a 2. fokú bíróságról a levelet, mert semmi értelme nem volt! Hát én is be X-eltem megszokásból ott az udvaron a szabadlábra helyezési kérelmem elutasításának a fellebbezését! És szerencsére a 3 tagú, független bíróság megalapozatlannak tartotta a további fogva tartásomat, és azonnali hatállyal szabadlábra helyezett…

Riporter:
Milyen érzés volt?

Mr.X.:
Olyan izgatott lettem, hogy elkapott a hasmenés, és wc-re kellett mennem! Szóltam a többieknek, hogy pakoljanak össze nekem! Ami nem kell nekik, azt tegyék bele egy zacskóba, a többit meg osszák el egymás között! Szabaduláskor ez a szokás!

Mónika:
A szabadulások azok tényleg hajnalban történnek? Hova mentél rögtön azután?

Mr.X.:
Nem hajnalban történnek! Természetesen van arra is példa, de az sem hajnalban, inkább reggel! Én nekem például ebéd után szóltak! De mire felvettem a cuccaimat, és aláírtam minden papírt, és végig vártam a soromat az irodák előtt, már délután 4 volt! De volt olyan zárkatársam, akit már sötétedéskor engedtek ki!
Annyira izgultam, hogy ki ne derüljön, hogy valami tévedés az egész, és vissza kelljen mennem…
Amikor kiléptem a kapun, először egy mélyet szippantottam a levegőből! :) Aztán arra gondoltam, hogy letérdelek, és megcsókolom a földet, mint a filmekbe a rabok, amikor szabadulnak! Vagy amikor a Pápa leszáll a repülőről! Xd :-D
De az emberek így is furcsán néztek rám, amikor kiléptem kigyúrva, fehér izom pólóban, majdnem kopaszra borotválva, kezembe két nagy len szatyorral a vaskapun! Xd :-D
Mondom, nem rémisztgetem még itt őket jobban! Xd :-D
Aztán letettem a cuccaimat, és átmentem a túloldalra, ott van egy lakótelep, és felhívtam a tanárnőt egy nyilvános fülkéből, aki folyamatosan bejárt hozzám beszélőre! Elújságoltam neki, hogy kint vagyok… Azt mondta, pár perc és ott van értem autóval! Visszamentem a börtön elé, és ott vártam. Épp arra jött egy fiatal kis csaj, akit ismertem! És tök megörült nekem! Én szintén neki! Egyből egy ismerős arc! :) Ráadásul női, és még mosolyog is! :)
Elkezdi nekem! –„Te, azt hallottam, hogy lecsuktak! Igaz ez?”
Mondom neki mosolyogva. :)
„Jaja, most szabadultam, és a börtönre mutattam!”
:-D
Ő addig észre sem vette, hogy a kapujában állunk! Xd :-D
Elkezdi: „Ne már! Tényleg?!
-„ Tényleg…” :-D
-„ Az de kemény! És jól vagy? Milyen volt?............

Ez a székesfehérvári börtön bejárata, ahol Mr.X. a tanárnőt várta, és a lánnyal folytatta ezt a beszélgetést.




A lány, kérdésekkel kezdett bombázni, de épp megjött a tanárnő az autóval, és mondtam neki, hogy ne haragudjon, de most mennem kell! Adtam neki 3 puszit, és elköszöntem! :)

Mire oda értem az autóhoz a tanárnő már kiszállt! És nagy mosollyal várt engem! :)
Beszálltam mellé az autóba, beszélgettünk kicsit, és megkérdezte, hogy hova menjünk! Megkértem, hogy vigyen el a koleszhoz! Mondtam neki, hogy ne aggódjon nem akarok kiszállni, csak ismerős környéket szeretnék látni!
Eleget tett a kérésemnek, és elvitt a parkolójába, ahonnan pont a hátsó udvarra lehetett látni! Ott voltak lent a régi barátaim… Jó volt látni őket… Aztán a volt barátnőmhöz mentem, a Babához! Akihez később feljött kettő régi barátom is! És lementem velük kicsit a tóvárosi rétre. Sétálni, levegőzni akartam…
Igazából annyira szokatlan, és hihetetlen, és váratlan volt ez az egész számomra, hogy nem tudtam felfogni az egészet! És egyedül szerettem volna lenni… Babus, és anyukája mondta, hogy maradjak éjszakára, de én inkább kivettem egy szobát egy szállodában! A dolog iróniája, hogy a szoba ablaka, a rendőrségi fogdára nézett! :)

Amilyen váratlan volt számomra a szabadulás, a befolyásos zárkatársam számára annyira nem! Meg mások számára sem! Így megbíztak néhány személyes dologgal, hogy intézzem el! Ez a zárkatársam például arra kért meg, hogy menjek el, vegyek virágot, és egy plüss macit, hívjam fel a feleségét, (aki addigra már elhagyta) és beszéljek meg vele egy találkozót… Az új Mekibe találkoztunk másnap, és el kellett mondjak neki sok mindent, amit előtte a manyus betanított nekem! Ezek arra vonatkoztak, hogy mennyire szereti, meg ilyesmi… A virágot oda kellett adnom a feleségének, a macit pedig a gyerekének küldte, akit még nem is láthatott, mert az időszak alatt született, míg bent volt…
Beszélgettünk kicsit, próbáltam meggyőzni arról, hogy tartson ki a srác mellett, de már más volt neki… Elintéztem még néhány telefont, átadtam még néhány benti üzenetet, aztán elmentem Babusékhoz, találkoztam a barátaimmal, és hazamentem Nagyimhoz… Kajáltam egy nagyot, aztán elmentem sétálni… Ki egy eldugott rétre egy parkba, és elkezdtem átgondolni a dolgokat! Felhívtam a régi barátaimat, és azokat, akik tartoztak nekem! Elkezdtem beszedni a pénzeket… Volt olyan barátom, aki egyből jött, és adta pénzt! Sőt, a barátnőjével elvitt nyaralni is siófokra, és elvitt a palace-ba bulizni… De volt olyan, aki után mászkálnom kellett!
Sokat kerékpároztam, és strandoltam akkoriban! Szóval élveztem a szabadságot, aztán a szabadulásomra rá egy hónapra, elkezdtem a heti 6 éjszakás melót! Csak a szombatom volt szabad! Azért, hogy el tudjak menni siófokon bulizni, ismerkedni lányokkal, és új, NEM drogos barátokat szerezni!




Életem egyik legjobb időszaka volt! Más illata volt a levegőnek, más színe a fáknak, más volt egy lány érintése, csókja… Más volt minden! És minden tetszett! Tudtam örülni annak, hogy egyedül zuhanyozhatok, és nem csak 3 percig! Tudtam értékelni az ételek ízeit, és mindent, amit az ember alapból természetesnek érez… De valójában bármikor elveszíthet! Még akkor is, ha nem csinál semmi bűncselekményt! Hány ártatlan ember van bent…

Folytatása, hamarosan következik! ;-)

Ha itt jártál, kérlek nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! -->


Kattints ide, és olvasd el, az INTERJÚ EGY DROGOSSAL régebbi részeit is!