Levél író:
Szia!
Szeretnék kérni tőled egy ,,szívességet,, !Elég szomorú dolog történt ma a SZMPG iskolával...egy fiatal lány már nincs köztünk...Szeretném kérni tőled ha van egy olyan idézeted vagy verset ami ehez kapcsolódik szeretném ha elküldenéd...nagyon fontos lenne....előre is köszönöm szépen ha tudsz segíteni.
Válaszom:
-Könnyes szemmel…-
Könnyes szemmel, értetlen nézek fel az égre!
Kérlek Istenem, magyarázd ezt meg végre?!…
Hogy megint egy fiatal lányt vettél el, mi értelme?!
Szívednek felé, mi volt a sérelme?
E értelmetlen veszteség szülte könnycsepp,
szememből, magányos vándorútra kél…
A Lány, a lelketekben tovább, s örökké él…
Führinger Balázs-F-
R.I.P. :-( Öszinte részvétem Nektek... :-(
Levél író:
Köszönjünk szépen. El sem tudod képzelni, milyen sokat jelentett ez nekünk.
Válaszom:
Nagyon szívesen. Megtisztelő volt, hogy e módon nyilváníthattam ki a részvétemet.
Elmesélnéd pontosan mi történt? Hol? És kivel?
Levél író:
2010.10.05.-én kicsöngettek a 4. óráról...végigmentünk a folyosón és mindenki sír... nem tudtuk mi történt megkérdeztük és kiderült hogy egy lány öngyilkos lett. kis idő múlva kiderült hogy egy fanni nevű lány aki a 9.f osztályba járt. még aznap kiderült hogy 8 levelet írt... a szülei nem mutatják meg mert állitólag annyira durván írta meg a levelet... másnap már azt is megtudtuk hogy apujája a mexikóin kidobta az autóból hogy jöjjön be a suliba de ő vissza furdolt és elvileg teljesen mindent kitervelt előre. a vonattal háttal beállt zenét hallgatott és még a kétkezét a két fülére helyezte... ennyit tudunk róla sajnos... nem tudjuk mért csinálta és nem is értjük.
üdv: (szinyei merse pál iskola)
Válaszom:
Ez az esett az elejétől mélyen érintett, de most hogy már a részleteket is ismerem, még jobban elgondolkodtatott. Éjszaka dolgoztam, és sokat járt ez a fejembe... Szegény kicsi lány... :-(
Leveled egy sora folyamatosan fülembe cseng...
"a vonattal háttal beállt zenét hallgatott és még a kétkezét a két fülére helyezte..."
Hogy miért hoztam ezt a levelezést nyilvánosságra?! Mert önkéntelenül is azon kezdtem el gondolkodni, hogy a lány környezetéből vajon észre vett e valaki valamit?! És, hogy ha az én környezetemben lenne ilyen, én észre venném e?! És, ha észre venném, mit is tehetnék?! Volt már többször is, hogy levél írót sikerült lebeszélnem az öngyilkosságról, s tudtam neki olyan tanácsot adni, mi célokat tűzött elé, és értelmet adott az éltének! Azóta is kapok néhányuktól levelet, és boldogság, s büszkeség tölt el, ha olvasom, hogy milyen kiegyensúlyozottak lettek. Bár csak ismert volna ez a lány, bár csak hallott volna rólam, s bárcsak irt volna nekem Ő is, és bárcsak meg próbálhattam volna neki segíteni, és bárcsak ne kellett volna megírjam ezt a verset... Sokan mondták már, hogy nagy feltelőség ez. Sokszor elúszok a levelek meg válaszolásával... Mi van, ha egyszer egy levelet későn nyitok meg, s a tanácsom már késve ér oda... :-( Szörnyű ebbe bele gondolni...
Figyeljetek oda a környezettekben élőkre! Aki szomorú, vagy magányos foglalkozzatok vele kicsit. Lehet egy baráti szó, érintés, vagy ölelés ment aznap egy életet meg...
