Interjú egy drogossal... 7. rész / A nagy betalálás.../

Az egyik képen egy bilincs látható, Mr.X. Támadóinál is ilyen volt...
A második képen pedig egy páncél kazetta van.
Hasonlóban gyűjtötte a pénzét, Mr. X. is... Elmondása szerint fénykorában a pénz, csak úgy fért el benne, hogy élére voltak állítva benne a papír bankók... Hetente ürítette. Ekkor átpakolta egy nejlon szatyorba, azt bele egy háti zsákba, s hívott egy taxit a ház elé! Ami mindig csak mercédes lehetett! Leszögezte a diszpécsernek, ha nem tud mercit küldeni, akkor hív egy másik társságot! : )
Szóval, adott a kényelemre, s a megjelenésre! ;-)
Elvitette magát a bankba, mondta a sofőrnek, hogy várja meg, míg visszajön... Berakta a pénzt a számlájára, s haza taxizott. Így nem tudták út közbe betámadni, s kifosztani!...

Bevezetés:

Úgy érzem, eléggé túladagoltam a koffeint ahhoz, hogy folytassam az interjú elmesélését! : )))
Riporter:
Nagy lelki erő kelhetett ahhoz, hogy megálld cigi, s drog nélkül a helyedet, abban a világban, hol Te éltél… Büszke lehettél magadra! Sikerült végleg lezárni a drogfüggő létedet?

Mr. X.:
Sajnos nem… De elég sokáig tartott… Csak ahogy mondtam már, gyógyult szenvedély beteg nincs, csak tünetmentes… Én is visszazuhantam, egyik napról a másikra… Újra cigiztem, és szívtam…

Riporter:
Mennyi ideig tartott ez a tiszta időszakod?

Mr.X.:
9,5 hónapig…

Riporter:
Ez elég hosszú idő! Mi rántott újra vissza?

Mr. X.:
Hát, ez az egész úgy történt, hogy minden szép, és jó volt…
Teli voltam pénzzel, edzettem, jó erőben voltam, tiszteltek az emberek, tökéletes védelemmel bírtam, s büszkén járhattam Fehérvár utcáin!... Sebezhetetlennek éretem magamat, rengetegen ismertek, s enyém volt a környék, legszebb, s legaranyosabb lánya is!
Minden álmom valóra vált! Boldog voltam…
Néha volt egy két para, de nem voltak olyan vészesek, mint ennek előtte…

Míg nem, egy szép nyári napon, az iskolai tanítás utolsó hetén, kaptam egy telefont, miközben ép, a Széchenyi utcán lévő, Szezám nevezetű kis boltban váltottam be a kötegbe gyűjtött, papír kétszázasaimat, nagyobb címletekre…
A 200 forintosokból, délutánra annyi össze szokott gyűlni, hogy már nem fértek el a páncél kazettámban, mit a szekrényemben tartottam…
Szóval, rezgett a telefonom… Felvettem, s egy vidéki banda hívott, kikkel már jó ideje üzleteltem, s elég jövedelmező businesseket kötöttünk. Sokan figyelmeztettek, hogy vigyázzak velük, de soha semmi probléma nem volt a csapatukkal, és tényleg sokat hoztak a konyhára. Addig a telefonig…
Korábban már mondtam, hogy mindig megéreztem, hogy ha baj lesz…
Hát, most is megéreztem…
Mondták a srácok, a telefonba, hogy kellene nekik 50 bogyó… Belém nyilallt egy érzés, és tudtam, hogy ez most más milyen találkozó lesz… Egyből azt feleltem, hogy:
-Csumi srácok! Sajnos, most nem vagyok képbe bogyóval…
-Kérdezték: , hogy akkor mi van nálam?!...
-Azt feleltem, hogy csak pár gramm zöld…
-Azt mondták, nem sokára a szokott helyen lesznek, menjek oda!…

Letettem a telefont, s a két haverom, kik velem voltak, egyből látták az arc kifejezésemen, hogy baj van…
Kérdezték is, hogy mi történt?
-Azt feleltem: para lesz srácok…
Elmeséltem a megérzésemet, s azt, hogy kik hívtak… Ők azt mondták, hogy hülyeség, biztos nem lesz baj!...
Felmentünk a koleszba, s elzártam a pénzt a páncél kazettába, letettem a telefont, s az órámat… Kiürítettem a zsebeimet, s üres kézzel mentem le a találkozóra, a két barátommal együtt…
Biztos távolból figyeltem a helyszint. Láttam, hogy megérkezik az autó, s azt is, hogy tömve van nagydarab emberekkel, kik mind kiszálltak, s csak egyikük, a ( főnök maradt az autóban). Láttam, hogy nem a megszokott brigád jött, hanem a kemény mag…
Tudtam, hogy oda kell mennem… Nem tehetek mást… De azt is tudtam, hogy itt nagy tré lesz, s nem akartam a srácokat is veszélybe keverni… Úgy sem tudtak volna segíteni… Így utasítottam őket, hogy maradjanak…
Addigra már ők is levágták, hogy itt gáz lesz, s mondták, hogy ne menjek oda.
-Azt feleltem, hogy muszáj… Ez ilyen…
-És ők mit csináljanak?- kérdezte egyikük…
Egyelőre semmit. – mondtam, s elindultam.
Lazán, nagyképűen szórtam magamat, ahogy azt kellett. Mosolyogva közeledtem feléjük, s örömmel üdvözöltem őket. Pacsi, puszi azokkal, kik kiszálltak az autóból. Mintha, semmit nem vágnék a tréből…

/ Riporter: Mr. X., mintha fázna, kicsit remegve szívja a cigit! Látszik, hogy újra éli az eseményt, s az idegesség jelei mutatkoznak rajta. Hangja is kicsit remegőbb, lassabb, s halkabb… /

Oda hajoltam a sofőrhöz, lepacsiztam vele is, s kérdeztem Tőle, hogy:
-Szoszi Muroplá? ( ez egy cigány kifejezés, s azt jelenti, hogy mi van Testvér?)
Náj káncsi…- felelte… ( Nincsen semmi ), s rögtön megkérdezte, hogy mennyi ex van nálam?!...
-Mondtam, hogy csak pár z.-m van!
- Szállj be hátra! -Parancsolta…
Próbáltam szavakkal tudtára adni, hogy erre semmi szükség, meg, hogy nem szállok be soha, egy autóba sem! ( Ezt idővel megtanulja az ember! És alapszabályként fekteti le magának! )
Ö újra rám parancsolt, hogy szálljak be! És egy embere megfogta a kezemet, a másik kinyitotta a hátsó ajtót…
Levettem a kezét magamról, s mondtam, hogy:
- oké-oké! Nincs para! Nyugi van srácok! Szállok! Nincs tré igaz?! Nyugi!!!...
Felnézem, s láttam a rémületet a haverjaim arcán…
Beszálltam hátulra. Két oldalra mellém ült két nagydarab manyus. Meg előre is egy! 5-en nyomorogtunk a szürke, sötétített üvegű autóban. Körbe néztem, s láttam, hogy a hátsó ajtókat, belülről nem lehetett nyitni… Az 5.-nek motyogott valamit a főnöke. Nem értettem mit. Aztán rá adták a gyújtás az autóra, s elindultunk!
Kérdeztem, hogy hová megyünk?
Nem feleltek…
Hála Istennek nem mentünk messzire, csak félre álltunk egy eldugott helyre…
A főnök volt a sofőr, s a visszapillantóból beszélt hozzám…
Egy régebbi üzletünkről kezdett el magyarázni, s azt kérdezte, hogy nem érzem e úgy, hogy tartozok neki!
Elmosolyodtam, és lazán rá vágtam, hogy nem…
Erre egy hatalmas ököl csapódott az arcomba!
Felszakadt a szemem felett a bőr, s ömleni kezdett a sebből a vér! Pillanatok alatt elöntötte az arcomat, éreztem az izét a számban, a szagát pedig az orromban…
Mivel teliment a jobb szemem is vérrel, így csak a bal szememet tudtam kinyitni! A másikkal nem láttam…
Akkor figyeltem föl arra, hogy már a pólóm is tiszta vér, a nadrágommal együtt!
Az előtt, hogy levágtam volna azt, hogy én most itt megdöglök, azon kezdett el kattogni az agyam, hogy ez a folt, vajon ki jön e majd a pólómból, mi 10 ezer forintba került, s mérges kezdtem lenni magamra, hogy minden értékemet kipakoltam, de az egyik legmárkásabb pólómat magamon hagytam!... : )
Aztán mikor újra hallottam a külvilágot, (mert a fülem úgy csengett az ütés erejétől, hogy néhány pillanatra megsüketültem…)
Arra lettem figyelmes, hogy azt ordítozta, a főnök a visszapillantó tükörnek, hogy ha összevérezem a kocsit, akkor kinyír!
Én csak annyit feleltem el mosolyodva, s megrészegülve az ütéstől, hogy Kösz Muroplá…
Kiadta, hogy adjanak valamit, amit odafoghatok, s az egyik mellettem levő embere, a kezembe nyomott valami rongyot…