Ha itt jártál, kérlek nyomj egy TETSZIKET Te is!Ha a fotód ott van legelöl, akkor ezt már megtetted egy korábbi cikkemnél! ;-) -->
15 megjegyzés:
Szerintem hülyeség az egész. Azt nem tudom miért találtok ki ilyen nagy hülyeséget. Hagyjátok ezt abba légy szíves. Ha esetleg a rendőrség kérdezne valamit,ti biza nem tudtok semmiről semmit. Most viszont mindennel tisztában vagytok. Nekem nincs erre időm kérlek ne küldjetek nekem több levelet. Köszönettel Magdi.,
nagyon sajnálom ezt az egészet...... nem értem hogy mi késztet 1 15 éves lányt arra h öngyilkos legyen..... ráadásul évfolyam társam volt:'(
Könnycsepp hull az arcunkon, fáj de mostmár elmentél,
Itt hagytál mindent amit valaha is szerettél,
Egyedül voltál ezen a rögös úton,
Sajnáljuk de már mindegy rágódni a múlton,
Magányos voltál pedig voltak akik szerettek,
De nem törődtek veled ezért elöbb el is temetnek,
Reméjük, hogy már békére találtál,
Nem felejünk el, mert bánt hogy minket itt hagytál,
Emlékedet őrzi a sok elhervadt rózsa,
Nem leszel egyedül mert nemsokára veled leszünk újra...
Nyugodj békében bárhol is légy!
Nem ismertem sajnos de őszinte részvétem a családjának és a szeretteinek!
Sajnálom, hogy ilyen hangnemben írtam ezt a verset de felháborítónak tartom ezt az egészet!
Ennyire nem figyeltek szegény lányra?
Ilyenkor már hiába gondolkoznak a barátai/családja, már túl késő elöbb kellett volna gondolkozni, kár, hogy egy ilyen esemény kellett ahhoz, hogy felfogják az emberek, hogy belülről szenvedett... Szerintem a halála elég bizonyiték erre...
Ráadásul ilyen fiatalon...
Nem akarok senkit sem bántani ezzel csak a véleményem nyílvánítottam ki, nem akarom szítani a tüzet mert ez már amúgy is a bánat napja...
Balázsnak igaza van, figyeljünk az egymásra és főleg azokra akiket szeretünk!
Sil3nt
ezek a történetek hívják fel az emberek figyelmét arra, hogy nem csak nekünk fáj és vegyük észre a másikat is. sajnálom a lány családját és barátaid, de sajnos mindennek oka van. talán több van ebben, mint most hisszük. kitartást mindenkinek és figyeljetek a szeretteitekre.
Ennek a kislánynak hol voltak a szülei...? Ő az én kislányomnak az évfolyam társa.....volt. Ezt szavakkal lehetetlen le írni amilyen érzelmek kavarognak most bennem, de az biztos hogy a szívem szakad meg.
" Drága kincsem nyugodj békében"
Én is ismertem a kislányt. Gondolkoztam rajta, hogy mivel gólyatáborban én voltam a csoportvezetője miért nem észleltem hogy bármi baj lehet. Erre azt a választ találtam, hogy egy csendes kislány volt de voltak barátai akikkel sokat volt együtt és úgy gondoltam, hogy mivel a csoportban többen voltak azok akiket még nem ismert így félénkebb. És amúgy is egy csöndes de nagyon aranyos kislány volt. Remélem akik ma hallották a megemlékező beszédem azok is átgondolták a dolgokat. De akárkivel beszéltem (még az egyik legjobb barátnőjével is), nem vették észre. Hétfőn még a jövőről beszélgettek, hogy mi lesz a gólyabálon, másnap meg megtörtént a tragédia. Számomra még mindig érthetetlen mért tette:(
Szerettünk Fanni és nagyon hiányzol:(
Köszönjük Zsófi a megemlékező beszédedet az iskolarádióban!!!!!!
Ez a minimum volt:) és Ágota néni írta ha jól emlékszem a szöveget:)
Amikor abban az egy percben mindenki csendben maradt... Még azok is, akik amúgy nem tudnak uralkodni magukon... Hallani az óra ketyegését, az autók zaját. Megállt egy percre az élet a suliban... :(
R.I.P.
Bogi.
Zsófi, már mielőtt írtál volna, hallottam az iskola rádióban tartott megemlékező beszédedről! Sokakban váltott ki jó érzést. Örülök, hogy beszéltek erről ott a suliban! Nem is szabad ezt tabu témaként kezelni. Talán meg kéne szervezni, hogy kis csoportokban, hozzá értő tanárokkal, tanítási időben, egy két órát arra szánnának, hogy valami önismereti óra, vagy kommunikáció címszó alatt beszélnének erről az esetről, és szituációs gyakorlatokat végeznének el. Lenne egy szomorú diák, s egy segítő diák, ki megpróbál közeledni hozzá. Eljátszani külön féle élet helyzeteket. A mi időnkbe volt ilyen óra! És így felnőtt szemmel nézve, nagyon hasznos volt! Köszönöm a hozzászólásokat! Führinger Balázs-F-
beküldte: Bianka16
Nehéz e gyász, nehéz az óra,
Nehéz a szív és nehéz a sóhaj,
Fájdalom könnye szántja az arcot,
A csüggedő lélek vívja a harcot.
Az ifjú száguldva repül, nincs határ,
Tudja, hogy az övé az egész világ,
Hajszol a halál, visz a négy kerék,
A távoli fények rejtik a menekvést.
Átölel a tónak nagy, kék vize,
Ott lenn a mélyben biztosan hideg.
Romokban hever az életnek fogata,
Utolérte azt, a halál fekete lovasa.
S mint három szép fehérlő liliom,
Melyet elfojtott a sűrű, élő gyom.
A rövid életnek egy szirma voltál,
Hát békességben nyugodjál.
Most némák vagyunk leltárt vetve,
Veled gyászunk nincsen temetve.
Az anyaföld ölén, csak pihenhet,
Szívünkbe zártuk örök emlékedet
Részvétem a családtagoknak és a barátoknak!
Régen Én is el akartam dobni az életemet, de szerencsére, csak fejben és nem teljes testtel-lélekkel, így nem sikerült! Sajnálom, hogy Neki sikerült, pedig, ha elhibázta volna, akkor megmenthették volna, mert sajnos az ilyen emberek nem mutatják külső jelét /ahogy rajtam sem látszott/, de amikor elhibáztam /szerencsére/, akkor még éppen időben jött a segítség. Kár, hogy Ő nem volt ilyen szerencsés.
Én azóta megbecsülöm az élet minden percét, mert ajándék. Örülök, hogy még élek. Bár nem volt könnyű harc Nekem sem és a környezetemnek sem.
Őszinte részvétem a családnak, barátoknak, és az iskola tanulóinak és dolgozóinak. :'(
Ui.: Figyelni mindig érdemes a másikra. Ne rohanjuk, hisz az élet túl rövid ahhoz, hogy elrohanjunk mások és az élet értékei mellett.
Amióta Én "észhez tértem", arra tettem fel az életem, hogy meghallgassak másokat, ha kell és tudok tanácsot adjak, de néha elég, ha csendben hallgatod és figyelsz a másikra, néha a kicsi is több. :)
Üdv; Kati
Az élet és a halál olyan kiszámíthatatlanok.
Olyan közel vannak egymáshoz.
Csak pillanatról pillanatra élünk, és soha nem tudhatjuk, melyikünk fogja legközelebb elhagyni ezt az árnyékvilágot.
http://www.youtube.com/watch?v=-v7bn6fmgIw&feature=related
én ezt küldöm neked kicsi lány. Egy gyönyörü szám Xavier Naidoo-tol.
Biztos vagyok benne,hogy nem látta rajtad senki ,hogy mit tervezel mert véghez akartad vinni.Ha kimutatod,hogy milyen érzések uralkodnak benned megakadályoznak.Te nem ezt akartad,eldobtad az életet magadtol és talán senki nem tudja ,hogy miért.Ha esetleg mégis tudja valaki az mélyen fog hallgatni.Hatalmas bátorság is kell egy ilyen lépéshez , kár hogy ezt nem arra tudtad forditani hogy szembe állj a bánatoddal a keserüséggel és kinevesd.
Most talán örangyala leszel valakinek akinek erre szüksége van.
Őt bántották otthol,én ezt tudom :/
Előtte való nap mondogatott valamit h megfog halni.. mondogattam neki h majd.. 80 évesen.. ezt elröhögtük. Reggel a mexióinál találkoztunk vele,mivel kocsival voltunk felakartuk venni erre az ő válasza: nem.. inkább sétálok..
Megjegyzés küldése