Elkezdtem törölgetni magamat, s azon kattogott az agyam, hogy másszak ki a helyzetből!...

Akkoriban az volt a szokás, hogy ha valaki be akart találni, akkor közöltem vele azok nevét, akik a védelmemért felelősek, s odaadtam a számukat, hogy a tisztázzák először velük a dolgot… Általában bevált, s meghátráltak az akciótól! Próbáltam, itt is a meg szokott módszert gyakorolni!
De ők csak nevettek… Azt mondták, hogy mától új világ kezdődik Fehérváron, s hozzá tették, hogy a felmentő seregemnél, most éppen egy másik csapat van…
Felhívtak egy számot, s azt mondta a telefonba a főnök, az emberének, hogy add a köcsögnek a telefont! -aztán hátra adta nekem a mobilt...

-Szólj! (mondtam a telefonba)
-Annak a csapatnak a főnöke válaszolt ideges hangon, kik akkoriban védtek! Csak annyit mondott:
Öcskös! Adj nekik oda mindent, amit kérnek! Engedelmeskedj nekik!...

A telefon hangos volt, így az autóban ülök közül, mindenki hallotta, mire utasít a manyus…
Elvették a kezemből a telefont, s egy bilincset vettek elő! Azt mondta elölről, a főnök mellett ülő, hogy választhatok! Játszom a picsámat, s akkor, kivisznek a tóvárosi rétre, a kocsi után bilincselnek, s meghúzatnak kicsit. Vagy virítom az összes gazt, (füvet) bogyót, meg pénzt, mi nálam van!
Azt feleltem, hogy felmegyek érte! S megörültem, hogy hamarosan kiszállhatok a kocsiból…
Nem szóltak… A főnök, csak kezébe vette a telefonját, tárcsázott, s annyit mondott, hozd ide az egyiket!…
Nekem pedig annyit szólt, hogy nem mész sehova Tesó! Még a végén, el felejtenél visszajönni!…
Kis idő múlva, megjelent az embere, az egyik haverommal, kiket ott hagytam a találka helyszínétől nem messze… Az első ablak a főnök felöl, le volt húzva, s oda vezette a nagydarab manyus hozzá, a haveromat.
Hátra nézett, s látta, hogy tiszta vér az arcom, a kezeim, s a ruhám is………………………….

/ Riporter:
Most tudom, hogy néhányatok, dühös lesz azért, hogy a legizgalmasabb résznél hagyom abba, de még semmit nem csináltam itthon. Meg, ugye ami a legfontosabb, még az edzés is hátra van!
: )
Na meg így talán, ösztönözlek titeket arra is, hogy a következő részt elolvassátok! ;-)
Folytatása, hamarosan következik! ;-) /

Ha itt jártál, kérlek nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! ;-) -->

Tovább az Interjú egy drogossal többi részéhez!

Osszátok meg cikkeimet IWIW, és FACEBOOK-> ÜZENŐ FALAITOKON, hadd jusson el eme tanulságos történet minnél több emberhez! ;-)
Író: Führinger Balázs –F-

Használd az ÜZENŐ FALAT,s ird le véleményedet a cikkről:

/Az ŰZENŐ FAL moderálásának a jogát fenttartom!.../

oszdmeg
|